Miért?

11.

Yoongi:

Kényelmesen ülök kanapémon. Estefele jár már, nem ártana elmennem fürdeni aztán aludni. Jimin most nincs itt, azt mondta Taehyungal szeretne most tölteni egy napot. Ezt meg is értem, a barna hajúnak is kell a legjobb barátja, akinek most igen nagy támogatásra van szüksége bátya miatt.

Már kapcsoltam volna le a tévét, mikor konkrétan berontottak ajtómon. Két zihált fiú állt velem szemben. Randi partnerem és barátom öccse. Arcukon rémület van, ezért furcsán nézek rájuk. Felállok majd közelebb lépek a sokkolt szőkéhez.

-Mi történt?-fogom meg kezét.

-Jungkook...-suttogja Taehyung-Begurult...-néz szemembe ijedten.

-Mit csinált?!-kezdek én is ideges lenni.

-Lihegve esett be az ajtón...véresen...-hajtja le fejét.

Konyhába futok és a szekrényből előveszem azt, ami már oly régóta ott van. Nyugtató.
Azonnal rohanok kabátomért és cipőmet is felveszem, már majdnem kiléptem az ajtón mikor utánam szóltak.

-Yoongi! Mi van ha bántotta magát?-néz rám szörnyülködve.

-Az a féreg nem bántja magát.-horkantok fel-Inkább mást.-komolyan nézek szemébe majd gyorsan hagyom el a házat.

Futok amilyen gyorsan csak tudok, minél előbb odakell érjek. Biztos hogy nem bántotta magát. Vár. Vár valakire. Tudja jól hogy valaki menni fog.

Lassan nézek végig a házon. Remegve teszem kezem a kilincsre és úgyis nyitom ki a falapot. Félek, túlságosan. Barátom ilyenkor kiszámíthatatlan.

Belépve a házba csend fogad, emiatt még jobban remegek. A gyógyszer a zsebembe, azt markolgatom idegességemben. Nappaliba belépve tágra nyílnak szemeim. A feketehajú a kanapén ül, előre néz. A dohányzóasztalon egy üveg alkohol van, kezében cigaretta füstölög. Mégis ami a legjobban megrémít, az a másik kezében levő konyhakés.

-Hát eljöttél!-néz rám vigyorogva. Nem megyek közelebb, tartva a távolságot szemezek vele.

-Honnan tudtad hogy én fogok jönni?-nyelek egyet.

-Egyértelmű volt...-kuncog-Mondjuk az a szőke kurva is jöhetett volna helyetted...Elszórakoztunk volna.-szív bele cigarettájába azzal a vigyorral. Próbálok eltekinteni attól amit mondott, mégis megfeszül állkapcsom.

-Ne csináld ezt...-hajtom le egy pillanatra fejem. Nem szabad eltekintenem attól hogy ki is van velem szemben.

-Mit ne csináljak Yoongi?-nyomja el a bűz rudat-Én csak szórakozom.-áll fel és kezd felém közeledni-Tudod hogy szeretek szórakozni.-mosolyog rám.

-Vedd be a gyógyszereid Jungkook.-suttogom tartva a szemkontaktust.

-Most miért rontod el a kedvem?-csalódottan hangzik hangja, de nagyon jól tudom hogy színjáték az egész.-Olyan jól mulattam eddig. Kár hogy nem voltál ott.-a szarkazmus csak úgy dől hangjából.

-Mit csináltál?-hangom halk, félek a választól.

-Jajj nagyon jó napom volt.-ugrál örömében-Képzeld meg akartak verni!-mosolyog, de én csak tágra nyílt szemekkel nézem-Milyen kár hogy olyan hülyék voltak...-hajtja le fejét-Mégis olyan szépen folyt a vére...-kezd el újra vigyorogni-Vörös volt, de még milyen!-egyre gyorsabban veszem a levegőt-Uuuu szerinted Taenek milyen színű? Bársony vörös?-kezd el álmodozni.

