𝙾𝚞𝚛 𝚂𝚎𝚌𝚘𝚗𝚍 𝙲𝚑𝚊𝚗𝚌𝚎 [𝚂𝚊𝚔𝚞𝙰𝚝𝚜𝚞] - 𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃

9.

Sakusa Kiyoomi

Úgy terveztem, hogy majd akkor pakolok is össze egyből, de megpuszilt. Váratlanul ért, bevallom. Ajkaimra tettem a kezem amikor megpuszilt és csak néztem utána egy ideig. Nyelek egy aprót és próbálom rendezni a szívverésem, de nem megy.... Megint ezt teszed.... Magadhoz láncolsz, hogy utána megint eldobj? 

Mikor sikerült összeszednem magamat, akkor mozgósítottam a testemet, sietnem kellett. Velem akar aludni.

Összepakoltam, elmosogattam, letakarítottam az asztalt, aztán eltörölgettem és elpakoltam az edényeket. Mikor végeztem a szobába mentem ahol Miya az ágyamban fekszik kinyúlva. Mosolyogva lépek oda hozzá és a homlokára adok egy puszit. Nem aludt, csak pihent, engem várt. Óvatosan feküdtem be mellé mikor megláttam, hogy elmosolyodott.

- Azt hittem sose érsz ide. - mondta halkan

Kicsit odébb húzódott, hogy elférjek a saját ágyamon. Megforgatom a szemeim és arcára simítok. Hüvelykujjammal cirógatni kezdem puha bőrét, majd ujjaim a hajába vezettem és tincseit kezdtem piszkálni. A válasza csak egy halk hümmögés volt, még a szemeit is lehunyta. Bizonyára jól esett neki.

- De legalább minden tiszta. - vonom meg a vállam és egyik kezem a fejem alá teszem, a másikkal magamhoz húzom - Jól laktál? Kérsz még esetleg valamit? - kérdezem mielőtt tényleg elhelyezkednék kényelmesen

Kinyitva szemeit felnézett rám és kezeit megint mellkasomra tette, hogy közelebb lehessen hozzám. Biztosan érzi ahogyan közelsége miatt versenyzik a szívem. Ennyi idő után is csak ennyire intenzíven tudok rá reagálni, még ha nem is látszik kívülről. 

- Téged. - felelte egy apró mosollyal

Felsóhajtok és megfogom a kezét. Azok a gyönyörű barna szemei, amiket annyiszor lefestettem. Amik oly sokszor nevettek rám és vidítottak fel. Amik megtanítottak rá, hogy máshogy is lehetnek a dolgok. Amik boldoggá tettek....

- Rajtam kívül... - suttogom ajkaira és gyengéden megcsókolom

Teljesen behálóz.... Nem tudok ellene semmit tenni, mert szeretem! Készségesen viszonozta a csókom és éreztem ahogyan belemosolyog. Ravasz, sunyi kis dög! Nem mintha tudnék rá haragudni, hiszen képtelen vagyok. Túlságosan is elveszi az eszemet. Nem bírom abbahagyni.

Nem bírtam magammal, egyszerűen képtelenség volt. Magam alá fordítottam és lábai közé térdelve kezem a pólója alá csúszott. Nem tudok leállni.... Most már nem is akarok megállni. Túl sok időt töltöttem szex nélkül.... Akarom őt!

Egyik kezét arcomra simította és hüvelykujjával megsimította az ajkaimat mikor elváltunk egymástól. 

- Rajtad kívül más nem kell. - mosolygott - Akarod, Kiyoomi? Vedd el. - suttogta csábítóan

Nekem se kellett több. Ő készségesen segített nekem abban, hogy levetkőzött. Ráadásul mikor már én is levetkőztem, akkor már készítette fel magát. Illetve az ujjait nyálazta. Engem nem zavart, megengedem neki, hogy kitágítsa magát, addig tudok foglalkozni magammal is.

Nyakához hajoltam és onnan indulva szinte az egész testén nyomokat hagytam. A kulcscsontja a gyengepontja a melleivel együtt. Emlékszem rá. Emlékszem mindenre, pedig volt egy fél éves kihagyásunk. Úgy érzem magam mintha most fedezném fel elsőnek. A hangjai, a reakciói, ahogyan többért könyörög, ahogyan átveszi az irányítást és lenyom az ágyba. Mikor késznek érzi magát és nyíltan kimondja mit akar. 

Nem vettem el tőle az élményt, lovagolni akart, így hagytam neki. Segítettem neki néha, hol a derekát, hol a combjait markoltam, de volt olyan is, hogy a fenekével voltam elfoglalva. Csodálatos volt újra eggyé válni vele, elveszni a végtelenben, hallani a hangját ahogyan egyre jobban elengedi magát. A mocskos beszéd mindig is az alapelve volt, de egyáltalán nem zavart. Az lett volna a fura, ha csendben maradt volna. 

Nem tudtam betelni vele, hiszen Atsumu maga a művészet. Múzeumban kéne mutogatni ezt a csodát! 

