Reb

Csomó fontos dolog...

Szeptember 3. Szerda

Ma anya nem volt itthon reggel. Ricsi elindult a suliba én meg fel hívtam anyát. Érdekét hol van, na. 

- Szia kicsim- köszönt idegesen

- Szia nem akarlak zavarni csak azért hívtalak hogy hol vagy? - kérdeztem, szabadkozva 

- Előbb be kell jönnöm dolgozni - mondta - mennem kell kicsim - köszönt el. Hamar a sulihoz értem és láttam, hogy a bátyám néhány felsőbb evéssel beszélget. Nem messze tőlük haladtam. Rics észre vett és egyből szólt is hogy mennyek oda. A daszkámat a kezembe véve mentem oda hozzájuk. 

- Srácok ő Reb. - kezdte és mellém lépett - nekem Reb nektek - itt rám nézett 

- Rebi - mutatkoztam be 

- Ja. - bólintott párat - nektek Rebi - fejezte be a bemutatásom

- Beszélhetünk? - kérdeztem és a választ meg se várva ragadtam meg a csuklóját és ráncigáltam el onnan. Erre többen füttyögtek meg húúú- ztak. Mi van ma reggel mindenkivel? 

- Neked meg mi bajod? - nézetem rá értetlenül. 

- Mi? - kérdezett vissza.

- Minek mutatsz be? 

- Mert a húgom vagy? - kérdezett vissza megint. Persze nagyon úgy viselkedtünk eddig is mint az igazán jó tesók.

- És? - néztem értetlenül - Úgyis hamar el megyek - vontam vállat. Ne kelljen miattam magyarázkodnia.

- Mi? Miért? - kérdezte majd hirtelen mintha rá jött volna - ha nem rúgatod ki magad itt maradsz - mondta egyébként logikusan.

Csakhogy én nem tudtam akarok-e maradni ez ennél bonyolultabb volt. És nem is igazán tőlem függött. 

- Igaz - vontam vállat és ott hagytam.

 Belépve az épületbe a vonalzós nő megint ordítani kezdett.

- Pósa legközelebb öltözni fel rendesen vagy én segítek magadnak fel öltözni! - kiabálta át az aulát, végig nézve magamon láttam a probléma okát. És rövid szárú vans, egy combközéptől egészen térdig ki szaggatott farmer, fekete övvel néhány lánccal, egy nirvana feliratos kopott fekete póló és persze rengeteg karkötő. Talán sok volt. Hogy a karkötők mennyisége vagy a szakadt rész a nadrágomon azt nem tudom de sok volt, szegény vonalzós nőnek.

- Észben tartom - vontam vállat, vigyorogva, mire az ig.helyettes feje vörösleni kezdett. - Na ne tessék így el vörösödni - Nem hagyhattam ki. Sokan fel nevettek, egyesek még füttyögtek is. Az ig.helyettes szava pedig elakadt ezt a gyors léptekkel mentem a teremig. Ahol két nagyon hasonló stílusú fiú a tv-vel babrált. 

- Mit csináltok? - léptem közelebb az egyikhez.

- Te meg ki vagy? - rémült halálra, egyébként valahol jogosan.

- Rebi - mondtam vigyorogva - És ti? - kérdeztem szintén jogosan.

- Andrisi - mondta lányos, nyavalygós hangon. Mire konkrét vihogó görcsöt kaptam.

- Én meg Robi ha érdekel - mondta megszakítva a vihogásom, iszonyat durcás hangsúllyal a másik.

- Hidd el jobban érdekel mint ez a kislány - mutattam a mellettem állóra.

- Te most rólam beszélsz - kérdeztem döbbenten.

- Aha - nevettem el magam

- Sértő ! - reagálta le.