My faith in your eyes (bxb) HUN

Volume up (part 47)

Hangerőt fel!

Chris 

- Akarod, hogy kimentsem a bámészkodók gyűrűjéből? 

Oldalra néztem, és William Beaver vidám tekintetével találtam szemben magam. Will magas, széles vállú, izmos, a harmincas évei végén járó férfi volt. A rajongóit megosztotta a hosszú, sötétbarna szakáll, amit viselt - nem tudtak megegyezni abban, hogy a gondozott arcszőrzet révén favágóra vagy vikingre hasonlít-e inkább. 

A valóságban, mielőtt befutott volna a Copperstare-rel, tűzoltó volt, ami - Aiden szavaival élve - csak olaj volt a tűzre az őt kultuszszerűen imádó nők körében. 

Látványosan kifújtam a levegőt, majd csípőre tettem a kezem. 

- Legszívesebben azt mondanám, hogy hagyd még őket egy kicsit romantikázni, de lassan ideje lenne felvonulnunk. 

Will nevetett. 

Kedveltem Willt. Akárhányszor találkoztunk, valamiféle könnyed, gondtalan aura lengte körül, és úgy tudott belekezdeni egy beszélgetésbe, mintha csak egy perccel ezelőtt hagytuk volna abba. Könnyű volt a közelében lenni. 

- Mikor ma reggel felkeltem, nem számítottam arra, hogy kivételesen nem mi leszünk a szenzáció - ugratott.

- Azért attól nem félek, hogy hirtelen kisebbségi komplexusod lesz. Biztos vagyok benne, hogy a koncertetek végére a nők háromnegyedéről lekerül majd a melltartó. 

- Ne is mondd. Gary felvette azt a szokást, hogy külön szemét elvitetési díjat számoltat fel a bérbeadó nevében - húzta el a száját. - Régi vágású. Nem akarja, hogy megorroljanak ránk. 

Megmosolyogtam az információt. 

- Hogy van mostanában Gary? Még mindig egy hullámhosszon vagytok? - érdeklődtem. 

- Ja, bevált az öreg, lassan húsz éve - mondta összefont karokkal, miközben a Daeganék körül kialakult csoportosulást bámulta. - Szerencsére még bírja a strapát. Néha viccelünk vele, hogy nyugdíjba mehetne már, de ha látnád azt az elárult tekintetet, ami erre a felvetésre megjelenik a szemében... Féltjük a szívét, már alig merünk ilyesmivel humorizálni. Tudom, nektek elsőre nem sikerült kifogni, de ez a Renard elég profinak tűnik - vetett rám egy oldalpillantást, mire bólintottam. - Gary szerintem az egyetlen örökös érvényű VIP rajongónk lesz hosszútávon, de nem fogja elengedni a zenekart. Gyakorlatilag már mi vagyunk az élete - tette hozzá némileg szomorúan. - Ha Renard is ennyire a csapat értékes tagjává tud válni, akkor ti sem akartok majd tőle szabadulni hosszútávon.

- Remélem - nyugtáztam, és valamiért Denisre rebbent a tekintetem, aki távolabb állva épp minket figyelt, és csak egy felhúzott szemöldökkel válaszolt. 

Megráztam a fejem, mielőtt segélykérésnek értelmezte volna a szemkontaktust. 

- Kivételes helyzetben vagyok. Élőben láthatom, hogy Daegan Wallsh végre megtalálta a hozzá illő partnert - jegyezte meg Will álmodozó hangon, Daeganékat bámulva. 

Edmond csenedesen állt Daegan mellett és hagyta őt beszélni. Meglepően nyugodtnak tűntek a körülményekhez képest.

- Miből gondolod, hogy hozzá illő? - kérdeztem kíváncsian. 

- Abból, ahogyan viselkedik mellette. Kiegyensúlyozott. 

Átgondoltam a válaszát. 

- Érdekes, hogy ez ilyen könnyen megállapítható - hümmögtem, és igyekeztem megállni, hogy azonnal kielemezzem ebből a szempontból a Denisszel való kapcsolatomat.