Miért?

19.

Taehyung:

Mondhatni későn értem haza apától. Kisírtam neki a lelkem ha lehet így mondani. Elmondtam neki mindent ami eddig történt velem az elmúlt időszakban. Rossz úgy beszélni hozzá hogy nem válaszol. Olyan jó volna ha tudna tanácsot adni mint régen. Szükségem lenne rá.

Nagyot sóhajtva vettem le magamról a kabátomat. Sötét volt a házban és az ajtó is zárva volt. Úgy tűnik Jungkook nem jött haza. Valamilyen szinten örülök neki, hisz nem tudok elvonatkoztatni attól amit mondott. Nagyon rosszul esett és először el sem hittem.

Azért benéztem a konyhába, de felesleges cselekedet volt. Engedtem egy pohár vizet magamnak, ami most nagyon is jól esett a sok sírás után. Nem voltam éhes, a gyomrom görcsben volt még mindig.

Annyira még nem volt este hogy elmenjek aludni, ezért a nappaliba vettem az irányt. Leültem a kanapéra és benyomtam a tévét, de hiába, nem találtam semmi érdekeset.

Jimin még nem hívott, pedig eléggé érdekelt mi történt. Biztos vagyok benne hogy minden jól sikerült és hogy el fogja mesélni az egészet. Nincs értelme aggódnom, Yoongi oda meg vissza van szőke hajú barátomért, ami kölcsönös.

Nem is kellett tovább gondolkoznom, a telefonom csörögni kezdett. Apró mosoly jelent meg szám szélén amikor megláttam barátom nevét a kijelzőn. Gyorsan felvettem és fülemhez emeltem.

-Szia Tae!-hangja boldogan cseng, ebből tudom lekövetkeztetni hogy mennyire is örül.

-Szia! Na milyen volt?-kíváncsian várom válaszát.

-Tökéletes!-nem is számítottam más válaszra.

-Mesélj!-húzom fel lábaimat magam elé és kényelembe helyezem magam.

-Először elmentünk sétálni és...-nem tudta befejezni mert a bejárati ajtó akkorát csattant hogy még én is megijedtem-Mi volt ez?-suttogja.

-Azt hiszem Jungkook.-nézek az ajtó felé, amitől nem messze a kissé instabil bátyám áll. Érdeklődve nézem mit csinál, de mikor felém fordul elképedem-Jól vagy?-állok fel és megyek hozzá közelebb.

-Mi történik Tae?-Jimin hangja a telefonban aggódóvá válik.

Bátyám üres szemeivel közeledik hozzám, de én megállok félúton tekintete miatt. Mikor elém ér, elkapja mindkét csuklómat, ezzel a telefon kiesik a kezemből. Ijedve kapom rá tekintetem, de ő csak száját megnyalva vizslat tovább.

-Mit csinálsz?-hangom megremeg és próbálok szabadulni szorításából.

-Tae!-barátom hangja még mindig hallatszódik a telefonomból.

-Ne aggódj Taehyungie...-húzza mosolyra száját-Finom leszek.-kezd el tolni, ami miatt én csak hátrálni tudok.

-Te..Tessék?-veszem egyre gyorsabban a levegőt és ráncigálom kezeim, de olyan erősen fogja őket, hogy biztos ott marad a nyoma.

-Taehyung!-alig hallom már Jimin hangját, ami már kétségbeesetten szól hozzám.

Jungkook a falig tol, ami megakadályoz a továbbjutásban. Kezeimet leszorítja, semmi menekülő utat hagyva. Megijeszt hogy szemei nem tükröznek semmit. Üresek és feketék.

-Tudod mióta várok erre a pillanatra?-fejét nyakamhoz teszi, mélyet szippantva illatomból. Tettére kiráz a hideg, de nem jó értelemben.

-Részeg vagy.-halkan ejtem ki ezeket a szavakat. Érzem rajta az alkohol szagát és hányingerem lesz tőle. Facsarja az orromat és már érzem hogy könnyezek.

-Lehet.-kuncog. Következő cselekedetére megugrok, hisz nyelve bőrömet érinti. Nyalni kezdi a felületet, ami miatt sóhajtok egyet de egyben fintorgok is.

-H..Hagyd abba...-próbálok szabadulni.

-Ne ellenkezz Taehyung.-szorít jobban kezeimre, emiatt nyikkanok egyet-Kurvára vártam már ezt, szóval ne rontsd el!-mérgesen emeli fel hangját és durván harap bele bőrömbe. Megugrok és egyik lábamról a másikra helyezem testsúlyom. Mocorgok de semmi esély arra hogy elengedjen.

-Kérlek...-sírásomtól eltorzul a hangom, de ez sem hatja meg. Mintha újra átélném azt amit hétfőn, de itt nem fog senki jönni és megállítani támadómat.

-Ne sírj TaeTae...-konyítja le száját és egyik kezét arcomra teszi. Simogatja a felületet, majd cirógatja, de én épp hogy levegőhöz jutok.-Elrontod a kedvem..-sóhajt egy kisebbet csalódottan-Élvezni fogod.-vigyora ismét visszatér, de én csak zokogni kezdek mikor nadrágom felé nyúl. Melegítőm korcába akasztja ujjait és már húzná is le, miközben nyakamat lepi el nyálas csókjaival. Egyre hangosabban adom ki szenvedésem jeleit, de ő csak folytatja cselekedeteit.

Meghallgathatták imáim, mert nyílt a bejárati ajtó. Hangos léptek jelezték hogy valakik beléptek a házba és hogy közelednek felénk. Bátyám morogva kapja oda tekintetét, de nem tudja sokáig nézni kik is jöttek, mert amint ideérnek, erővel ellökik tőlem.

A földre esik és arca fintorba torzul. Lábaim feladták a szolgálatot és én is elesek. Jimin leguggol elém és átölel, majd hagyja had sírjam ki magam miközben ő nyugtató szavakat suttog nekem.

Yoongi bátyámhoz megy és próbálja lefogni. A fekete hajú ellöki az őt lefogó kezeket és nagy lendülettel állna fel. A menta hajú időben kapcsol és visszalöki őt, de mivel ez nem hat semmit, ökle lendül arcába. Testvérem odakapja kezét és eldől a padlón fájdalmában.

-A kurva életbe, Yoongi!-mérgesen szól haverjára, aki még mindig lefogja az előtte fekvőt.

Tűnj el az életemből.