Miért?

13.

Taehyung:

Kedd reggel van, de én nem vagyok iskolában. Aggódásom bátyám iránt nagyobb volt, mint az iskolába menés kedve. Magam sem tudtam miért éreztem félelmet amiatt mi történt vele. Egyszerűen mikor megláttam a földön feküdni, elkapott egy rossz érzés. Talán ideges voltam mit csinált. Talán ideges voltam mi történt Yoongival, hogy olyan állapotba került.

Nem törődtem sokáig a "miért?"-tel. Mivel én itthon maradtam, mindenki más is itt maradt nálam.

Ahogy a menta hajú mesélte a történteket elszörnyülködtem. Bele se mertem gondolni mit érezhetett át, mikor élőben nézte és hallgatta végig bátyám tetteit és szavait. Hihetetlennek tartottam a helyzetet, életem során eléggé kevésszer láttam kiborulni testvérem, az is sokkolt.

A történet fele mégsem tűnt igazinak. Yoongi viselkedése és hanglejtése alátámasztotta gondolatmenetem. Amikor olyan részekhez ért mesélés közben, tekintete megváltozott. Az sem kerülte el figyelmem ahogy egymást nézték néha-néha lopva egy pillantást. Jimin valószínűleg nem vett észre belőle semmit, ő itta kiszemeltje szavait és csak bólogatva és kissé idegesen figyelt egész végig.

Mikor elhagyták a házat, Jiminre néztem. Ő még mérges volt a fekete hajúra, amiért úgy nevezte és semmibe nézte, viszont ezt nem is akarta takarni. Nem tudom Jungkook mit fog mondani az orvosnak, féltem nehogy valami hülyeséget csináljon, hisz láttam hogy ő sem viselte jól a hallottakat. Kinézem belőle hogy valami őrültség jár fejében, amiből akár tragédia is lehet. Próbálok nem a legrosszabbra gondolni, ám testvérem eléggé meggondolatlan és hirtelen cselekszik.

-Nem főzünk valamit?-a mellettem ülő sóhajtva fordul felém, kíváncsian méregetve.

-Főzhetünk.-rántom meg vállam, miközben próbálom elhessegetni rossz gondolataim.

-Mi legyen?-áll fel majd indul a konyha felé.

-Dakgaejang?-indulok én is az említett hely felé és nyitom ki a hűtőt, hozzávalók reményében.

-Oké, olyat úgyis régen ettem már.-villantja meg aranyos mosolyát, ami miatt nekem is egy fokkal jobb lesz a kedvem.

Csendben álltunk neki főzni, mégis az idő elteltével egyre jobban kezdtünk belelendülni különböző témákba. Szóba jött az iskola, természetesen hogy nem kellene sokat hiányoznunk, hisz ez egy nagyon fontos év számunkra. A család, amiről a szőke tudott többet beszélni. Figyelmesen hallgattam, boldogan hogy ennyire rendben van náluk minden, mégis részletenként elszomorodtam, de próbáltam elnyomni az érzést.

-Na és~, a hercegeddel mi a helyzet?-hozom fel a következő témát, szemöldökömet húzogatva.

-Semmi.-csapja meg vállam, de észrevehető az enyhe pír arcán.

-Azért volt pár vitátok, minden rendben?-aggódom kissé, nem akarom hogy a mi problémánk miatt menje tönkre alakulója.

-Minden rendben.-hangja nyugtató-Megbeszéltük amit megkellett és rá kellett jönnöm, neki volt igaza nagy részben.-fújja fel arcát, mire csak lágyan elmosolyodom-Megértőbbnek kell lennem Jungkookkal szemben, nem tehet semmiről. Most viszont újból haragszom! Megvágta az én Yoongi cicámat!-teszi le kezéből a dolgokat, tettetett idegességgel.

Én csak jót kuncogok rajta, amit ő is egy mosollyal követ.

-Hogy-hogy nem előző hétvégén voltatok randin? Együtt jöttetek ide is.-folytatom a zöldségek darabolását.

-A nagymamájánál volt, utána találkoztunk csak.-folytatja ő is amit abbahagyott-Nem csak egy fél napot akar velem tölteni, ezért azt mondta pénteken és szombaton is elmegyünk valahova, hogy akkor hétvégen egész nap együtt legyünk.-szerelmes mosoly kúszik arcára, amit csak örömmel tudok nézni.