My faith in your eyes (bxb) HUN

Is this the beginning of infinity? (part 18)

... Ez a végtelen kezdete? 

Megjegyzések a fejezethez: 

Visszaolvastam az eddig közzétett fejezeteket, és rájöttem, hogy nagyon keveset kaptatok eddig a két főszereplőből. Ezt azonnal orvosoljuk. Jobb, ha lélekben felkészültök...

A fejezetben olvasható intuitív technika, ami lehetővé teszi, hogy két ember koreográfia előzetes begyakorlása nélkül is jól mozogjon együtt, a latin táncok "follow and lead" techinkája. Vagy legalábbis arra alapszik. 

A kérdéses jelenetben szereplő zene James Young Infinity című száma. 

Daegan Edmondhoz írt számát visszaolvashatjátok a történet harmadik fejezetében. 

Edmond

- Kezdem azt hinni, hogy hosszabb távra tervezel velem.

Daegan hangja bizonytalan volt, mintha nem teljesen hinne a megállapításában. Megszorítottam a kezét, és bátorítóan rámosolyogtam.

- Nyugodtan hihetsz a megérzéseidnek – feleltem az igazságnak megfelelően.

Tudtam magamról, hogy idealista álmodozó vagyok. Mi értelme lett volna belekezdeni valamibe, amiben nem hiszek annyira, hogy el tudjam képzelni, hogy eltarthat az idők végezetéig? Mindent, ami valaha is történt az életemben, úgy kezeltem, hogy ez volt az egyetlen út. Nem képzeltem el különböző verziókat arról, hogy mi lett volna, ha valami másképpen történik. Tudtam, miért alakult minden úgy, ahogy alakult. Vegyük például apámat. Megvolt az oka annak, hogy miért viselkedett úgy, ahogy. Az őt ért hatásokat a saját képére formálta és vitte tovább, hogy egy másik formában, de hatással legyenek rám is. Én ugyanebből építkezem, viszem tovább az engem ért hatásokat, csak a következtetéseink mások. Azok az ideológiák, amiket ő működőképesnek tart és felhasznál a céljai elérésére, pontosan azok az ideológiák, amikről hamar megtanultam, hogy ha épeszű akarok maradni, akkor el kell kerülnöm őket minden erőmmel. Én azt tanultam ebből, hogy mit ne csináljak, ha nem akarom, hogy mások is úgy érezzék magukat, ahogyan én éreztem magam az ő irányítása alatt – és azt nem kívánom senki másnak. Azzal, ahogyan hatott rám, nem a saját képére formált végül, hanem egy drasztikus ellenhatást hozott létre. A világ hatalmas, milliónyi apró részletet egyszerre irányító gépezetében minden alkatrész hatással van egymásra. Ameddig a jövő még képlékeny, addig bármi megtörténhet, de végül csak egyetlen út valósul meg a lehetségesek közül. És ez az út Daeganhoz vezetett engem.

Egy darabig szótlanul sétáltunk az egyre sötétebbé váló parkban. Kíváncsi voltam, mi jár a fejében, de hagytam neki időt, hogy szabadon gondolkozhasson rajta. Végül mégis úgy döntöttem, hogy kiszakítom a merengésből. Az elméje ma kifejezetten veszélyes terepnek tűnt, és nem szerettem volna, ha túl mélyre csúszik egy saját maga által teremtett szakadékban.

- Mi buktatott le? Az, hogy figyelmeztettelek az első randinkon, hogy még legalább tizennégy évig lázadó leszek, vagy az előbbi monológomból sikerült kihámoznod az utalásokat? – kérdeztem.

- Igazából az is benne van, hogy nem rémültél meg attól, hogy elvinnélek magammal a következő turnénkra – válaszolta lassan.

- És hogy akarsz minket a közönséged elé tárni? Remélem, nem hagyod meg őket abban a hitben, hogy ha az ember elég hardcore Daegan Wallsh rajongó, akkor máris elhívod randizni.