𝙾𝚞𝚛 𝚂𝚎𝚌𝚘𝚗𝚍 𝙲𝚑𝚊𝚗𝚌𝚎 [𝚂𝚊𝚔𝚞𝙰𝚝𝚜𝚞] - 𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃

8.

Szóval.... azt hiszem ezt nyertem. Később kimentem majd megkerestem Akirát. Olyan jól elvolt a csajjal, hogy nem hittem a szemeimnek. Csak megráztam a fejemet és megkerestem Kiyoomit. Ő éppen egy kisebb csoporttal volt, akik egy szobor előtt álltak. Hát persze, hogy odamentem hozzá. Megálltam mellette zsebre tett kezekkel. 

- A randipartnerem a tiéddel dumál. - informáltam - Szerintem jól elvannak.

Bólintott és félszemmel rám nézett. 

- Jólvan. Amúgy sem az esetem. Nem akartam többet randira menni vele. Nem jön be. - vont vállat lazán és felém fordult - Nincs kedved együtt vacsorázni? - teszi a tarkójára a kezét és félmosolyra húzta ajkait - Főzünk valami finomat ott a házban és kettesben megesszük. Vagy esetleg van valami terved Akirával? - billente oldalra a fejét és megfogta a kezemet 

Felnéztem rá. Megint. Megint ezt csinálja. Úgy hív el, mint legelsőnek. Mintha izgulna.... Vajon tényleg izgul? Biztos, hiszen mikor megfogta a kezeimet és a szemeimbe nézett akkor láttam. Válaszolni akartam neki, de nem tudtam, mert ez az ostoba liba arrébb lökött, megkérdezte Omitól, hogy minden rendben van-e, valamint az arcára is simított. De szerencsére Omi ellökte a kezét és bólintott. Akira nehezen ért ide, de nekem most lett elegem. 

- Már ne haragudj, de valaminek a közepén voltunk! - morrantam a lányra

- Nem tudom ugyan minek! - fintorgott 

- Na idefigyelj te kis— - nyelvemre haraptam, hogy ne mondjam ki - Mondj le szépen Kiyoomiról. 

- Ki lennél te, hogy megmondd nekem mit tegyek? - tette csípőre a kezeit 

Léptem egyet felé, mert azért bevallom elég indulatos vagyok. De Akira visszafogott, jobban mondva átölelt hátulról, így lefogva a kezeimet is, hogy vissza tudjon húzni. Mérges voltam erre a csajra. Nagyon is. Ha Akira nincs ott, akkor nekiesek és tiszta erőből megütöm. Még Kiyoomi se tudott volna visszafogni, hiszen erősebb vagyok nála.

Omi megforgatta a szemeit, majd arrébb rakta a lányt -gondolom -, hogy ne üssem meg ténylegesen. 

- Emiko, ennyire egysíkú és unalmas lányt nem is láttam még. Visszataszító a viselkedésed és nem is vagy az esetem. Remélem megérted, hogy többet ne szólj hozzám. - mondta enyhe undorral az arcán és hátat fordított neki - Tsumu, Akira menjünk inni! - intett magával

Felcsillantak a szemeim és vidáman néztem Kiyoomi után. Azta! Annyira hiányzott már ez az énje! Mikor megaláz másokat és még rájuk is lép. Olyan boldoggá tett ezzel az egésszel. Ráadásul a becenevemen hívott! Édesem... Nem tudok haragudni rá. Egyszerűen képtelen vagyok rá még akkor is, ha csak játszadozik. Így érzett volna ő is?

- Hogy tudsz így nézni? - rázkódott meg haverom - Hiszen full bunkó volt. 

- Az én bunkóm. - sóhajtottam szerelmesen 

Majd mikor magával intett minket akkor rohantunk utána. Kiérve pedig nevetésben törtem ki. Hogy megfürdött a saját levében! Életem legszebb látványa! És boldog vagyok, hogy ezt nem nekem kellett csinálnom. Azt hiszem én kegyetlenebb lettem volna. Omi mégis csak valamilyen szinten kedvesebb, mint én. Még akkor is, ha ez nem úgy látszik.

- És hova is megyünk pontosan.... inni? - kérdezte óvatosan Akira

- A házba! Úgyis be kell menni a boltba, hisz csinálok vacsorát is. - vonta meg a vállát 

A boltnál megálltunk és amíg ő bement addig Akira rám nézett. Tudtam, hogy miről akar beszélni, de nem zavart. Nálam nincs tabu. Illetve de, talán csak a családom, de az sem biztosan.