My faith in your eyes (bxb) HUN

Love is art (part 42)

...a szerelem művészet

Daegan

- A veled készült képeket csak akkor használjuk fel, amikor indokolt lesz. Eleve az egész fotósorozatot csak akkor fogjuk elővenni, ha kiszivárog bármi Daegan, Denis és Chris kapcsolati státuszáról. Arra készülünk, hogy a koncerten lesznek árulkodó jelek, így elejét akarjuk venni a dolognak. Nem lenne szerencsés, ha nem lennének azonnal elővehető, kész válaszok a tarsolyunkban...

Renard, aki a fotózás végére betoppant, hogy ellenőrizze, hogy állunk, percek óta folyamatosan magyarázott Edmondnak, miközben egy rakás aláírást követelt tőle az előtte heverő nagy halom papírra. Volt benne titoktartási nyilatkozat arra az esetre, ha mégsem terveznénk nyilvánosságra hozni a képeket, a képekhez fűződő jogairól való lemondás, egy másik szöveg arról, hogy a Delusion képviseletében a saját belátása szerint Renard bármire felhasználhatja az anyagokat, egy elismervény, ami azt taglalta, hogy önként egyezett bele a koncepciókba és semmilyen kényszerítés vagy befolyásoltság alatt nem állt, és így tovább. A lakásban korábban már kitöltöttünk együtt egy rakás adatlapot amiben a személyes adataitól a ruhaméretén át az ételallergiáig mindenről ki lett faggatva, így Renard meg tudta írni előre, amit kellett, és Audrey is tudta, hogy hogyan készüljön. Örültem, hogy Renardban meg tudtam bízni, mert ha egyesével át kellett volna olvasnom mindig mindent, amit az orrunk alá dugott, akkor rövid úton kiborultam volna a rengeteg bürokrácián. 

Edmond élénken figyelt a szavaira, bólogatott, röviden reagált és aláírt, ha kellett, kérdéseket tett fel, és ahogy néztem, elfogott az érzés, hogy büszke vagyok rá, amiért ilyen kifogástalanul megállta a helyét az egész szituációban. Olyan más volt ebben a környezetben látni, miközben olyan emberekkel interaktált, akikhez nem fűzi semmilyen kötelék. Az, hogy a komfotrzónáján kívül is könnyedén kezelte az elé kerülő akadályokat, valahogy tovább mélyítette a belé vetett bizalmamat és az egésztől még vonzóbbá vált a szememben. 

Megvártam, amíg a végére érnek és visszakísértem Edmondot a zenekarhoz. Renard közben előszedett a táskájából egy újabb köteg papírt és Audreyt kezdte vele zaklatni.

- Annyi sörrel kapcsolatos díszletet és megmozdulást láttam ma, hogy komolyan elkezdett zavarni, hogy még sosem írtunk dalt a témában - nézett fel rám Aiden, amikor odaértünk a babzsákokhoz. - Már van is egy ötletem! Daegan, össze tudnál írni néhány szakaszt úgy, hogy a sorok kezdőbetűje mindegyikben kiadja a SÖR szót? 

Egy megtépázott füzetet és egy tollat nyújtott felém. Átvettem, majd további magyarázatra várva bámultam vissza rá.

- Ez azért így kevés. Milyen stílus? Milyen ritmika? Hány szótag? Milyen tempóra tervezed? 

Aiden hosszasan fejtegetni kezdte az elképzeléseit, és mire a végére ért, megjelent mellettünk Audrey, így egy sort sem sikerült írnom. 

- Három különböző koncepciót tervezek veletek végigfotózni. Kell egy a többiek sorozatába passzoló az álarccal, kell egy hétköznapi öltözékben, és Renard szeretne egy olyan sorozatot is, amit arra az esetre tartogatunk, ha kiderülne a családi háttered - magyarázta belelendülve Edmondnak, aki megszeppenve hallgatott. 

- Milyen a családi háttered? - kérdezte Aiden értetlenül. 

Robb is felkapta a fejét, Chris és Denis viszont távolabbi, egymás mellé rendezett babzsákokon fetrengtek összegabalyodva és egyáltalán nem törődtek a külvilággal.