𝙾𝚞𝚛 𝚂𝚎𝚌𝚘𝚗𝚍 𝙲𝚑𝚊𝚗𝚌𝚎 [𝚂𝚊𝚔𝚞𝙰𝚝𝚜𝚞] - 𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃

19.

Másnap magamhoz képest korán keltem. Elmentem edzeni, de mire visszaértem a többiek fent voltak. Kivéve Sakusa. Azt mondták még alszik, így csak elmentem fürdeni és átöltözni. Nem akartam felkelteni, hiszen napokat nem aludt egy festmény miatt. Amin én vagyok, szóval tulajdonképpen miattam nem aludt—

Aztán kimentem a konyhába, ahol Suna és Samu próbáltak összedobni valamit. Én csak néztem őket - tekintve, hogy a konyhában való tevékenykedésem veszélyes lenne -, meg ha kérdeztek, akkor válaszoltam.Közben mondjuk beszélgettünk, de javarészt csak figyeltem őket. Én nem tudnék ilyen aktívan segíteni Sakusának, mint Suna Osamunak. Én béna vagyok ebben. De minden másban fasza vagyok, szóval mindegy!

Suna rám nézett mikor a reggeli morgást hallotta. De én csak mosolyogva figyeltem ahogyan párom pár másodpercre eltűnik - miután kijött a konyhába és köszönt -, majd megint megjelenik. Olyan édes mikor reggelente morog! Erről nem tehetek, nekem mindenhogyan tetszik. Imádom őt.

- Mit csináltok? - kérdezte ahogyan a pulthoz lépett

- Valami ebédet csinálunk. Merre lehetnek a fűszerek? - néz körbe Osamu

Omi kinyitotta a fiókot, ahol szépen minden el van rendezve és fel van címkézve, Osamu megmosolyogta a rendezettséget. Mániája a rend és a fegyelem. Ez a konyhában is így van. Emlékszem milyen volt mikor megvette a kis üvegeket és elmosta, felcímkézte és megtöltötte őket. Úgy tűnt megnyugtatja a folyamat.

Hozzám lépett, majd egy reggeli rövid csók után lehajolt hozzám és simogatta az arcomat. Természetesen lehunytam a szemeimet és tenyerébe bújtam. Édesem~

- Hogy aludtál? - suttogta

- Jól. Kifejezetten jól. - mosolyogtam

Ha már ilyen közel volt, akkor csak kihúztam magamat, hogy elérjem őt. Most én csókoltam meg. Finom. Erről ő tehet. És persze készségesen viszonozta is, szóval nem hiszem, hogy problémába ütköztünk volna. Szeretem a kiadós reggeli csókokat.

Végül ő vált el és bólintott egy aprót, aztán leült mellém.

- Ennek örülök! - simogatta meg a fejemet

Oh, eláraszt szeretettel! Annyira imádom mikor ezt csinálja. Még csak most kelt fel, de máris velem foglalkozik. És ez Osamunak is feltűnt, hiszen elmosolyodott és mondani is akart valamit, de megszólalt a telefonja. Ismeretlen szám?

- Egy pillanat. - mondta és felvette - Igen én vagyok. Miben segíthetek? - támaszkodott meg a falnál - Persze. Üzenetben elküldöm az e-mail címem. Ott letudja írni az elképzeléseit, hölgyem. Viszlát! - tette le elmosolyodva - Akkor ezek szerint mostanában csak este fogsz látni, Tsumu! - nevetett finoman

Nem volt szép dolog, de hallgatóztam egy kicsit. Bár sokat nem hallottam, hiszen Sakusa telefonja mindig halk. Csoda, hogy hallja, huh?Felnéztem rá majd végül megvilágosodtam. Munkája lesz!

- Ez jó! - örültem meg - Alig várom, hogy lássam mit hozol össze. - öleltem meg azonnal

Osamu és Suna összenéztek majd mind a ketten egy apró mosollyal gratuláltak neki.

- Majd mondd el a mintát, igazán érdekel. - jegyezte meg Osamu

Jóban vannak. Ez boldoggá tesz engem. Nagyon boldoggá. Rendeződött minden és Kiyoomi még egy felkérést is kapott! Lehet ennél jobb? Mondjuk én már csak attól is boldog vagyok, hogy a páromnak van munkája és szereti is azt csinálni. Igaz, hogy nem az lesz a fő állása, de legalább ezt szereti csinálni. A céget nem akarja, egyáltalán nem is tudom elképzelni úgy, hogy főnökösködjön. Mármint felettem nyugodtan, de mások felett? Nem menne neki olyan könnyen és mindig csak stresszelne. Nem tenne jót neki.