Miért?

15.

Taehyung:

Szerda reggel van. Most már muszáj leszek iskolába menni, hisz nem akarok annyit hiányozni. Fontos ez az év és pótolni nem igazán szeretek.

Ébresztőmet kinyomtam és kipattantam ágyamból. Ilyenkor gyorsan próbálok felkelni, mivel ha ágyban maradok, észre se veszem és visszaalszok.

Szemeimet dörzsölgetve megyek a fürdőbe hogy egy fintorral arcomon nézzek végig reggeli kinézetemen. Hajam akár egy madárfészek, szemeim ki sem nyíltak még teljesen. Megmosom arcom jó hideg vízzel, hátha ez felébreszt egy kicsit. Megfésülködöm és próbálom beállítani valahogy a már kissé megnőtt frizurámat. Fogamat megmostam, majd egy utolsót pillantva tükörképemre, visszamentem szobámba.

Szekrényem elé lépve gondolkozásba kezdtem. Ma eléggé hideg lesz így nem akarok megfagyni, vagyis inkább megfázni. Kék farmerem mindig helyét állja ezért most is az esett kezembe. Fehér pólót vettem fel, de az úgy sem fog látszani pasztell lila pulóverem miatt. Parfümöt fújtam magamra és táskámat vállamra kapva mentem le a konyhába.

Belépve megugrottam mivel egy teljesen feketébe öltözött Jungkook állt a kávéfőző mellett. A hűtőhöz mentem mint aki észre sem veszi a tőle nem messze álló két méteres kőoszlopot. Szendvicsemet táskámba raktam vizemmel együtt, de egy müzli szeletet kezembe fogtam hogy majd az úton megeszem.

Már a bejárati ajtó kilincsét fogtam mikor bátyám mellettem termett baseball sapkájában és maszkjában. Furcsán néztem rá, de ő csak lehúzta egy pillanatra arcfedőjét és úgy kezdett beszélni hozzám.

-Elkísérlek.-veszi kezébe kabátját, ami mily meglepően fekete.

-Nem muszáj, eddig is egyedül mentem.-próbálok valamilyen kifogást találni, hátha meggondolja magát.

-Úgyis be kell mennem a városba, az iskoláig mehetek veled.-ránt vállat majd kinyitja nekem az ajtót, amin én idegesen lépek ki.

Bezárja a falapot és elkezd a kapu felé sétálni. Azt is kinyitja és várakozóan néz rám, hisz még mindig sokkoltan nézek magam elé. Megrázva fejem szaladok oda hogy betudja azt is zárni.

Csendben sétálunk az iskola felé, ami miatt kezemen bőröm kaparom zsebemben. Nem tudom fel e fogják ismerni a suliban, emiatt nem szerettem volna ha elkísér. Ha rájönnek hogy ő a bátyám, akkor vagy őt vagy engem fognak szekálni. De inkább a második hisz én leszek közelebb.

Egész úton nem szólunk egymáshoz, csak némán lépkedünk úti célunk felé. Megállva az iskola udvar bejárata előtt egymásra nézünk.

-Hát akkor..Szi..-nem tudtam befejezni mivel hirtelen átfonta karjait testem körül. Megölelt.

Tágra nyílt szemekkel és kissé remegő kezekkel viszonzom tettét. Érzem hogy szívem majd kiugrik helyéről, viszont ezzel nem vagyok egyedül, érzem mennyire zakatol övé is.

Elválik tőlem, rám sem nézve int egyet gyorsan majd lépked el előlem amilyen sietősen csak tud. Meglepődve nézek utána, de megrázva fejemet szegezem tekintetem újra az iskolára.

Belépve az udvarra meglátom legjobb barátom szőke hajkoronáját, így mosolyogva sietek oda hozzá. Mikor ő is észrevesz, viszonozza cselekedeteim.

-Szia TaeTae!-ölel át, amit már könnyebben utánzok le mint bátyámét.

