My faith in your eyes (bxb) HUN

I want you to see me (part 55)

Azt akarom, hogy láss engem

Edmond

- Ne érts félre, sosem fogok panaszkodni, amikor ide jövünk - néztem körbe a gyertyák derengő fényében -, de egy kicsit megijesztettél a felvezetéssel.

Daegan kitartóan nézett a szemembe. 

- Szerettem volna nyugodt körülmények között beszélni veled.

Bizonytalanul néztem vissza rá. Felmerült bennem, hogy talán ott akarja befejezni, ahol elkezdtük. A kandallóban vidáman pattogott a tűz, a fényesre suvickolt üvegpoharak felületén megsokszorozódva ragyogtak a lángok. A fényfüzérek égői hívogatóan szikráztak a plafonon. Nevetés és beszélgetések moraja vegyült egymásba, a levegőt betöltötték a konyhából előszállingózó mennyei illatok. Éreztem a számban a karamell ízét. Éreztem az ajkaimon Daegan első csókját. Egy apró, fájdalmas repedés szakadt a szívemen, amikor elképzeltem, hogy mindennek most vége lehet. De Daegan tekintete mást üzent. Aggódva tekintett rám, mint aki attól fél, hogy én fogom kimondani a végzetes szavakat. Valami határozottan nem volt rendben vele. 

- Hát jó - mondtam beletörődően, majd előresiettem a vendégek között egy üres asztal felé. 

Minél előbb megtudom, mi zavarja ennyire, annál jobb. 

Leültünk egymással szemben. Daegan elgondolkodva nézett rám. Kisvártatva egy pincér szegődött mellénk, és miután felvette a rendeléseinket, a szomszédos asztalhoz lépett, hogy leszedje az elárvult terítéket róla. Néztem a hátát, miközben a megrakott tálcákat elegánsan feltartva elsuhant a konya felé. 

Megtehettem volna, hogy hasonló helyekre járok. Végig a négy év alatt. 

Elgondolkozva forgattam a kezemben az asztalra készített villát. 

Mióta hozzányúltam a céges számlámhoz, azóta ellentmondásosan gondolkoztam az elmúlt éveimről. Mi értelme volt ennyit küzdeni az önállóságomért, ha egyetlen nap alatt, egyetlen döntéssel eldobtam az egészet a francba?... A tény, hogy az apám által felajánlott pénzre szorultam, még mindig keserű ízt hagyott maga után. Nem tudtam, mit kezdjek a kialakult helyzettel. 

Daegan átnyúlt az asztalon és megfogta a villával babráló kezem. 

Az íriszei olyan mély kékben játszottak, hogy a bennük visszatükröződő lángok fénye vibrálóan élénknek hatott, akár egy csillagok közötti robbanás. 

Mély lélegzeteket vettem. 

Bizonyítottam magamnak. És csak ez számít - gondoltam pragmatikusan. - Apámat úgysem győztem volna meg semmilyen teljesítménnyel. 

Fájdalmasan igaz volt a megállapítás. Nem tudtam elképzelni, hogy valaha, bármivel le tudtam volna nyűgözni őt. A tökéletes volt számára a minimum, minden kiváló érdemjegy, minden átlagon felüli teljesítmény csak egy újabb lépés volt az emelkedő elvárások sorában. Visszarémlett néhány Vinnel folytatott beszélgetés, aminek az volt a célja, hogy megértesse velem, hogy ez az egész nem az én hibám. Próbáltam erőt meríteni belőle. Próbáltam hinni neki és túllépni a dolgokon. Bölcsebbnek lenni, mint amilyennek éreztem magam, amikor kibillentették a lelkivilágomat az apámmal kapcsolatos szélsőséges érzelmek. 

Nem kellene, hogy még mindig fogva tartson az elképzelt hatalmával. 

Megráztam magam.

Talán egyszer bölcsebb leszek, és nem kell erőszakkal elfojtanom a vele kapcsolatos érzéseimet magamban.