𝙾𝚞𝚛 𝚂𝚎𝚌𝚘𝚗𝚍 𝙲𝚑𝚊𝚗𝚌𝚎 [𝚂𝚊𝚔𝚞𝙰𝚝𝚜𝚞] - 𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃

22.

Miya Atsumu

Kicsit kimerültem az utolsó kör után. De attól független maradt elég energiám ahhoz, hogy elmenjünk sétálni. Omi is olyan csillogó szemekkel néz rám, mint mindig, és ez annyira boldoggá tesz minden egyes alkalommal.

- Gyakrabban használhatnád ezeket. Izgató a látványod!

Mikor már "takarított" akkor szavaira fáradtan felnevettem. Nem volt idegen tőlem a használatuk. Viszont eddig úgy voltam vele, hogy ha itt van ő, akkor a játékok hanyagolhatóak. 

- Gyakrabban utasíthatnál. Beindít. - kacsintottam rá 

Jó kedvem volt. És nem csak azért, mert együtt voltunk. Hanem mert vele voltam. Ez volt a kulcsszó. Lehunytam szemeimet pár másodpercre majd felültem és kezemet felé nyújtottam. Elértem az ő kezét, így megfogtam. 

- Szóval.... most már mehetünk sétálni. - mosolyogtam fel rá 

Mert ugye az volt a cél. Csak na. Elkalandoztunk. Unottan felnyögött és a hátára dőlt, majd a fejét a combomra tette. Csak megsimogattam a fejét ahogyan elértem. Bár ahhoz kicsit fel kellett ülnöm, nem zavart.

- Már nincs kedvem. Sok energia kell hozzád. 

Lehunyta a szemeit, majd a combomra puszilt és később a fejét a hasamhoz tette. Nyűgös volt, ez leírt róla. Később gyengéden puszilgatni kezdett, aztán megfordult és kinyújtva kezét az arcomat kezdte simogatni. Halkan felnevetek. Igen, talán sok energia kell. De hát hiperaktív vagyok, mit tehetnék? Engem nem lehet csak úgy lefárasztani. Sakusából árad a fekete macska energia. De hát a végén úgyis mindig belemegy, mint most is. Hehe.

- De ha szeretnél, akkor mehetünk. - tette hozzá egy sóhajjal

- Ez az! - vigyorogtam - Utána feküdhetünk, eskü. - simogattam meg a fejét

Mindig elkényeztet engem. Túl jó dolgom van. És ezt még a vak is látja. Mióta újrakezdtük mind a ketten változtunk. 

Mosolyogva felült majd kis idő múlva a szekrényhez ment és elkezdett belőle ruhákat válogatni. 

- Sétán kívül van valami amit szeretnél? - pillantott rám a válla felett miközben gombolta az ingjét - Kimegyek cigizni amíg végzel. - vette fel a dobozt s ki is indult az erkélyre 

Sóhajtottam és utána néztem. Eh, hogyan kéne ezt felhoznom neki? A nélkül, hogy mérges lenne.... valljuk be, mostanában ingerlékenyebb. Valószínűleg a fáradtság miatt, hiszen tök sokat nem is aludt a kiállítás miatt. Megráztam a fejemet és inkább gyorsan felöltöztem valami random "kukázott" ruhába és a fürdőbe mentem a hajamat beállítani. Heh, még ez is jól áll nekem. Lehet így hagyom.... aha, ez lesz. Úgyis futni megyek, szóval nem számít annyira a hajam. Ha hazajövök megmosom.

Végül kimentem hozzá a teraszra és megálltam mellette. Illetve alkarral a korlátra támaszkodtam.

- Beszélhetünk? - kérdeztem óvatosan 

Nem kenyerem a komolyság, de.... nincs más választásom.

Meglepetten nézett rám és beharapta alsó ajkát. Megrázta a fejét. 

- Miről szeretnél beszélgetni?

Elhúztam a számat egy kicsit. Elnyomta a csikket és a hamutálba tette, közben átkarolt engem és adott egy puszit a fejemre. Aranyos, de nem akarom, hogy sokat cigizzen. És sportolok, így nem cigizek, de aggódom az egészsége miatt.

- Azt hiszem sejtem.... A cigaretta miatt, igaz? Tudom, hogy mostanában sokat szívom, észrevettem én is.... Ha szeretnéd leszokok róla! - nézett a szemeimbe