Miért?

12.

Jungkook:

Fájó fejjel nyitom ki szemeim. Világos van, reggel lehet. Lassan ülök fel a puha helyemről, ami meglep hogy az ágyam. Nem tudom hogy kerültem szobámba. Az utolsó amire emlékszem hogy összeestem a nappaliban. Baszki, hogy felejthettem el?

Siettem haza, miután...miután...Édes istenem.

Nem érdekel mennyire szédülök, felállok az ágyról és leszaladok. Olyan gyorsan szedem a lépcsőfokokat hogy majdnem le is esem. Lihegve nézek be a konyhába, de nincs ott senki. A nappali a következő cél, ahol szerencsére meglátom épségben öcsémet és barátomat, meg a szőkét.

Felkapják rám tekintetüket, mik kíváncsian fürkésznek. Nem tudom miért, de furcsa érzés kerít hatalmába. Mintha tudnának valamit amit én nem.

Akkor sem tudom kiverni fejemből ami történt tegnap. Az arca, ahogy vérrel borított volt. A szeme, ami félelmet és szenvedést tükrözött. Sosem fogom elfelejteni azt a látványt, beleégett retinámba.

Leülök az egyik fotelbe, tűröm a tekintetek magamon. Nem nézek rájuk, az előttem levő dohányzóasztalt pásztázom már egy ideje.

-Akarod tudni?-Yoongi halkan szólal fel, bizonytalanul.

-Mit?-össze vagyok zavarodva, nem tiszta a kép.

Csak nagyot sóhajt és a többiekre néz. Ők csak bólintanak, ezzel jelezve hogy beszéljen és tudni akarják amit én is.

-Mennyire emlékszel?-húzza fel szenvedve szemöldökeit.

-Összeestem a nappaliban, ennyire.-gondolok vissza.

-Nem vetted be a gyógyszereid Jungkook.-néz mélyen szemembe-Véresen estél be az ajtón. Nekem kellett eljönnöm megnézni téged, hisz én tudom a legjobban mi szokott történni.-dobol lábával-Nem tudom el e mondjam...-elnéz és töpreng mit mondjon. Félek hogy mi történt, de kíváncsi vagyok. Ha már így áll neki mesélni, biztos nem valami jó dolgot tettem.

-Mondd.-komolyan nézek rá, hangom kemény.

-A kanapén ülve vártál, tudtad hogy én fogok jönni.-kezd bele egy kisebb sóhajjal-Cigiztél és alkohol volt az asztalon-az említett tárgyra emeli tekintetét-Mégis ami a legjobban megijesztett..az a kezedben levő konyhakés volt.-szemeim tágra nyílnak, ajkaim megremegnek. Öcsémre nézek aki hasonlóképp reagál az előbb hallottakra.-Azt mondtad Jimin is jöhetett volna. Persze nem a nevén szólítottad.-horkant.

-Hogy nevezett?-a szőke halkan de idegesen szólal fel.

-Nem volt magánál, érted Chim?-próbálja puhítani.

-Hogy nevezett?-mostmár hangja nyugodtabban de még mindig feldúltan cseng. Szemét nem veszi le rólam.

-Idézem. "Az a szőke kurva is jöhetett volna helyetted, elszórakoztunk volna."-az engem méregetőn látszik dühe, de próbálok nem foglalkozni vele. Ideges vagyok, a történet felénél se járunk, viszont rosszabbnál rosszabb dolgok jutnak eszembe.

-Nincs mondanivalód?-fordítja felem fejét, hisztérikusan. Nem válaszolok, még mindig előre nézek.

Yoongi inkább visszatér a meséléshez, figyelmen kívül hagyva viselkedésem.

-Elmondtad hogy megvertek, de elfutottál mikor volt rá lehetőséged. Izgatott lettél emiatt és élvezted.-szemei kerülik tekintetemet, tudom hogy hazudik. A kegyetlen igazságot viszont én is tudom, egyszerűen nem akarja elmondani a másik kettő személynek akik itt vannak.-Amikor nem figyeltél rád ugrottam, de te ellenkeztél, így vágtál bele a karomba.-mutatja felém a felkarját ami be van kötve.

