𝙾𝚞𝚛 𝚂𝚎𝚌𝚘𝚗𝚍 𝙲𝚑𝚊𝚗𝚌𝚎 [𝚂𝚊𝚔𝚞𝙰𝚝𝚜𝚞] - 𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃

15.

Már egy ideje végeztünk az edzéssel és csak sétálunk az utcákon. Akira igyekszik feldobni a kedvemet, de nem nagyon jön össze neki. Így is azzal voltam elfoglalva, hogy mégis hogyan írjak Sakusának, hogy merre vagyok. Bár biztosan nem keresett, mert el van foglalva. Na meg, együtt se vagyunk, tuti már nem is mérges, hanem festeget, vagy olvas, vagy valamelyik családtagjával beszélget. Nem hiszem, hogy különösebben aggódna értem.

Annyira nem is fontos jelenleg, hogy hol vagyok, mert itt van ez a féleszű haverom. Illetve most nincs, mert bement egy szuvenír boltba, hogy a húgának tudjon hazavinni valamit. Én meg addig kint várok, nem volt kedvem bemenni. Már nem vagyok annyira leizzadva, szóval csak igyekszem összeszedni magamat.

- Hey, szia!

Egy ismerős hangot hallottam. Felkaptam a fejemet és azt a srácot láttam meg, akit Sakusa orrba vert. Még látszik is rajta. Van egy sebtapasz az orrán, ami miatt nem tudtam nem mosolyogni. Kiyoomi miattam tette és ez olyan aranyossá tette, de komolyan. Alapból nem az erőszak híve, de akkor nagyon határozott volt. És valójában ez nagyon is szexi volt tőle.

Felnéztem a srácra, aki felém nyújtott egy üveg bontatlan vizet. Elfogadtam tőle egy kedves mosollyal és letekerve a kupakot ittam az üvegből. Majd mikor visszacsavartam, akkor a fiúra néztem.

- Köszönöm. - biccentettem - És elnézést az orrod miatt. A barátom néha.... heves. - nevettem fel

- Észrevettem. - nevetett fel - Nem tudtam, hogy van barátod. Akkor egyáltalán nem néztem ki belőled. - vallotta be

- Oh, mert mi.... Nos, hivatalosan még nem vagyunk együtt. De azon vagyok! - mosolyogtam - Tényleg sajnálom az orrodat. Esetleg meghívhatlak valamire kárpótlásul? - billentettem meg a fejemet

Mikor válaszolt volna, akkor pont visszaért Akira, ezért ott állt végig mellettünk míg az idegen nem válaszolt nekem. Illetve csak válaszolni akart, de Akira megelőzte.

- Miya! Gyere, Sakusa már vár minket. - fogta meg a karomat, de a srác arrébb lökte

- Ugyan! Az a "barát" megvárja. Igen elmehetünk enni! - néz végig rajtam

- Rendben, akkor menjünk. - biccentettem - Akira, gyere te is, ragaszkodom hozzá.

Direkt akartam, hogy Akira velem jöjjön. Nincs nálam telefon, de ha olyan van, akkor ő tudja hívni Sakusát. Én megtudom védeni magam és amúgy sem tervezek lelépni ezzel az alakkal. Igyekszem változni, tényleg csak kárpótlásként akarok vele enni. Szóval ha tényleg nem fog érteni a szóból, akkor majd lerendezem. De szerintem ezzel a drága haveromnak is tisztában kéne lennie. Majd maximum elmagyarázom neki később.

- Akkor, hova menjünk? - mosolygok a magasabbra

Nem tetszett ahogyan arrébb lökte Akirát. Akkor is velünk fog jönni.

- Tsumu, ez egyáltalán nem jó ötlet! Menjünk vissza. - morogta Akira és utánunk sietett - Ugye tudod, hogy Sakusa mindent megtesz érted.... Te pedig megint kezded azt, amit 2 éve! Mozogj és gyere velem. - fogta meg a kezem, de a hapsi ismét arrébb tessékelte

- Menj el, ha nem tetszik a helyzet! - morrant rá idegesen

- Remélem tudod, hogy mit teszel! - nézett rám komolyan Akira

Mondjuk az rosszul esett, hogy Akira se hitt bennem. Szóval azt gondolja, hogy nem tudnék ellenállni neki? Ez azért fájt, bevallom. Mindig ő volt a legjobb barátom, támogatott mindenben, most pedig csak így.... itt hagy? Mikor szükségem van rá? Nem mondom, ez most kicsit rosszul érintett.

Nos, Akira elindult, a srác pedig átkarolta a derekamat. Viszont levettem magamról a kezét és arrébb álltam. Nem vagyok hajlandó ebbe a játékba belemenni. Már nem.