Szavakba nem lehet önteni, hogy mennyire hiányzott vele a szex. Kipirult arccal dőlt a mellkasomra. Tenyerem meztelen fenekére tettem, majd enyhén rácsaptam és meg is markoltam, mire halkan és elégedetten felnyögött. Nyakán, vállán és kulcscsontján ott a nyoma annak, hogy az enyém. Tarkójára simítottam és haját kezdem tekergetni.

- Menjünk el zuhanyozni. - ülök fel vele együtt

Karjaimba véve a fürdőbe vittem őt. Valójában eleinte nem gondoltam, hogy elbírom őt, de egyszer megpróbáltuk és sikerült. Azóta akkor emelem meg amikor csak akarom és ő mindig segítőkészen átkarol a lábaival és a kezeivel. Bár most cammogott kicsit, mind hiába. Mocskosak vagyunk és tudja, hogy ebből nem engedek.

Elkezdtem engedni a vizet, majd később mind a ketten beléptünk a tusolóba. Ő hátulról átölelt engem és kicsivel később meg is szólalt.

- Kiyoomi.... ez most azt jelenti, hogy megint együtt vagyunk, ugye? - kérdezte s hátamra puszilt

Kezeire pillanatok és megfogom őket. Nem akarok hazudni neki. Én úgy kezeltem, mintha együtt lennénk, elvégre mégis csak mindenkinek azt mondtam, hogy nem vagyok szingli, ráadásul teljesen meleg vagyok, Emikonak amúgy se lett volna semmi esélye. 

- Nem... Ez még nem jelent semmit. Csak lefeküdtünk. Ahhoz, hogy újra együtt legyünk több időt kell eltöltenünk közösen. Szeretlek.... De sajnos a bizalmam nem a régi még feléd.

Felé fordultam és szemeibe néztem. Őszinte voltam vele. Én lennék a legboldogabb, ha újra egy pár lehetnénk! De ez sajnos nem kivitelezhető, elvégre ő.... nem megbízható. Most nekem adta magát és én tudom, hogy hozzám tartozik. De vajon ő is tudja?

- Ugye ezt megérted? - simogatom a derekát

Látszott rajta, hogy fájt neki ami mondtam. Bólintott, de belül valójában biztosan elsírta volna magát, ismerem már. Tisztában volt vele, hogy ez lesz a válasz, de nem esett neki jól. Soha nem tudta leplezni az érzelmeit. Ezért gondolom azt, hogy mikor csak ketten vagyunk és kicsit visszább vesz az egojából, akkor egy nagyon kedves és szerethető fiú, aki tényleg csak törődést szeretne. De sosem mondaná ki. Ahogyan azt sem fogadja el, ha segítségre van szüksége. Makacs, önfejű és egy utolsó szemét. De valahol mélyen ő csak egy elveszett fiú, akinek szeretetre van szüksége. Az egoja csak egy védelmi mechanizmus nála, erre az évek alatt rájöttem. Mégse beszélne soha az érzéseiről. Inkább hagyja, hogy belülről felemésszék a depresszív gondolatai. Ő tipikusan az az ember, aki akkor sír mikor nem látják.

Fürdés után a szobába mentünk, lefeküdtünk az ágyába. Szorosan magamhoz öleltem és hátát simogatva puszilgattam a fejét.

- Holnap a kötelező program után, gyere el velem egy randira. - mondtam komolyan és lehunytam a szemeim

Beszívom kellemes illatát és elmosolyodva markolom meg a fenekét. Annyira szexi! Nem tehetek róla. Jobban hozzám bújt és arcát a mellkasomba fúrta, így lehunytam a szemeimet. Egy ideig nem válaszolt, csak mikor elhúzódott egy kicsit.

- Hova fogunk menni? - nézett fel rám

Megráztam a fejemet és kinyitottam egyik szememet. Istenem, olyan édes. Sosem hittem volna, hogy egy fiúra lehet használni az édes jelzőt, de aztán jött Atsumu és....

- Meglepetés. Beszélni fogok Akirával, hogy amíg előkészülök addig vigyen el valahova. 

Nyomtam egy apró puszit ajkaira és mosolyogva ismét csukott szemekkel feküdtem az ágyon. Nem szereti a meglepetéseket.... Kíváncsi, türelmetlen és gyerekes. Igazából így szeretem és pont. Ő is el viseli a bunkó formám azt hiszem.

- De.... ez így nem ér! Már elmondtad, hogy miért fogok elmenni vele. - morogta - Mondd el! Kérlek!

Nem feleltem, csak csukott szemekkel feküdtem nyugodtan. De persze, ez neki nem volt elég, mert dühítette a dolog. Elég egyértelmű volt, hiszen szinte azonnal hisztizni is kezdett.

- Ne tettesd, hogy alszol, Kiyoomi! - ütögette a mellkasomat 

De nem túl erősen, valószínűleg nem akart bántani. Na meg, ezek után apró puszikat adott a "bántalmazott" területre. Ezzel kért bocsánatot. Magamban kuncogva vártam, hogy megnyugodjon, bár tény, hogy tényleg nagyon fáradt voltam, így ezek után hamar elaludtam.