𝙾𝚞𝚛 𝚂𝚎𝚌𝚘𝚗𝚍 𝙲𝚑𝚊𝚗𝚌𝚎 [𝚂𝚊𝚔𝚞𝙰𝚝𝚜𝚞] - 𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃

5.

Kissé agresszívan csukom be a könyvet és orrnyergem masszírozva kelek ki az ágyból. Utam a kis konyha féleségbe vezetett, ahol ittam egy pohár vizet. Megtámaszkodom a pulton és lehajtom a fejem. 

- Szedd össze magad Sakusa Kiyoomi! Nem lehetsz ennyire bolond.... - mosom meg egy kicsit az arcom

Tényleg nem. Atsumu továbblépett. De hiába mondogatom ezt magamnak azzal együtt, hogy megcsalt, nem tudom elképzelni nélküle, nem megy. Pedig vele sem lehetek. Főleg nem egy légtérben! Ez őrültség!

Halkan visszamegyek a szobába, Atsumunak háttal leülök az ágyra. Még fent van, nem rég jöhetett be.... Mondanom kéne valamit? Ilyenkor mi lenne a helyes? Mondjuk ezen sokat nem agyalhattam, mert hallottam mocorogni őt és később már be is süppedt mögöttem az ágy. Megint helyezkedett és.... Kihúztam magam, mivel váratlanul ért Miya hideg keze a bőröm. Érintése nyomán a testem felforrósodik és a szívem heves kalapálásba kezd. Miért kell kínoznia? 

- Nem tudsz aludni? - kérdeztem és lehajtottam a fejem 

Hátra nyúlok és kezem a térdére teszem. Másik kezemmel megfogom a karját és előre húzva ujjainkat összekulcsolom. Fejét a hátamnak dönti, ami így igen kényelmes. Ráadásul hangulatos is volt, ami megmosolyogtatott, nem kicsit.

- Szeretnél.... Itt aludni az ágyamban? - kérdezem meg kis idő múlva 

Szeret bújni alvás közben. És ez aranyossá teszi. Na meg persze én is szeretem magamhoz ölelni ezt a kis gyámoltalan rókát. Nagyon hiányzik és bárcsak minden pillanatban így lehetnénk. Még akkor is, ha a józan eszem ellenkezik. Nem igazán tudok rá hallgatni mikor Miya közelében vagyok.

- Uhum. - felelte álmosan

Elmosolyodva kelek fel, majd elfektetve őt az ágyon mellé bújok és magamhoz húzom, bár ő már rutinosan bújt hozzám. Kezem a derekára, a másikat a fejem alá teszem. Ő a kezét a mellkasomra tette, ezzel kényelembe helyezve magát. Lassan simogatom fel s le, kezem néha kissé lejjebb csúszik a feneke irányába, de nem érek hozzá. Nem tehetem és ez a helyzet csak még jobban megnehezíti, hogy tovább lépjünk mind a ketten. 

- Tsumu.... Szerinted van arra esélyem, hogy valaha túllépek rajtad? - suttogom szinte alig hallhatóan, de a szoba süket csendjében, szinte kiabálásként hallatszik a hangom

Kicsit elhúzódott, majd megforgatta a szemeit és az eddig mellkasomon lévő kezével most megbökte az orromat, amit egy grimaszolással reagáltam le. 

- Nem akarom, hogy tovább lépj, idióta. - morgott rám

Megfogom a kezét és egy pillanat alatt magam alá gyűrve mélyen a szemeibe nézek. Kezeit a feje mellett fogva, ujjainkat össze fűzve, teljesen elvesztem az eszem. Hevesen hajolok ajkaira, mégis lágyan kezdem el csókolni dús ajkait. Hiányzott! Minden porcikám érte kiált. Többet akarok! Nem akarom, hogy másé legyen, nem bírnám elviselni. A lábai, a kezei, a formás feneke, a puha haja, azok az igéző szemei, amikkel mindig mindenre képes rávenni, az isteni hangja.... Nem tudok lemondani róla! Képtelen vagyok rá.

- Atsumu.... Én megpróbáltam, de nem megy! A hiányod teljesen felemészt, szinte megöl. A fájdalom a mellkasomban nem akar megszűnni amióta azzal a férfivel láttalak. Megfulladok, ha nem tudok tovább lépni, mert annyira hiányzol! Miya Atsumu.... Miért teszed ezt velem? - suttogom ajkaira, majd elengedem és felkelve a sarkamra ülök

Mondandóm alatt megszorította ujjaimat. Láttam rajta, hogy rá akar jönni, hogy mire gondoltam. De pontosan én sem tudom. Beleette magát az életembe és nem tudom csak úgy kiszakítani onnan. Nem próbálkozok eléggé, mert szerintem nem is akarok. Nem akarom, hogy kisétáljon az életemből. Akarom őt!

