My faith in your eyes (bxb) HUN

Doubts and assumptions (part 45)

Bizonytalanságok és feltételezések 

Daegan 

A bámuló emberek és az izgatott zúgás, amit a kommentárjaik és kiáltásaik egybefűződő kakofóniája hozott létre azonnali menekülésre késztetettek. Megfogtam Edmond kezét és magam után húztam. A Starclaws épp levonult a színpadról, hogy átadja a helyét a Next Phase-nek, így a közönséget nem kötötte le éppen semmi. Latolgattam a lehetőségeinket, azután döntöttem. Görnyedten magam után vonszoltam Edmondot, reménykedve, hogy ezúttal nem keltek semmilyen feltűnést. A terem szélén kommandóztunk el pánikszerű sebességel egészen a VIP részlegig, ahol a közösségi téren túli privát területen volt a zenekari öltözőnk. Áthaladtunk a biztonságiak között, körül sem nézve, végig a hátsó helyiségekhez vezető, elzárt folyosón. A leolvasóhoz érintettem az övemre fűzött mágneskártyát, belöktem a"Delusion" feliratú papírlappal ellátott ajtót és behúztam magam után Edmondot. A hangszereink és az egyéb felszereléseket tartalmazó táskák, a tagok személyes holmijai, a kabátok és a váltás ruhák kaotikus halmazokban hevertek körülöttünk. Egy fél percig csak szótlanul bámultunk egymásra. A légzésem zaklatott volt, gondolatok kergették egymást a fejemben arról, hogy az életünk, főleg az ő élete mostmár soha többé nem lesz a régi. Tudtam, hogy korábban beszéltünk már erről, de azt is tudtam, hogy egészen más ezt elképzelni és megtapasztalni. Féltettem őt. Féltettem a közöttünk kialakult érzéseket az elvakult, információra éhes közegtől, aminek az imént akaratlanul is kitettem magunkat. Nem akartam kockáztatni, és most a kötelékünk óhatatlanul gyengének tűnt a világ mindent felégetni képes, valóságot kiforgató, kegyetlen, kiszámíthatatlan erejével szemben. 

- Miért vagy ennyire feldúlt? - kérdezte Edmond halkan. 

Mélyen a szemembe nézett, és amikor hirtelen nem tudtam válaszolni, óvatosan közelebb lépett hozzám, mintha tesztelné, előle is elmenekülök-e. Amikor nem tettem, felbátorodott, és finoman a mellkasomra helyezte a kezét. Biztos voltam benne, hogy érzi a szívem őrült dobogását a tenyere alatt. Minimális erővel tolni kezdett a mögöttem elhelyezkedő kanapé felé, és én engedtem a nyomásnak. Léptem párat hátrafelé, majd amikor a térdhajlatom a bútor ülőfelületének ütközött, minden eleganciát nélkülözve bezuhantam a párnák közé, majd felnéztem rá. 

- Mi a terved? - kérdeztem.

- Eloszlatom a kétségeidet - mondta teljes nyugalommal, feltérdelt a kanapéra és már ott is volt az ölemben, hozzám bújt, a hajamba tévedtek az ujjai, az arcát pedig a nyakhajlatomba fúrta. 

Ez volt az első alkalom, hogy ő kezdeményezett testi kontaktust velem, mégsem keltett bennem semmilyen negatív érzést. A cirógatásai édes bódulatba hajszoltak, egyre nagyobb biztonságban éreztem magam a teste súlyával a combomon. Átkaroltam a derekát és még közelebb húztam magamhoz. Percekig ültünk így. 

- Jobban érzed magad? - kérdezte egy idő után. 

- Sokkal jobban - feleltem, és a fejemet kissé elfordítva a hajába csókoltam. - Köszönöm. 

- Nincs mit. Az egyik fő feladatom vigyázni rád. 

- Akkor szólok a biztonságiaknak, hogy ki vannak rúgva, mert nagyon jól csinálod - mondtam, mire felkuncogott.