My faith in your eyes (bxb) HUN

An unrequited encounter (part 1)

Megjegyzések a történethez:

Szerettem volna egy olyan romantikus történetet írni, amelyben az izgalmakat nem a szappanoperai fordulatok jelentik a két főszereplő között, és aminek a kicsúcsosodása nem abban áll, hogy a kiválasztott szereplők összejönnek a végén. Amikor ilyen történetet olvasok, úgy érzem, a végén üres kézzel távozom, mert a valóságban ez lenne a történet kezdete. Ez a történet a terveim szerint megpróbálja megmutatni azt a teljességet, amit eddig a legtöbb olvasói élményemből hiányoltam. 2019-ben már felkerültek az első fejezetei Merengőre Szemedben a végzetem címmel, de azután nem haladtam vele évekig, így most a további fejezetek feltöltése előtt kicsit átdolgozva adom őket újra a kezetekbe. Hálás vagyok, ha megszavazzátok ennek a történetnek a bizalmat és rászánjátok az időt. 

Remélem, hogy tetszeni fog!

Drin

Figyelmeztetések: 

Azonos nemű szereplők között kialakuló romantikus kapcsolatról szóló történet. Trágár beszéd, erőszakos cselekmények, rossz mentális állapot leírása, testiség is előforul benne. 

Copyright: 

Minden dalszöveg, ami megjelenik a történetben, az a saját írásom, a velük való rendelkezés jogát fenntartom. 

Megjegyzések a fejezethez: 

Credit for the picture: Jey / Playground AI

A fejezetben szereplő koreográfia zenei alapja: Sam Tinnesz: I always liked to play with fire

A fejezet súlyos editáláson esett át 2024. 02. 13-án, a nyelvtani, fogalmazásbeli és szerkesztési hibák kiküszöbölése érdekében. Előfordulhat, hogy a történet későbbi részeire reflektálva néhány elhintett információ ezalatt megváltozott benne. 

Egy viszonzatlan találkozás

Edmond

- Ott tudja használni a kártyát a pult végében a terminálnál. A PIN-kódot, legyen szíves! Köszönöm. Szép napot kívánok, viszontlátásra! Jó napot kívánok! Köszönöm. Tessék parancsolni, a visszajáró. További szép napot! Jó napot kívánok! ...

Teljesen kiszáradt a szám. Nagyon reméltem, hogy hamarosan erre jön valaki a kollégáim közül és kérhetek tőle egy üveg vizet a raktárból. Egész nap megállás nélkül beszéltem, gyakorlatilag be voltam zárva a kasszába, sehová sem mentem az ebédszünetemen kívül. Gyorsan rápillantottam az időpontra az egyik blokk alján és megállapítottam, hogy még három óra van hátra a munkaidőmből. 

Hát - gondoltam rezignáltan -, az előző kilenc is eltelt valahogy. 

Már egy ideje küzdenem kellett, hogy koncentrálni tudjak, többször is azon kaptam magam, hogy automatikusan adok vissza és nem is emlékszem az összegre. Csak elvettem a pénzt, fel sem fogtam a számokat, miközben beütöttem a címletet, a szemem leolvasta a visszajáró összeget a kijelzőről, a kezem pedig visszaadta. Folyamatosan ismételgettem ugyanazokat a frázisokat, időnként más sorrendben és néhány szót megvariálva, hogy ne hassak végtelenül bunkónak és érdektelennek a vásárlók szemében, de szinte semmit nem raktározott el az agyam az egészből.