𝙾𝚞𝚛 𝚂𝚎𝚌𝚘𝚗𝚍 𝙲𝚑𝚊𝚗𝚌𝚎 [𝚂𝚊𝚔𝚞𝙰𝚝𝚜𝚞] - 𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃

30.

A napok csak teltek. Omi a festménnyel elég jól haladt, a vállam kezd jobban lenni. Jelenleg a kocsiban ülünk és Kiyoomi idegesen dobol a kormányon mióta megálltunk a szülei háza előtt. 

- Figyelj.... Baszott ideges vagyok. - nevette el magát kínosan és hajába túrt - Nyugi nem lesz baj. Szedd magad össze Kiyoomi! - csapkodta meg finoman arcát és rám pillantott 

Nos, kedvesem bevallotta, hogy ideges. De ha nem is mondja látszik rajta. Istenem— Mindig olyan izgulós, ellenben velem. Egy gyors csók után kiszálltunk és kezemet fogva indultunk el befelé. Finoman megszorítottam pracliját.

- Ne aggódj Omi. Minden a legnagyobb rendben. - mosolyogtam rá vidáman 

Készen álltam. Mindenre készen voltam.Csak arra nem, hogy mikor kinyílik az ajtó, akkor egy gyönyörű asszony fog előttünk állni. Oh, a franc essen bele, Omi innen örökölte a szépségét!Hirtelen beszélni is elfelejtettem, így csak meghajoltam egy kicsit amíg kerestem a hangom. 

- Jó estét! - tértem magamhoz 

A nő csak szája elé téve a kezét nevetett fel és tessékelt beljebb minket. Kiyoomit megölelte és azonnal meg is puszilgatta.

- Anya. Jó újra látni. - mosolygott Omi - Hogy vagy? - engedte el és felém pillantott - Ő itt Miya Atsumu.... A párom. - karolta át a derekam 

Jó érzés volt, hogy a párjaként mutatott be. Mikor elsőnek találkoztam velük, akkor csak egy barát voltam. És nem is beszélgettem velük, ergo meg se ismertek rendesen. Mondjuk most se valószínű, hogy megfognak. Azt nem engedhetem meg, különben kidobnak, eltiltanak, megölnek.

- Szép estét. Valóban helyes! A nővérednek igaza volt! - teszi arcomra kezeit és vonásaimat kezdi figyelni - Ha lánynak születtél volna Kiyoomi, annyira meseszép gyerekeitek lettek volna! - mondja kicsit szomorúan és beljebb invitál minket

Oh, helyesnek talál? Ez milyen kedves!Meseszép gyerekek, huh? Mondjuk igen, ez lehet probléma.... de amíg nem akarunk gyereket, addig ezen nem fáj a fejem, haha. 

Beljebb mentünk, ahol illedelmesen biccentettem Kiyoomi apjának, aki a nappaliban olvasott egy újságot, és csak figyeltem ahogyan Reina lejön az emeletről a kislányával, aki azonnal Ominak is fut.A kislány engem figyelt, így én is őt. Egy kedves mosolyt ejtettem felé és integettem neki. 

- Szia. 

Úgy tűnt megijedt, de hamar bátorságot szerzett. Apró mosolyt láttam az arcán, de attól még tartózkodott. Hehe, tényleg Omi rokona. Legalábbis most még csak ezt látni rajta. De milyen édes ott a párom karjaiban. És Kiyoomi is milyen édesen viselkedik vele! Elolvadok.

- Omi-Omi, ő kicsoda? - billenti oldalra a fejét és Kiyoomi vállára teszi kezeit 

- Ő itt Atsumu, a párom! - mosolygott, s leült vele a kanapéra - Tsumu. Gyere te is. 

Biccentettem, s követtem őket. Egészen édesek voltak így. Valójában szerintem Kiyoomi mindenkivel kedves, aki megérdemli. Illetve ez nem teljesen igaz, mert itt vagyok én, de.... Most kivételesen nem én vagyok a lényeg, szóval....

- Akkor nektek hogy lesz babátok? - kérdezi értetlenkedve - Ő is fiú meg te is.... - néz ránk kissé morcosan 

Leszállt Omi öléből és hozzám sietett, majd megfogta a kezemet és előre - hátra mozgatta, szinte rángatta a kezeinket miközben nagy szemekkel nézett fel rám. Kész nő, máris kérdőre von.

- Bácsi! Neked, hogy lesz babád, ha Omi a szerelmed?

Nekem babám? Nekem kéne terhesnek lennem, vagy mi? Mármint, igen, az én seggem van pakolva, de Ominak sokkal jobban állna, ha már itt tartunk. Én szerintem túl izmos vagyok, hülyén néznék ki.