𝙾𝚞𝚛 𝚂𝚎𝚌𝚘𝚗𝚍 𝙲𝚑𝚊𝚗𝚌𝚎 [𝚂𝚊𝚔𝚞𝙰𝚝𝚜𝚞] - 𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃

12.

Nos, volt egy fürdős kalandunk, hála neki. Bár félig hála nekem, mert egy kör után sem engedtem el. Túlságosan jó vele együtt lenni és nem is ellenkezett, hogy talán nem akarja. Bár megsértődnék, ha nem akarná pont velem a szexet. Elvégre jó vagyok az ágyban, ahogyan ő is. Még ebben is passzolunk! Ő mindig teszteli az állóképességemet, ami szerencsére jó, hiszen edzek mindig.

Az ágyamban kötöttünk ki végül, bár én most éppen rajta fekszem. A hajam kócos, akárcsak az övé. Annyi különbséggel, hogy neki rosszabb lehet, hiszen göndör a haja. A göndör haja, amit annyira szeretek! Rajta fekve simogatom az arcát majd gondoltam egyet s felültem, így csípőjére kerültem. Halkan nevettem miközben ujjammal apró köröket írtam le a mellkasán. 

- Kiyoomi.... Kiyoomi. - mondogattam a nevét játékosan - Mmm.... Nagyon jól hangzik a neved~

Nevetve markolta meg a derekamat, majd kezeit feljebb csúsztatva visszafektet. Szóval maradjak nyugton és feküdjek rajta, huh? 

- Pihenj. Sok az energiád.... Ha nem pihensz, akkor külön elmegyünk fürdeni, mert téged ismerve nem fürdés lenne belőle. - mondta halkan és hajamat kezdte simogatni - Reggel elmegyek futni. Velem tartasz, vagy maradsz aludni? - puszilta meg a fejemet

Hogy pihenjek, ha sok az energiám? Ráadásul fürdéssel fenyeget. Hiszen most voltunk! Gonosz. Bár most megint rajta fekszek. Olyan kényelmes! Azt hiszem menni fog, főleg azért, mert nem kelnék már fel innen. Bár az is tény, hogy nagyobb lett a lelkesedésem mikor megemlítette a futást. Hülye kérdés! Hiszen atlétikára járok!

- Persze, hogy veled megyek! - kaptam fel a fejemet - Hosszú futás lesz? Vagy most nem sietünk? Uh, lefuthatnánk a part hosszát! - vidultam fel, mint egy gyerek Karácsonykor

Megforgatta a szemeit, majd maga mellé fektetett és kikelt az ágyból. A szekrényéből kivett egy boxert meg egy törülközőt és az utóbbit a vállára tette, de én csak megnyaltam az ajkaimat. Milyen kibaszott helyes! Képes lennék egy újabb menetre. Igazából addig csinálnám amíg bírjuk, hehe. Telhetetlen vagyok, de csak mert róla van szó.

- Nem fogunk sietni, de maximum csak tíz kilométert vagyok hajlandó kocogni. Odafelé. Vissza busszal jövünk, vagy gyalog! - nevette el magát

Sóhajtva megforgattam a szemeimet. Hát persze. Ő kocog, én futok. De ez mindig így volt, ezért nem mentünk szinte soha együtt. Azt hiszem erre tisztán emlékszem. Éés elment fürdeni. 

Törökülésbe vágom magamat majd előveszem a telefonom. Akira zaklatott meg az osztálycsoportban volt pár dolog, de azt a csoportot sosem olvasom, mert a tesóm mindig elmondja, ha van valami fontos. Írtam Akirának, hogy holnap megyünk szőkítőt venni, majd eltettem a telefont és a derekamig felhúzva a takarót hasaltam el az ágyon. Kezeimet összefontam magam előtt, aztán fejemet letettem. Becsuktam a szemeimet. Amíg nem ér vissza, addig pihenek. Bár lehet, hogy akkora nyugalomban leszek, hogy el is alszok.

Ami egyébként így is lett. Mire Omi visszaért már biztosan aludtam. De túl kényelmes volt és olyan nyugodt voltam, hogy könnyen elnyomott az álom.

Bár nem szeretem, ha felkeltenek, most arra keltem, hogy Kiyoomi ébresztget. Simogatja az arcomat és szólongat. Ő mindig olyan szépen kelt fel, hogy rá sosem vagyok mérges. Illetve szinte. Mikor lelök az ágyról, akkor tudok haragudni.

- Máris Omi. - motyogtam

Azért még álmos voltam. De felkeltem és a szekrényhez lépve vettem elő ruhát. Neki van futó ruhája. Nekem teljesen mindegy melyik trikómat és halásznadrágomat veszem fel. Szóval most is csak random kikaptam egyet - egyet és felvettem. A fürdőben megmostam az arcomat és ittam is pár kortyot. OmiOmi meglátogatta még a mosdót és végül indulhattunk is. Omi szeretett volna, ha reggelizek, szóval ettem egy müzlit a kedvéért. Még indulás előtt megigazította pár tincsemet, aztán indulhattunk is.