-Ennyi?-a szőke meglepődötten néz randi partnerjára. Az csak bólint egyet, száját összepréselve.-Akkor miért voltál annyira zaklatott? Yoongi! Még sírtál is!-vonja kérdőre idegesen. Engem is meglep az utolsó mondat, nem gondoltam volna hogy legjobb barátom emiatt sírna.

-Felzaklatott amit mondott rólad. A sebem pedig csípett, ezért bekönnyeztem. Nem ugyanaz a kettő.-forgatja meg szemét, de észrevehető hogy hazudik.

Próbálok kiutat szerezni a helyzetből, taszít ez az egész. Beszélni szeretnék a menta hajúval kettesben, tudom hogy nem mondott el mindent. Kifogásokat keresek és hamar találok is egyet.

-Yoongi, elkísérnél az orvosomhoz, kérlek?-úgy nézek rá hogy értse mit akarok és semmiféleképpen ne mondjon nemet.

-Persze.-áll fel és várakozóan néz rám.

Gyorsan szaladok fel az emeletre majd kapok magamra valami normális ruhát. Fekete farmert és ugyanolyan pulóvert veszek fel. Valahogy beállítom hajam és sietek is vissza, ne kelljen rám annyit várni. Belebújok cipőmbe majd kabátomat is felveszem hisz kezd hideg lenni.

Mikor kilépünk a kapun, magunk mögött hagyva a két értetlen fiút, egy sóhaj szalad ki számon. A bennem lakozó idegesség nem múlik el, főleg úgy hogy most jön a történet rosszabb része. Sapkámat felrakom fejemre, maszkomat zsebemben hagyom. Mikor már kellően messze értünk a háztól, leülünk egy padra majd azután kezdek el barátomhoz beszélni.

-Mit nem mondtál el?-fordulok felé egy pillanatra és várom a reakcióját.

-Az első fele mind igaz volt amit mondtam. Tényleg azt mondtad Jiminre.-hangja kissé ideges amit meg tudok érteni.

-Sosem nyúlnék hozzá, ezt te is tudod.-ez igaz is, a szőke annyira ellenszenves nekem hogy még ránézni is rossz.

-Te nem, de ő igen.-rakja zsebre kezeit.-Szórakozni akartál, kértelek hogy vedd be a gyógyszereid, de azzal csak "elrontottam a kedved".-mutat macskakörmöt a levegőben, de rögtön visszadugja kezeit a melegbe-Tudom, hogy nem futottál el a verekedésből.-reménykedtem benne hogy erről nem mondtam semmi olyat, viszont most is tévednem kellett-Csodálatosnak tartottad ahogy folyt a vére.-grimaszol mondandója közben, nekem csak előjönnek a tegnap esti képek. Földön fekszik holtan, általam.-Azt kérdezted, vajon Taehyungnak milyen színű lehet...-suttogja a végét de még így is meghallom. Szörnyülködve hallgatom, a kezemen a bőrt már szét kapartam.

-Én...Sose...-akadozok meg mondatomban, hisz alig jutok szóhoz. Yoongi érti mit szeretnék mondani, így kisegít.

-Szereted őt.-halvány mosoly van szája sarkában-Ezt mondtam neked tegnap is. De te...Kijelentetted hogy nem szereted, alig várod hogy kettesben legyetek és...-vesz nagy levegőt. Félve várom mit fog mondani, szívem eszeveszettül dobog.-Lefognád. Hagynád hogy könyörögjön neked. Sírva kérné hogy hagyd abba.-fogja fejét-Már a gondolata is felpörgetett...-szeme undorodást mutat, de ha tudná mit érzek belül-A vérét akarod látni kezeden.-lábam folyamatosan pattog, számat rágcsálom. Nem sok kell és idegösszeroppanást fogok kapni.-Rád ugrottam és beadtam neked a nyugtatót. Ellenkeztél ezért sikerült megvágnod.-hajtja le fejét, befejezve a mesélést.

Előre meredve nézek egy pontot. Gondolataimba vagyok merülve, nem figyelek semmire. El kell mennem az orvoshoz, több gyógyszert kell kérnem. Legfőképp, több nyugtatót.

-Köszönöm.-ennyit mondok még neki, majd nem törődve kérdő tekintetével megyek el onnan.

Utállak.