Miért?

20.

Jungkook:

Fájó fejjel nyitottam ki szemeimet. Kár volt, a hirtelen fény hatására rögtön vissza is csuktam. Megdörzsöltem azokat, majd nagy nehezen nyitottam ki ismét őket. Körülnézve konstatáltam hogy a szobámban vagyok, az ágyamban. Próbáltam felülni, de ahogy ezt megtettem, a fejem nyilallni kezdett. Felszisszentem az érzésre, de igyekeztem nem visszaesni.

Kómáson álltam fel, szédülésem ellenére kezdtem az ajtó felé indulni. Szememet kiszúrta a tükröm maradványa. Pár szilánk még a földön is van mivel semmi kedvem nem volt alaposan feltakarítani. Az éjjeliszekrényemen sorakoznak a gyógyszereim, pár üveg alkohol az ágyam mellett van.

Nem tudom ki hozott fel ide, vagy egyáltalán fel e hozott valaki, de nem szerettem volna hogy lássa mindezt. Ezért zártam a szobámat, hogy senki ne tudjon ide bejönni. Szerencse hogy a kis noteszem el van rejtve, így azt nem láthatta senki. Ha valaki azt elolvassa, nem lesz jó világ. Abba írok ki mindent, régen is azt tettem.

Tegnapi ruhám van rajtam, ami már nincs a legjobb állapotban, ezért a fürdőbe menve dobom le magamról. A tükörbe nézve meglepődöm. Szám fel van szakadva a legszélén és a szemem alatt egy halvány lila monokli van. Egyáltalán nem rémlik mi történt velem tegnap. Megérintem az említett területet, de gyorsan el is kapom kezem mikor hozzáérek és az nyomó fájdalommal kezd el kínozni.

Lefürdök, lemosom magamról a szutykot és törölközővel a derekamon megyek vissza a szobámba. Egy melegítőt veszek fel, ami szürke színben pompázik és a változatosság kedvéért egy fekete színű pólót kapok magamra.

Kezdek felébredni ezért indulok le az emeletről, lassan lépkedve. Motoszkálást hallok lentről, így próbálok valamit kiszűrni belőle. Ha jól hallom ez nem egy ember járkálása, szóval fel kell készülnöm a vendégekre. Ki más lenne itt ha nem Jimin és Yoongi?

Leérve nem is csalódom magamban, a szőke a konyhában sürög-forog, míg barátom az asztalnál ülve kávézik és nézi a reggelit készítőt. Öcsémet keresem, akit hamar meg is találok. Yoongi mellett foglal helyet nem messze, mikor észrevesz egész testében megfeszül.

Furcsán nézek rá, amit a menta hajú is észrevesz miután látta hogy lejöttem. Végignézek testvéremen de szemeim rögtön megakadnak nyakán és csuklóin. Kulcscsontja körül piros foltok vannak, pár fognyommal. Csuklója már-már vörös és ujjak nyomai látszódnak rajta. Hitetlenkedve nézek rá, amit ő csak tűr.

-Tae...-indulok meg felé hirtelen, de ő gyorsan áll fel és hátrál. Yoongi felpattan helyéről és elém beállva nem hagyja hogy öcsém közelébe menjek-Mi bajod?-húzom fel egyik szemöldököm, de csak sóhajt egyet és a nappaliba kezd el tolni.

Hagyom hogy vezessen, viszont szemem nem veszem le Taehyungról, aki karját simogatva nézi a padlót. Időközben Jimin is kijött a konyhából és engem bámulva feszíti meg állkapcsát.

Az engem toló leültet a kanapéra és helyet foglal mellettem. A másik kettő jelenlévő a legmesszebb ül le tőlem, amit egyáltalán nem értek.

-Most mi van?-nézek körbe, de Tae rögtön elkapja rólam tekintetét.

-Ismét itt.-sóhajt egy kisebbet a mellettem levő-Emlékszel valamire tegnapról?-dörzsöli meg orrnyergét.

-Egyáltalán nem.-rázom fejem-Annyi van meg hogy elindultam haza abból a kócerájból.-idézem fel a történteket.

-Taehyung...-néz rá szenvedve-Elmondod vagy elmondjam?-dobol lábával közben. Én is odakapom szemeim, de nem látok mást csak azt hogy száját rágcsálja és lefele néz.

-Muszáj elmondani...?-suttogja alig hallhatóan, emiatt a szőke a hátára teszi a kezét és simogatni kezdi.

-Tudnia kell.-Yoongi magabiztosan beszél, de ez nem mondható el öcsémről.

-Mi a fasz van most komolyan?!-kezdek kiakadni már attól hogy semmit nem mondanak és kicsit sem bíztató a helyzet.

-Csatak részegen jöttél haza...-kezd bele halkan a mesélésbe amit kíváncsian figyelek-Jiminnel beszéltem a telefonom mikor bejöttél a házba. Már láttam rajtad hogy valami nincs rendben, ezért megkérdeztem hogy jól vagy e.-mély levegőt vesz és úgy folytatja-Nem válaszoltál, csak elkaptad a csuklómat.-fog az említett területre-Kiesett a telefon a kezemből és megkérdeztem mi a baj. Tolni kezdtél a falig aztán...-törli le könnyeit, míg a szőke vigasztalja-Ezt csináltad.-néz rám sírós szemeivel miközben nyakára mutat. Kigúvadnak szemeim és alig tudom elhinni amiket mond.

-Ne folytasd.-fogok fejemre, miközben felállok.

-Ellenkeztem de csak még
jobban szorítottál. Undorító dolgokat mondtál nekem, meg se hatott ahogy könyörögtem neked hogy hagyd abba.-torzul grimaszba arca a sírástól.

-Ne. Folytasd.-tagolom neki ezt a két szót erőteljesen.

-A melegítőm korcában volt a kezed...-néz maga elé folyamatosan.

-Tae...-suttogom elhalóan nevét mikor kezdenek visszatérni emlékeim.

-Képes lettél volna megtenni.-undorodva de egyben félve néz bele szemembe.

-Kérlek.-szenvedve járkálok ide oda.

-Nem hatott meg zokogásom.-fokozza.

-Taehyung én...-megyek felé kezemet nyújtva de ő ijedten ugrik hátra.

-Kurvára ne érj hozzá.-Jimin védelmezően áll fel velem szemben és húzza ki magát. Én csak üveges tekintettel nézek vele farkasszemet.

Yoongi elém áll és mellkasomnál fogva tol el a törpe elől. Arcom semleges, nem mutatok semmit. A szőke megfogja öcsém kezét, akinek szemei már fel vannak dagadva a sok sírástól. Az csak követi őt lehajtott fejjel és felmennek az emeletre.

Leülök vissza a kanapéra, amit barátom is követ. Szépen lassan nézek rá, tekintetem semmitmondó.

-Te ütöttél meg, igaz?-hangomból nem lehet kiszűrni semmit.

-Muszáj voltam.-próbálja menteni magát, pedig erre semmi szükség.

-Azt szeretném hogy tedd meg megint.-kikerekedett szemekkel fordul felém amennyire csak tud-Többször.

-Tessék?!-hitetlenkedve követi szemével azt ahogy felállok és várom hogy keze lendüljön.

Undorodom tőled.