- Nem akarom, hogy máshoz érj hozzá, Kiyoomi. Te hozzám tartozol, nem engedem, hogy bárki másé legyél. - felelte komolyan

Beharapom alsó ajkaim, majd kezeim a karjaira teszem és kissé megszorítom, bár nem akartam neki fájdalmat okozni. 

- Akkor te miért tetted? Hozzám tartoztál, mégis mással bújtál ágyba, Atsumu! Válaszolj! Válaszokat akarok.... Miért csaltál meg, nem vagyok elég jó neked? - emelem meg a hangom és felkelek az ágyról 

Dühös vagyok, nem is kicsit. Mérgesen tincseimbe túrok és nagyot sóhajtok. Felkelek az ágyról mielőtt bármit is mondhatna és kimegyek a szobából, egyenesen a teraszra. Kinyitom az ajtót, megtámaszkodom a korláton és gondterhelten nézek fel az égre. Elegem van. Nagy hülyeséget csináltam, hiszen nem tudtam parancsolni az érzelmeimnek és megcsókoltam. Ráadásul be is vallottam neki, hogy nem tudok nélküle élni. Én idióta!

Pár perc múlva hallottam ahogyan utánam jön, később éreztem ahogyan hátulról átölel és fejét a hátamnak dönti.

- Azért csaltalak meg, mert kívántam a szexet, de te nem voltál ott. Tudod, hogy képtelen vagyok várni. - mondta halkan - De ha folyton mérges vagy, akkor nehéz veled bármit is megbeszélni. 

Megforgatom a szemeim megfordulok ölelésében. Eltolom magamtól, hogy lássam arcát. 

- Akkor legalább verted volna ki, vagy használtad volna azt a sok szart amit vettünk. - veszem kezeim közé arcát - Nem vagyok folyton mérges.... Csak ilyen az arcom. - puszilom meg a homlokát - Akarlak Tsumu. De nem tudok már olyan könnyen megbízni benned. - suttogom és átkarolom 

Kezem a fenekére csúsztatva veszem fel a karjaimba, ő pedig könnyedén átkarol a lábaival és a karjaival, így egyszerűen beviszem a szobába, mielőtt néhány kíváncsi tekintet észre venne minket a másik házakból. Óvatosan az ágyra teszem és mellé ülök. 

- Aludjunk. - mondtam halkan

Neki hátat fordítva feküdtem le aludni. Nem tudtam volna vele újra összebújni. Megint megpusziltam a homlokát odakint, pedig nem lett volna szabad. Elpuhulok a közelében...

Újra közelebb fészkelte magát és átölelt hátulról, majd adott egy puszit a hátamra s homlokát csupasz valómnak döntötte. Ne csináld ezt velem....

- Ha bármikor újra akarod kezdeni, akkor itt vagyok. - suttogta - De nem fogom hagyni, hogy más elragadjon tőlem.

Szavait hallva elbizonytalanodtam. Eddig tartotta a távolságot, elfordította a fejét, ha véletlenül találkoztunk a folyosón.... Most meg arról beszél, hogy nem fogja hagyni, hogy másé legyek. Mégis mit ért ez alatt? Miért mond ilyeneket, mikor nem gondolja komolyan? Újra akarja kezdeni? Miért? Hiszen jogosan haragudtam rá. Azt hittem elég erős vagyok, hogy ellenálljak, most meg a szívem már csak attól gyorsabban ver, hogy megölelt. Jó érzés, hogy itt van mellettem és hallom ahogyan szuszog. Hamar elaludt, ami nem lep meg. Elvégre sokat futott és ivott. Az alkohol kiment belőle, de az álmosság nem.

Az este hátralévő részében addig nosztalgiáztam amíg el nem aludtam. De addig is eszembe jutottak azok a kis kedves emlékek, amiket együtt gyártottunk. Azok az édes, közös emlékek, amik miatt könnyeztem is. Miya mellett valóban boldog voltam, de nem kellettem neki. Ennél borzasztóbb érzést elképzelni se tudtam akkor. Na meg, most vissza akar szerezni, vagy mit szeretne.... Ettől megint egy kettős érzésem van és nem tudom megmondani pontosan, hogy jó, vagy rossz. Mert szeretnék újra együtt lenni vele, de félek, hogy nem lesz jó vége és megint csak szakítanánk.