𝙾𝚞𝚛 𝚂𝚎𝚌𝚘𝚗𝚍 𝙲𝚑𝚊𝚗𝚌𝚎 [𝚂𝚊𝚔𝚞𝙰𝚝𝚜𝚞] - 𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃

36.

Két óra edzés után Akira felajánlotta, hogy hazavisz, de visszautasítottam, hiszen egy tömbnyire lakom. Zsebre tettem a kezeimet és hazamentem. Bár lassan értem haza és kedvem se volt, de az ajtó előtt megálltam, hogy magamra öltsem a mosolyom. Vettem egy hatalmas levegőt és lenyomtam a kilincset. 

- Megjöttem! - szólaltam meg ahogy benyitottam 

Biztosan nem alszik. Tényleg aggódhatott.... Baszki. Mégis csak elmúlt tizenegy és úgy volt, hogy csak találkozunk, nem.... Elmegyünk ide meg oda. Mondjuk látszik is rajtam, hogy valami nem jó szerintem. Omi mindig tud olvasni belőlem. Főleg mióta összejöttünk.

Hallottam ahogyan gyors léptekkel közelít felém. Még reagálni se tudta rendesen, mert magához ölelt. Istenem, mivel érdemeltem ki ezt a férfit?

- Hogy vagy? Minden rendben? - tolt el kicsit magától és megcsókolva ajkaimat mosolyogva ölelt meg újra - Ugye nem zaklatott senki? Várj.... Miért vagy megizzadva? - tolt el magától, majd a fürdő felé kezdett húzni

Tényleg, kitört belőlem a nevetés. Az izzadtság mindig kiborítja. Bár rohadt jól esett az ölelése. És szeretném egész este érezni ahogyan a karjaival átölel és biztonságot ad. Nagyon szeretném érezni az illatát magam körül.

- Akirával boxolni voltunk. - magyaráztam meg azért - Fürdesz velem? 

Hiszen jól esne most kicsit együtt lenni. Nem feltétlen kell szexelnünk. Csak legyen itt. Nem kell semmi más.

- Amit csak szeretnél! Akkor ma nagyon tiszták leszünk! - mosolyodott el szélesen 

A fürdőbe érve elkezdett levetkőzni, így én is ezt tettem. Megkérdezte milyen óráim lesznek holnap és elkezdte engedni a vizet a zuhanyzóban. Beállt alá, nemsokkal később meg én is követtem a példáját és válaszoltam neki. Megbeszéltük, hogy holnap suli után elmehetnénk valahova, úgyis olyan régen voltunk bárhol is kettesben. De aztán említette, hogy nem maradhat sokáig, mert dökös tanács lesz és szervezik a bált, meg mi egyebet. El is felejtettem, hogy a szerelmem dökös. Én is lehettem volna, de nem vagyok valami felelősségteljes.

Miután megfürödtünk még álltunk egy kicsit a víz alatt a kérésemre. Megöleltem Omit, hozzábújtam és lehunytam a szemeimet is. Kellemes most minden és nagyon örülök neki, hogy itt van velem. Egyedül most ezen nem tudtam volna túlesni. Talán nem is tudja mekkora segítség volt nekem.

Később Omi ásítva lép ki a kabinból, én pedig követtem laposakat pislogva. Jót tett ez a zuhany, sokkal jobban érzem magamat. 

- Mikor kezdődik az órád? Nekem csak féltizenegyre kell beérnem. - mondta miközben öltözött - Ha korábban, mint nekem akkor beviszlek és maximum elmegyek a könyvtárba tanulni.

- Kilencre kell bent lennem. - mondtam elgondolkodva - De nem kell bevinned. És nem kéne folyton tanulnod. Így megint gyíknak foglak hívni. 

Sosem hívtam gyíknak. Illetve nem mondtam ki neki. Csak gondoltam. Mindig csak gondoltam rá.De hát igen. Ezt most már tudja. És mivel úgy nézett rám, ezért csak mosolyogtam és kinyújtottam rá a nyelvemet.

- Tudod, ha tanulnál rendesen, akkor nem kellett volna korrepetálnom téged matekból és néhány összevont tantárgyból.... De te mégis egy gyíkot választottál magad mellé. - suttogta

- Honnan tudod, hogy nem szándékosan kértem a korrepetálásod? - vontam fel egyik szemöldökömet

Mind a ketten sikeresen átöltöztünk pizsamába és ekkor magához húzott és ajkaimra hajolt. Szorosan tartotta a derekamat, én pedig átkaroltam a nyakát. Mikor elváltunk egymástól, akkor magához ölelt. Omi romantikus alkat. És sosem gondoltam volna rá, mert kívülről olyan hideg volt. De a nevetése mindig megmelengette a szívemet és imádtam bolondot csinálni magamból, mert olyankor mindig nevetett.