𝙾𝚞𝚛 𝚂𝚎𝚌𝚘𝚗𝚍 𝙲𝚑𝚊𝚗𝚌𝚎 [𝚂𝚊𝚔𝚞𝙰𝚝𝚜𝚞] - 𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃

11.

Beszélgettünk és elvoltunk Akirával. Kis idő múlva pedig beakartunk menni a vízbe, de pont akkor kapott üzenetet. Így haverom elkezdte ecsetelni, hogy hova megyünk, de valójában gőzöm se volt róla. Nem jó a memóriám, huh? Szelektív. De mindenesetre sóhajtottam és zsebre tettem a kezeimet. Gondolkodtam miközben sétáltunk. Valahogyan jól hangzott, hogy kettesben Kiyoomival. Mert hát.... szeretem őt. És eddig is szerettem, csak hülye voltam. És aztán szakítottunk. De fél év szenvedés elég volt arra, hogy rájöjjek mennyire nem megyek nélküle semmire.

- Majd mondd el mi lett. - vigyorgott haverom

- Nyomd el magad. - néztem fel rá mosolyogva

Az eldugott partrész előtt várt minket. Egy kisebb barlangon át lehet odajutni. Micsoda helyek vannak itt! Ez gyönyörű, Omi megint jól választott.

Akira integetve hagy minket kettesben amikor megérkezünk. Omi közelebb jött és egy apró puszit nyomott ajkaimra - amit apró mosollyal fogadtam -, majd ujjainkat összekulcsolta és bevezetett a barlangba.

- Csukd be a szemed kérlek. - mondta megállva

A zsebéből elővett egy szemkötőt és felkötötte nekem. Vállaimnál fogva vezetett ki a barlangból. Ezt is csak onnan tudom, hogy megéreztem egy kis szellőt. Átkarolta a derekamat és feléj a vállamra tette.

- Most már leveheted! - puszilta meg arcomat

Kérésének eleget téve levettem a szemkötőt és a nyakamba tettem. Mikor viszont megláttam mit csinált, azt hittem ott helyben elolvadok.

- Kiyoomi.... ez.... ez nagyon szép lett. - pillantottam fel rá - Kitettél magadért, hm?

Picit kihúztam magam, hogy az arcára puszilhassak. Tényleg nagyon szép és hangulatos. Mint ahogyan az elvárható volt tőle. Egy pokróc volt előttünk, amin egy piknik kosár helyezkedett el. Gyertyák voltak egy kis körben és minden úgy tűnt, hogy rengeteg időt fordított rá. Mindig meglep engem és mindig sokat tesz értem. Olyan édes! Sosem hittem volna, hogy nekem az életemben valaha is romantikára lesz szükségem, de jött Omi és megmutatta, hogy ez márpedig így van.

- Ez igazából semmiség. Én tényleg szeretlek Atsumu. Szeretném, ha higgadtan tudnánk beszélni a múltról. Megbeszélni, hogy min kell változtatnunk azért, hogy ez újra működjön közöttünk. - suttogta

Eltolt magától, s kiegyenesedve a pokrócra lépett maga után húzva engem leültünk. Őt figyeltem. Minden megmozdulását. Ahogyan a kosárhoz nyúl, kiveszi onnan az üveget és a poharakat, ahogyan lágyan rám pillant. Édesem, elolvadok.

- Ez nem sok minden, de ahhoz pont tökéletes, hogy egy csodálatos kezdete legyen mindennek. - bontotta fel a bort

Bár a poharakat néztem ezek után, azért elgondolkodtam. Megbeszélni? Eh, de hiszen az én hibám volt. Lehet, hogy ő meg túl merev néha, de ez érthető egy olyan ember mellett, mint én. Túl gondtalan vagyok és sosem figyelek oda arra, hogy másnak mi lenne a jó. Az elején igyekeztem, de miután összeköltöztünk és neki a céggel kellett foglalkoznia kicsi elhagytam magam. És a szokásaimat, amiket miatta vettem fel. Azt hittem, hogy változtatni fog, ha majd látja mennyire megváltoztam. De nem. Csak hazajött, kaját csinált és utána fürdött meg aludt. Ha éppen hangulatban voltam, akkor ő túl fáradt volt.

- Kiyoomi....

Felnéztem rá, hogy mondjak valamit, de.... nem tudtam komoly lenni. Sosem szerettem a komolyságot, így barna tincseimbe túrva elmosolyodtam.

- Szerinted a szőke jól állna?

Meglepetten nézett rám és láttam rajta, hogy nem tudja hova tenni a kérdést. Nem meglepő, hiszen mindig olyan szinten csapongtam a témák között, hogy sosem tudott követni. És sajnálom, mert most olyan szépen előkészített mindent, de közben meg én képtelen vagyok arra, hogy komolyan beszéljek vele. Túl sok komoly dolgon kellett átesnem, főleg ebben a fél évben. Na meg, komolynak lenni olyan, mintha elvesztenéd a benned lévő gyereket. Azt meg nem akarom.

