Miért?

5.

Taehyung:

Csak álltam a konyha közepén és néztem magam elé. Jimin nem volt mellettem, felment a fekete hajú után. Nem mentem utána, nem lettem volna képes. Azóta nem mentem be bátyám szobájába mióta az történt.

Lassan lépkedtem ki a nappaliba ahol egy mérges Jiminnel találtam magam szembe.

-Mi történt?-hangom nyugodt, érthetetlen.

-Itt alszom.-jelenti ki ellenkezést nem tűrő hangon-Ha kell még Yoongit is áthívom.-túr hajába idegesen.

-Arra semmi szükség.-ellenkezem-Ne zargasd már ilyenkor.-gondolok itt arra hogy a menta hajú eme időkben már aludni szokott.

-Attól még én itt maradok. Holnap pedig áthívom.-ül le a kanapéra.

-Ugye tudod hogy nem lehetsz itt mindig?-birizgálom kezeim. Rossz szokás, de olyan sokszor csinálom, hogy már észre sem veszem.

-Ha!-hőköl meg-Képzeld a drágalátos bátyád nem normális! Nem hagylak vele.-mutat macskakörmöt a levegőben a "báty" szónál.

-A bátya vagyok te idióta!-hallom meg Jungkook karcos hangját a lépcső felől.

-Micsoda testvér!-pattan fel a mellettem ülő, majd áll szembe a magasabbal.

-Mondd mit tudsz te?!-lép közelebb az alacsonyabbhoz.-Attól mert párszor itt voltál?-nevet fel.

-Családtag voltam!-mutat magára a szőke-Amíg te szét nem szakítottad azt!-sziszegi fogai közt.

-Örömmel szakítottam szét ezt az egész szart!-emel jobban hangján a fekete hajú, mire Jimin elhalgat-Beszélj csak Jiminieee...Emeld fel rám a hangod! Hadd halljam! Megy ez!-az alacsony hátrál, de a magasabb követi vigyorogva.

-Ne gyere közelebb...-suttogja elhalóan barátom, könnyek vannak szemében.

-Jajj ne sírj~-tettei ijedtségét bátyám-Hiába mutatod a keménységed...Te is ugyanúgy remegsz a félelemtől bazdmeg!-emeli rá mutatóujját-Félsz igaz?-kuncog-Mitől félsz kicsike? Tán...attól hogy bántani foglak?-tettet meglepődöttséget.

Kezem remeg, az én szemeim is marják a könnyek.

-Nem kell félned Jiminie...Bottal se nyúlnék hozzád, nemhogy a saját kezemmel..-nevet fel.

-Te beteg vagy...-suttogja a szőke hitetlenkedve.

Jungkook arca komoly lesz, mérges. 5 éve is így kezdődött minden. Nem. Nem történhet meg újra.

Keze lendül de időben kapcsolok. Felpattanva helyemről megyek legjobb barátom elé, aki rögtön összegörnyed. A felettem álló keze megáll a levegőben, az arcomtól nem messze. Arca megváltozik, de ugyanúgy ideges. Cikázik a tekintete köztem és a mögöttem remegő közt. Majd ezt megunva leengedi kezét.

-Szánalmas.-horkant egyet mosolyogva, majd hátat fordítva elhagyja a nappalit és kimegy az udvarra.

Eresztek egy sóhajt és hátrafordulok. Legjobb barátom guggolva sír. Nem is. Zokog.

-Nem hagytam volna hogy bármit is csináljon veled.-ölelem át majd simogatom hátát. Ő csak tovább sír vállamon megkönnyebbülésként.

Miután barátom kisírta magát, a kanepén foglaltunk helyet. Ő Yoongival beszélgetett, én pedig azt vártam mikor jön be a fekete hajú. Már egy jó ideje kiment, nem tudni hova.

-Elmész fürdeni?-nézek a szőkére, aki csak bólogatva áll fel majd megy gondolom a szobámba a táskájáért amiben cuccai vannak.

Megvártam míg bemegy a fürdőbe, én pedig felálltam eddigi helyemről majd a bejárati ajtó felé indultam. Kinéztem a mellette levő ablakon, de nem láttam kint senkit.

Lassan nyitottam ki az ajtót, magam sem tudom miért. Nem kellett messzire néznem, ajtó melletti ülőhelyen foglalta helyét bátyám. Fekete pulóverében, szintén fekete nadrágjában. Csontos ujjai közt cigarettát fogott közre. Előre nézett, a semmibe.

Nem kérdeztem meg tőle hanyadik szállal rontja tüdeje kapacitását, elég volt csak lenéznem a földre. Egy fél doboznyi biztos volt, de nem akartam leállni számolgatni.
Leültem mellé, majd én is előre kezdtem el nézni.

-Megnőttél.-suttogja, de szemét nem veszi le az előtte levő semmiről.

Csak halványan elmosolyodom. 13 voltam azon az estén. Gyerek.

-Utálsz?-hangja mintha megremegne egy pillanatra, viszont lehet csak képzelődöm.

-Hogy tudnék rád haragudni?-sóhajtok egy aprót-Megölted az anyámat, apámat kómába küldted.-fáj visszagondolni.

Ő csak erőszakosan fog fejére, vicsorítva. Majd kapkodva a levegő után szív bele a majdnem leégett bűzrúdjába, remegő kezekkel. Reszketeg levegővel engedi ki a füstöt tüdejéből.

-Félsz tőlem, igaz?-néz szemembe fájdalmasan. Szemei nem tükröznek semmit. Csak feketék, akár az éjszaka.

Erre mi lenne a helyes válasz? Inkább nem adok neki se rosszat, se jót. Szerintem ő is tudja, csak nem akarja bevallani magának.

Száját összepréseli bólogatva, majd eldobja a kezében tartott csikket. Feláll és bemegy a meleget nyújtó házba.
Pár perc után én is belépek utána, szobámba indulva. Hallom a mocorgást a fürdő felől, így gondolom ő van bent. Szobámban Jimin az ágyon fekszik, telefonál valakivel. Van egy tippem hogy az a valaki, Yoongi.

Előpakolom pizsamám és kellő dolgaim, majd hallom is a fürdő nyitódását. Mivel nem akarok vele találkozni, megvárom míg becsukja szóbája ajtaját, ezzel jelezve hogy már nincs láthatáron. Kilépek a faajtón, a fürdőbe indulva.

A zuhany alatt van időm gondolkozni, ott senki se zavar meg, általában. Most sem volt erre példa, szerencsére.
Ha Jungkook mostantól itt fog lakni, mindennap találkoznom kell vele. Mindennap emlékeztetni fog arra az estére. Szembesülnöm kell a múlttal, amit ha lehetne se tudnék elfelejteni. Beszélgetnem kell vele, egy légtérben. Előre érzem hogy sokat fogok emiatt idegeskedni, főleg úgy hogy barátaim nem mindig lehetnek itt velem.
Kilépve a zuhany alól veszem magamra alvóruhám, ami egy alsóból és egy nagyobb pólóból áll. Sóhajtva lépek ki a melegből, amit a víz okozott.

Elmenve bátyám ajtaja előtt, nem hallok semmit. Nem akarok bemenni, egyáltalán nem. Mégis megálltam előtte, magam sem tudom miért. Megrázom fejem, majd tovább sétálok.
Jimin már elaludt. Befeküdve mellé fordulok a fal felé. Kikapcsolom gondolataim, próbálok elaludni.

Utálat vagy szeretet?