𝙾𝚞𝚛 𝚂𝚎𝚌𝚘𝚗𝚍 𝙲𝚑𝚊𝚗𝚌𝚎 [𝚂𝚊𝚔𝚞𝙰𝚝𝚜𝚞] - 𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃

26.

Egy jó fél óráig pihenhetett, majd végül felkelt és álmosan nyammogva kelt fel rólam. Pedig szerettem volna, ha továbbra is velem marad így, ebben a pozícióban. De már megígérte nekünk a vidámparkot, hehe.

- Megyek átrakom a ruhákat a szárítógépbe, addig vegyél a neten jegyet. - mondta, majd ajkaimra puszilt

Aztán megsimogatta a fejemet és már itt se volt. Imádom mikor a fejemet simogatja, vagy a hajamat markolja. Istenem, ez az ember mindenhogy tökéletesen ér hozzám. Vagy csak annyira vak vagyok, hogy nem veszem észre, ha durvul. Mondjuk azt hiszem, hogy az a kedvencem, mikor durván viselkedik velem az ágyban. Amikor főnökösködik felettem, utasít. Én pedig egy szó nélkül mindent meg is teszek neki. Cserébe ő dicsér engem és megengedi a mocskos beszédet is magának. Mintha egy teljesen másik ember lenne.

Mindenesetre tettem amit kért. Pluszba írtam Osamunak is, hogy akkor ott találkozunk. Visszaírt, hogy rendben, majd mire Kiyoomi visszatér addigra már készen állok, hogy odalépjek hozzá.Átkarolom a nyakát és lehúzva magamhoz adtam puszit ajkaira. Sokkal jobban szeretem, ha nincs füst szaga. És azt is szeretem, amit most csinál. Megmarkolja a derekamat, hogy elnyújtsa a csókot. Muszáj vagyok belesóhajtani a csókba.

- Olyan szívesen itthon maradnék veled.... 

A fülembe suttogott, majd később a nyakamra tért át, hogy megszívja a bőrömet. Szeret nyomot hagyni maga után, hm? Nem csoda, nekem jól is állnak.

- Mhm, az lehet. - sóhajtottam, hiszen megjelölt - De már megígérted nekünk a vidámparkot. 

És bár Sunáéknál a bátyám dominál, attól független két másodperc alatt visszafejlődik mikor vidámparkról van szó. Közös volt nagyon sokáig a haveri társaságunk egy része. Szóval sokat jártunk szórakozni. És mondanom se kell, hogy ott is csak a vidámparkban lelkesedtünk ennyire. Valahogyan bárhova megyünk, ha lehet versenyezni, akkor mi meg is tesszük. Akkor csak azért tettük, hogy megmutassuk ki a jobb, nyílt rivalizálás volt, de most.... Most tuti más lenne.

- Menjünk! - nevetett fel

Aztán el is indulhattunk. A kocsiban ülve bekapcsoltam a rádiót és énekeltem amíg úton voltunk. Hehe, jól éreztem magamat amiért újra gyerek lehetek. És szerintem Omit se zavarta, mert mosolygott miközben énekeltem. Olyan csodás miközben mosolyog.

Végül is odaértünk. Kiszálltunk, s amint meghallottuk a bentről kiszűrődő gyerekek hangjait, Omit látszólag kirázta a hideg és elmorgott egy "utálom a gyerekeket" mondatot, Sunával egyszerre. Szinte egyből arra is kaptam a fejemet. Megláttuk egymást Osamuval és bár párjaink morogtak, mi egymáshoz futottunk és tenyereinket összeillesztettük. Csillogó szemekkel néztük egymást és a bejáratra néztünk. 

- Tuti én megyek be hamarabb! - szólaltam meg 

- Biztos nem, én vagyok az idősebb! 

De én már el is startoltam. Nem is foglalkoztam bátyámmal, aki amúgy utánam futott egy "mocskos csaló" felkiáltás után.Suna csak felnézett Kiyoomira. 

- Egész évben nem látom ennyire lelkesnek. - jegyezte meg 

- Gyakrabban látogasd Atsumut.... Ő mindig ilyen. - masszírozta meg orrnyergét kedvesem - Nálam vannak a jegyek. Okosak? - kólintott fejbe

És még csak nem is tőlem kért bocsánatot, hanem a jegykezelőtől! Pedig nem is tőle kellett volna. És megvártuk őket itt a kapuban na. Miért kellett bántani? Most pedig sértődötten simogatom a fejemet, még a nyelvemet is rányújtottam, de csak megforgatta a szemeit.

Omi elővette a telefonját, aztán megmutatta a négy jegyet, amit a pasas lecsipogott, aztán be is engedett minket. Aztán ahogyan bementünk, már mentünk is volna előre, de Suna elhívta a páromat cigizni. Kiyoomi rám nézett, hogy engedélyt kérjen és csak sóhajtottam. Látom mennyire szeretné.