- Ez mégis hogy jön ide? - kérdezte meg nevetve - Szerintem.... Jó lenne! - mosolygott és közelebb ült - Egyél. Ismét a kedvenced! - puszilta meg lágyan ajkaim

Bólintottam egy nagyot. Akkor kiszőkítem. S mivel átkarolt, így nekidőltem és figyeltem a naplementét. Néha beleittam a borba, de ennyi.

- Mindig csak rám figyelsz. - sóhajtottam - Magadra is kéne néha. - pillantottam fel rá

Bár attól még elvettem egy falatot. Mert hát na. Mégis csak a kedvencem. Bár nekem sok kedvenc kajám van és Omi mindegyiket kifogástalanul készíti el. Szerintem nem is tudok élni a főztjei nélkül. Túlságosan is elkényeztet engem. Nem mintha bánnám.

Halkan felsóhajtott és lerakta a poharat. A fülemhez hajolt elsőnek, de mintha meggondolta volna magát, a nyakamra puszilt. Reflexszerűen döntöttem oldalra a fejemet és hunytam le a szemeimet.

- Akkor épp itt az ideje, hogy figyelj rám Atsumu. Én törődöm veled te pedig velem. - kezdte puszilgatni a nyakamat

Keze megint a combomra tévedt és onnan simított fel a pólóm alá. Általában a hasizmomat "találja meg" és kezdi simogatni. Most is így volt. Az elején egy picit megszorítottam a poharat ahogyan közelebb hajolt. Még szerencse, hogy üres, így sikeresen letettem, de úgy éreztem mintha eldőlt volna. Végigpörgettem magamban a dolgokat elsőnek.Mindig a nyakammal kezd. Ami nem zavar, igazán kellemes kis puszikat tud adni. Az elején kedves, aztán majd belelendül. De ez ilyen mellékes jelenleg.Lehunytam a szemeimet és egyik kezemmel a hajába túrtam, a másikkal pedig felkarjára simítottam. Figyeljek rá? Hiszen mindig csak őt figyelem. Egy percre sem megy ki a fejemből. Minden egyes gondolatomat ő uralja. Ha nincs mellettem, akkor keresem, ha mellettem van, akkor megnyugszom és ha alszok akkor az álmaimban is benne van.

Feleszmélek mikor elhajol. A kis sunyi! Bár mindig ezt csinálja, igazán számíthattam volna rá, de mindig bedőlök neki. És még van képe mosolyogni! Mondjuk sosem értettem. Ő kezdeményezett, de ő figyelmeztet. Mármint, engem nem zavar, ha látnak. De persze tiszteletben kell tartanom az ő döntését. Kivéve mikor én kezdem. Akkor nekem azonnal szükségem van egy kis szeretetre.

- Ne itt. Bárki megláthat minket. Ha visszaértünk a házba folytatjuk. - csókolt meg lágyan

Végül hátul megtámaszkodott amint elhajolt és a naplementét nézte, amit.... Elszalasztottunk. Mindenesetre megérte. Na meg, lassan már sötétedik is. 

- Együnk és menjünk vissza.

Etetni kezdett és néha ő is evett. Mosolyogva feldobtam pár témát. Néha jó volt csendben is és valójában kellemes időt töltöttünk el szerintem. A legjobbat. Neki kell ez a kis kedvesség, nekem meg csak a közelsége, a szituáció mindegy. Ha mérges, ha jó kedve van, ha részeg, ha szomorú.... És akkor is, ha mind miattam van. Csak vele akarok lenni. Már beteges, hogy ilyen szinten ragaszkodok hozzá. Illetve Akira szerint. Hiszen neki elmondok mindent.

Mikor minden elfogyott, összepakolt, majd a pokrócot összehajtotta. A kezébe vette a kis kosarat, s megfogta a kezemet. Ujjainkat összekulcsolta és lassan elindultunk visszafelé. Az egész utat a Hold ragyogó fénye világította be. Végig beszéltem neki, így ő csak mosolyogva hallgatta.Visszaérve pedig kinyitotta az ajtót, s előre is engedett. Annyira imádom mikor ilyen udvarias. Igen, nem vagyok nő, mégis jól tud esni, ha valaki ennyire figyelmes.

Omi a konyhába ment összepakolni, én pedig addig a szobába mentem, mert össze akartam szedni a pizsamámat, elvégre úgy volt, hogy fürdünk is. De meglepetésemre Kiyoomi utánam jött a szobába. Hallottam, hogy engedi a vizet, így valószínűleg azért jött, hogy együtt menjünk. Hátam mögé lépve kezdett vetkőztetni, amiben segítettem is neki néha, ha nem boldogult, vagy csak mert gyorsan a végére akartam érni. Mindig felizgat, ha hozzám ér. És ő sokszor ér hozzám szerencsére. Miután megvoltunk akkor elém állt és felemelt, hogy a fürdőbe vigyen. Természetesen átkaroltam lábaimmal és közben viszonoztam ajkai lágy játékát. Imádom.