Szörnyülködve hallgatom szavait. Nem jó érzésem van, ezen az sem segít ahogy rám kapja tekintetét.

-Most miért vágsz ilyen arcot?-vonja fel szemöldökeit.

-Ez nem te vagy Jungkook.-kijelentésemre csak elneveti magát.

-Tudod...Megölhetnélek.-gondolkozik el egy pillanatra. Szívem olyan gyorsan dobog félek kiesik helyéről.-De nem teszem.-játszik a késsel kezében-Nagy veszteség lenne.-fordul el, így kapva az alkalmon előveszem a gyógyszert és nekiiramodok.

Nem tudom belészúrni, gyorsan kitér előle. Idegesen nézek farkasszemet vigyorgó valójával.

-Ejnye Yoongs...Te be akartál nyugtatózni?-teszi a meglepődöttséget-Milyen barát vagy te?-markol rá a késre idegesen.

-Segíteni próbálok Kook.-szenvedve nézek rá, de nem hatja meg.

-Ahhj Yoongi segíts nekem kérlek!-vékonyítja el hangját-Egy pszichopata lettem! Én csak az akarok lenni aki vagyok! Egy depressziós idióta lett belőlem!-konyítja le száját-Boldogságra vágyom, nem orvosokra te buta!-kuncog.-Taehyungot akarom!-kezd el sétálgatni-Taehyung vérét akarom a kezemen tudni!-dől hátra ámuldozva.

-Te szereted Taehyungot.-suttogom neki, de közben keresem a megfelelő pillanatot.

-Ki? Én?-hitetlenkedve néz rám-Alig várom hogy csak kettesben legyek vele...-húzza végig ujját a kés élén-Tudod mit fogok vele csinálni?-hangja kíváncsian cseng.

-Nem érdekel.-rázom meg fejem. Nem akarom tudni mi van a fejében.

-Most miért?-szomorúan hajtja le fejét-Na jó, elmondom ha már ennyire szeretnéd!-vigyorodik el-Először is lefognám, hisz úgyis erősebb vagyok nála.-forog körbe-Levetkőztetném...-néz le a földre-Részletezzem? Ahh nem fogom!-legyint kezével-Hallgatnám hogy könyörög nekem. Sírva kérné hogy hagyjam abba. Uuu már a gondolatra is bezsongok!-annyira belemerült a mesélésbe hogy észre sem veszi ahogy közeledek felé.

Hirtelen ugrok rá úgy, hogy el is esünk. A földön kötünk ki, én a derekán ülök. Kapálózik de próbálom lefogni, mivel nem akarom hogy megszúrjon.

-ENGEDJ!-keze kiszabadul fogásom alól, így sikerül végighúznia a kést karomon. Olyan sok bennem az adrenalin hogy észre sem veszem.

Egy nagy kő esik le szívemről mikor sikerült beleszúrnom a nyakába a nyugtatót. Kezei elernyednek, így a kés kiesik kezéből le a földre.

-Úgyis találkozunk még...-suttogja mosolyogva majd lehunyja szemeit.

Sóhajtva szállok le róla és döntöm hátam a kanapénak. Remegő kezekkel nyúlok telefonomért és hívom fel Taehyungot. Elmondom neki hogy hazajöhet és ne aggódjon.

Miután letette, a készülék kiesik kezemből. Grimaszolva csukom be szemeim és nyomom kezem a sebemre. Idegességemben könnyeim is előjönnek, de próbálom őket visszanyelni.

Szerencsére nyílik az ajtó és aggódva jönnek ide hozzám. Jimin rögtön leguggol elém és kérdezgetni kezd. Tae csak áll és nézi a földön fekvő bátyát.

-Mi történt?-a szőke hajú ijedten néz rám majd sebemre.

-Minden rendben.-mosolyodom el nyugtatóan. Ő csak letörli könnyeim és átölel.

Mit tettél már megint?