Miért?

18.

Jungkook:

Semmit nem számított neki hogy megmentettem? Tényleg ennyire semmibe venné az egészet? Vagy egyszerűen nem érdekli? Annyira megkérdezném tőle ezeket, de sosincs rá lehetőségem. Bármikor próbálok beszélgetést kezdeményezni, konkrétan elmenekül előlem.

Nem akarok vele foglalkozni, mégis rosszul esik, hogy levegőnek néz. Elmegy mellettem napi többször is, de rám sem néz.
Pedig ha nem megyek elé és nem töröm be az ajtót, fájhatna a segge rendesen. Még csak azt sem mondta hogy 'köszi'. Nekem elég lett volna annyi is, nem kellett volna a nyakamba ugrania.

Ennyire undorodna vagy félne tőlem? Ennyire taszítom már maga a jelenlétemmel? Miért nem mondja?

A kórházban sem akartam vele veszekedni, mégis felidegesített. Még hogy szerettek a szüleim! Jó vicc. Akkor nem szégyenkezve néztek volna rám minden nap. Akkor nem akarták volna nekem a legrosszabbat.

Taehyung könnyes szemei miatt meghatódtam. Könnyeim nekem is szemem marták, csak én nem engedtem őket lefolyni. Tartottam magam, nem akartam hogy gyenge helyzetben lásson.

Megbántottam? Lehet. Még jobban megutált? Nagy valószínűséggel. Fél tőlem? De még mennyire! Szeret? Naná hogy nem!

Elakarom érni, hogy viszonozza érzéseim, de ha így haladok az nem fog sikerülni. Annyira próbálok nem előtte kiborulni, mégis azt érzem alig kezdenek hatni a gyógyszerek. Alig alszom az éjszaka és ez meg is látszik. Karikák vannak a szemeim alatt és sápadt is vagyok. Próbálom nem kimutatni hogy majdnem állva elalszom.

Rémálmok gyötörnek. Minden éjszaka felriadok. Az a sötét alak kerget, üldöz, én pedig reménytelenül menekülök előle, tudván hogy úgyis elkap.

Az altató általában segít, de az sem mindig. A nyugtatók pedig úgy lerohasztanak hogy néha azt sem tudom hol vagyok. Hiába kértem többet, egyáltalán nem tesz jót. Lehet elkellene ezt mondanom a dokinak, de félek álmaim miatt visszaküld a többi nem normális közé.

Nem akarom újra azt átélni mint pár éve. Amikor a börtönben kínoztak. Hideg vizet öntöttek rám az éjszaka, kedvükre vertek. Egy életreszóló sebhelyet okoztak nekem. Sosem felejtem el azt az éjszakát, amikor az történt.

Kibírtam. Mindezt egy olyan ember miatt, aki utál és fél tőlem. Megérte, igaz?

Talán fel kellene hívnom Yoongit és elmondani neki mindent. Biztos meghallgatna és tanácsot is adna. Mondjuk azt lehet nem fogadnám el, de legalább kedves lenne. Habár most randin van azzal az idegesítő törpével. Ahogy áradozott róla...Felfordult a gyomrom, de félretettem azt. Szurkolok neki, hisz ha ő boldog, én is mosolygom. Nem fogom elrontani az örömét az én faszságom miatt.

A legjobb lesz ha haza se megyek. Bolyongok majd az utcákon, majd mikor úgy gondolom Taeyhung már alszik, hazamegyek. Elégedetten bólintok eme csodás ötletemre.

Sétálgatok az utcákon, a nap kezd lemenni. Délutáni gyógyszereim nemrég vettem be, hatásukat még nem igazán érzem. Kezeim remegnek kissé, de ehhez már hozzászoktam.

Szemeim megakadnak egy kocsma szerűségen és gondolkozóba esek. Kijár nekem, nem? Nem lehet belőle baj.

Belépve megcsap a meleg levegő és az alkohol szag. A dolgozók itt töltik szabadidejüket az egész napos munka után, ezért meg sem lepődöm hogy majdnem az egész hely velük van tele. A pulthoz lépek, majd az ott levő bárszékre leülök. Kikérem első italom és gyorsan lecsapva azt érzem a maró érzést a torkomon. A hatására felsóhajtottam és egyre többet kérek.

Nem tudom hanyadik poharam ürítem, de már a tizedik után nem számoltam, az biztos. Forog velem a világ és agyam ködbe van. Tompán érzékelem a körülöttem levő dolgokat, ezért próbálok ellenállni a hívogató alkoholnak.

Agyam hiába nem fókuszál, mégis egy dolog eszembe jut. Az a selymes bőr, a puha haj. Szép szemei, telt ajkai. Kecses, vékony teste. Taehyung belepte szépségével elmémet és nem megy ki onnan. Fantáziám egyre mélyebb dolgokba ássa magát, emiatt gyorsabban veszem a levegőt.

Kifizetem eddigi fogyasztásomat, majd kissé bicegve, de kijutottam a helyről. Megcsap a hideg levegő, ezzel kissé felébresztve. Hiába tisztított ez valamit fejemben, akkor is csak öcsémre tudtam gondolni. Nem lenne helyes, de nem tudok neki ellenállni.

Talán az alkohol miatt, amit a gyógyszereimre ittam, de elkezdtem hazafelé sietni egy nagyon nem helyes gondolattal. Elvesztettem ép eszemet és csak egy dolog lebegett szemeim előtt.

Magamévá tenni Taehyungot.