My faith in your eyes (bxb) HUN

... daydreaming you into reality (part 15)

... valósággá álmodni téged

Edmond

Szürreális volt délután felkelni és bemenni a boltba dolgozni. Úgy éreztem magam, mintha képes lennék a teleportálásra és folyamatosan ugráltam volna a különböző univerzumok között. Az egyik pillanatban halálra untam magam a pénztárban, a másikban életem legjobb csókját éltem át egy szívdöglesztően helyes rocksztárral, egy szempillantással később pedig a kiömlött húslevet takarítottam ki egy szivaccsal a hűtőből. Az agyam határozottan nem tudott lépést tartani a történésekkel.

Mire elérkezett a szünetem ideje, nagyjából visszarázódtam a helyzetbe. Szerencsére a hét közepén nem volt jellemző a nagy forgalom, nem kellett sok vásárlót kiszolgálni és feszített tempóban kipótolni a polcokról elfogyott árut, mint jellemzően hétvégenként. Volt időnk mindenre, és bepótolhattuk azokat a dolgokat is, amik korábban idő hiányában elmaradtak. Éppen csak előszedtem a szendvicsemet, amikor Ruby hatalmas robajjal berontott az étkező ajtaján.

- Na végre! Már azt hittem, sosem fogok eljutni odáig, hogy kifaggassalak – közölte vigyorogva.

Levetődött a mellettem lévő székre, és tőle szokatlan lelkesedéssel pakolászni kezdett az asztalon. Miután kibányászta a kupacból a saját ebédjét, várakozóan fordult felém.

- Huh. Úgy látom, kénytelen leszek mesélni, de kezdd te, mert én is kíváncsi vagyok. Hogy alakult az estétek Briannel? – kérdeztem.

- Jól. Igazából miután kiventillálta magát és nagyjából elmúlt a döbbenete, tök más dolgokról beszélgettünk. Nem kell aggódnod miatta, szerintem a történtek után már hamar ki fogja heverni Julie-t.

- Mármint azok után a történések után, amiknek szemtanúja voltam, vagy történt köztetek valami, amiről nem tudok? – kérdeztem provokatívan.

Meglepődve figyeltem, ahogy zavartan elkapja rólam a tekintetét.

- Oké. Nem mondom, hogy nem gondoltam rá, de nem, nem történt semmi. Na, most te jössz! – közölte.

- Baromira megdöbbentem, amikor megjelent mögötted a csávó. A képeken totál átlagosnak néz ki, leszámítva a rocksztár attitűdöt, de amikor hirtelen ott állt előttem élőben... Egek! Hogy lehet valaki ennyire karizmatikus?... Mintha tapintani lehetett volna a jelenlétét a levegőben – mondta nagy átéléssel.

- Én videón láttam először, amikor Dariela egyszer mutatott tőlük egy számot, úgyhogy én már a képeken is hozzágondoltam ezt a karizmát – feleltem tűnődve.

Az egész szünetet végigbeszélgettük, és a műszak hátralévő részében is együtt dolgoztunk a raktárban, így volt lehetőségünk rendesen kivesézni a témát.

Együtt vártunk a buszra is a megállóban, amikor a telefonom rezgése jelezte, hogy üzenetem érkezett.

Daegan:

„Egész nap arra gondoltam, hogy írok neked, de mindig közbejött valami. Még mindig szabad a holnapod?"

- Micsoda mosoly! Meg sem kell kérdeznem, ki írt neked – piszkálódott Ruby.

- Ó, fogd be! – mondtam, miközben bepötyögtem a választ.

Edmond:

„Persze. Szervezhetek most én programot?"