𝙾𝚞𝚛 𝚂𝚎𝚌𝚘𝚗𝚍 𝙲𝚑𝚊𝚗𝚌𝚎 [𝚂𝚊𝚔𝚞𝙰𝚝𝚜𝚞] - 𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃

23.

Végül meghozták a kajáinkat, így a tesói visszatértek dolgozni. Omi pedig bocsánatot kért amiért hallanom kellett a beszélgetésüket. Pontosan úgy, mintha valami nagy dolgot beszéltek volna át. Csak ránéztem és mosolyogva megráztam a fejemet. 

- Ne aggódj, élveztem a társaságukat. A kicsit pedig sajnálom. Csak nem éreztem úgy, hogy jogom van ezt mondani. 

Úgy tűnt felesleges és nem kívánt lett volna a megszólalásom, így nem mondtam. Ezért maradtam végig csendben. Hogy ne menjek az idegeikre. Meg hát.... Muszáj volt hallgatnom.

- Kedves tesóid vannak. - jegyeztem meg

Erre csak bólintott, majd csendben ettünk tovább. Most valami rosszat mondtam? Miért van az, hogy mindent elrontok mikor ketten vagyunk? Mi van, ha most megbántottam valamivel? Nem az utolsó mondatommal, hanem mondjuk valamelyik másikkal? Sokkal többször gondolok túl dolgokat mióta újra összejöttünk. Úgy érzem magam, mint egy repedt tányér. Létező hasonlat ez egyáltalán?

- Remélem ízlik. Ha szeretnél inni egy kis alkoholt akkor rendelj nyugodtan. Én nem ihatok, mert ugye vezetek. - nevetett halkan, majd a kézfejemre puszilt

Egy apró mosolyt engedtem el. Nevetett, ez pedig mindig jobb kedvre derít. Sokkal többet nevet és mosolyog. Ez vajon azt jelenti, hogy bízik bennem? Eljutottunk már odáig, hogy bízzon bennem? Örökké kételyeim lesznek ezzel kapcsolatban?

Az vacsora végeztével rendelt nekem sütit. Nem akartam alkoholt inni, szóval azt elutasítottam és mikor megkaptam desszertet akkor felnéztem Kiyoomira. 

- Remélem ízleni fog. Ez a bátyám specialitása. - mosolygott, s megint megfogta a kezemet

- Együk meg együtt! - mosolyogtam rá 

Jól nézett ki és az illata is elég édes volt. Szóval biztosan finom, főleg ha a bátya specialitása, nem? 

- Nem szeretem az édességet! - dőlt hátra és beleivott az italába

Én addig ettem. Valóban nagyon finom volt a süti. Olyan puha és minden íz kellően érezhető volt. Kellemes és úgy éreztem, hogy egy falat mennyországba haraptam. Elképesztő volt.

Mikor Omi elővette a telefonját akkor ettem az utolsó falatokat. Egy ideig nézte a telefonját, majd felemelte a fejét és rám nézett. 

- Tsumu.... Vajon holnap a szüleid.... Miért akarják, hogy te is gyere velem? Elvégre kidobtak otthonról téged amikor ismerkedtünk. - nézett rám gondterhelten

Még el is fintorodott! Olyan édes, de.... Lenyeltem az utolsó falatot és félrenéztem. Rossz érzésem van. Főleg azért, mert most el kell mondanom neki az eredeti sztorit. 

 - Ja, az.... - motyogtam 

Való igaz, hogy azt mondtam neki mikor találkoztunk, hogy kidobtak otthonról. Az áldozat szerepében voltam, mert ha abban voltam, akkor figyeltek rám.Rosszul éreztem magamat mikor hazudtam neki. Mármint.... akkor még nem. De most már igen. 

- Omi, tudod.... nem küldtek el otthonról. - mondtam halkan

Mikor láttam ahogyan felvonja egyik szemöldökét, akkor félrenéztem. Most bajban vagyok. Nem lett volna szabad hazudnom neki.

- Atsumu.... Miért hazudtál? Én.... Anélkül is odaköltöztettelek volna magamhoz, mert már akkor is tetszettél. - mondta komolyan - Szeretlek. Ezentúl beszéljünk meg mindent, jó? - nézett a szemeimbe

Fogta a kezeimet. Óvatosan szorította őket, így lenéztem mancsainkra és megbillentettem a fejemet. Istenem, mennyire édes. Nem haragszik? Tényleg nem?