-Szia ChimChim!-hangom vidáman cseng.

-Ki volt az veled a kapuban?-húzogatja szemöldökeit pajkósan.

-Jungkook.-préselem össze számat. Válaszomra eltűnik vigyora és lefagy egy pillanatra.

-Minek jött az veled?-teszi keresztbe kezet most már felháborodottan.

-Azt mondta úgy is megy a városba, ezért elkísér.-indulok az épület felé.

-Minek ölelt meg?-próbálja felvenni velem a lépést.

-Nem tudom.-rántom meg vállam.

-Yoongi mesélte mi volt tegnap este. Hogy képes ezek után csak úgy élni az életét?!-mérge nem akar csillapodni.

-Ez is jobb, mint hogy a szobájában legyen egész nap.-nézek rá jelentőség teljesen.

-Tae, te nem veszed észre hogy amióta visszajött csak a bajt hozza rád? Esküszöm a jobb lett volna ha a börtönben mara..-nem tudta befejezni mondatát mivel nekiment valakinek.

-Nem látsz a szemedtől Park?-fordul felé az az élettelen tuskó, Mingyu.

-Elállod az utat a böhöm testeddel!-a mellettem állónak mindig is nagy szája volt, ezért is keveredett sokszor konfliktusokba. Sosem értettem hogy lehet ilyen szabadszájú, én viszont egy mukkot se mernék szólni.

-Vigyázz a szádra pöttöm! Nehogy ez a böhöm eltaposson téged!-lép hozzá közelebb egyre mérgesebben.

-Menjünk, Jimin.-fogom meg kezét és próbálom elhúzni attól a baromtól.

-Ohh a kis Taehyung!-áll elém ezzel nem engedve tovább-Hova ilyen sietősen?-vigyorog képembe azzal az undorító fogaival.

-Órára.-tartom vele a szemkontaktust, igaz nem sokáig mivel úgy beleáll az arcomba.

-Azt hittem rohannál már vissza a bátyuskádhoz!-nevet fel-Jaj hogy is felejthetném el! Ő nem is az igazi bátyád!-nevetése egyre csak nő, nekem viszont gombóc nő torkomban.

-Mingyu, elég!-löki meg vállát a szőke, de az csak idegesen taszítja el azt.

-Hogy is hívják? Jeon...Jungkook?-gondolkozik el egy pillanatra még mindig túlságosan is közel állva hozzám-Várjunk csak, ő nem az aki a hírekben is volt?-nyílnak szemei tágra-Az a pszichopata nem?-tovább beszélne ha nem löknék el tőlem.

Egy nagy sóhaj csúszik ki számon mikor meglátom megmentőmet. Yoongi idegesen nézi a földön ülő idiótát.

-Köszönöm.-suttogom halkan, hisz mindjárt elbőgöm magam.

-Semmiség.-legyint majd Jimin felé fordul.

Mennék órámra ha valaki el nem kapná lábam. Lenézek és Mingyu undorító vigyorával szemezek.

-Ne hidd azt hogy megmenekültél.-vészjóslóan mondja eme szavakat, de én csak lerázom lábamról kezét és megyek tovább.

Egész nap nem hagy nyugodni amit mondott. Eddig sosem volt összetűzésünk és nem kicsit ijedtem meg. Egyáltalán nem tetszett hangja és nem tudtam nem erre gondolni.

Mikor utolsó órámról is kicsengettek, igyekeztem kijutni minél gyorsabban az épületből, de ebben megakadályozott valami. Egy kéz ami berángatott a szertárba, számat befogva hogy még egy árva szót se tudjak kiejteni számon.

-Hát nem meg mondtam?-felismerem hangját, nem kell ahhoz látnom arcát. Gyorsabban veszem a levegőt és kezem ismét remegésbe kezd. Ő csak bezárja az ajtót és a villanyt felkapcsolva néz le rám, ördögien vigyorogva.

Nem hatja meg arckifejezésem, ami rettegést mutat.