𝙾𝚞𝚛 𝚂𝚎𝚌𝚘𝚗𝚍 𝙲𝚑𝚊𝚗𝚌𝚎 [𝚂𝚊𝚔𝚞𝙰𝚝𝚜𝚞] - 𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃

27.

Omi oldalra billentette a fejét és egyik kezét arcomra simította, majd visszafordította a fejemet. Azt akarta, hogy ránézzek. Egy apró mosolyt ejtettem a gesztusra, ekkor viszont ajkaimra hajolt és gyengéden csókolt meg. Olyan kedves, hm?Homlokát az enyémnek döntötte, úgyhogy lehunytam a szemeimet. Hüvelykujjával az arcomat simogatta, ami miatt jobban éreztem magamat valamennyivel. 

- Miért ne lennék boldog? Tsumu, te jelented számomra a világot. Szeretlek és az, hogy mellettem vagy.... Több mint tökéletes! Ne beszélj butaságokat. 

- Sajnálom. - mondtam halkan - Elég bénán viselkedek. - nevettem fel kínomban 

Ez egyáltalán nem király. Főleg nem király pont előtte meghanyatlani.... Sokkal királyabb voltam mikor ismerkedtünk.

- Nem kell bocsánatot kérned. Semmiért.... Ha jól sejtem anyukád mondott valamit, igaz? Az lehet, hogy jobban illek Osamuhoz, nem? - suttogta ajkaimra és meg is puszilt

Szorosan magához ölelt, amit tudtam értékelni. Az ölébe húzott a fenekemnél fogva, így szorosan hozzábújtam. 

- Csak félek. - motyogtam 

Tényleg féltem. Ritkán mutattam bárkinek is, hogy mennyire is.... törékeny vagyok? Erről volt szó? Nem tudom. Csak annyira.... más.Ah, királynak kéne lennem! De most nem tudom összeszedni az egómat. 

A nyakamba puszilt és a hátamat kezdte simogatni. Lenyugtatott. Teljes mértékben lenyugtatott. Omi ért ehhez. Annyira örülök neki.

- Nem kell félned. Melletted tervezem leélni a maradék életem.... Ilyen könnyen nem szabadulsz meg tőlem. - mondta halkan nevetve, majd a szemeimbe nézett - Elmenjünk pihenni? Engedek vizet a kádba, együtt megfürdünk. Bekuckózunk a szobába és nézünk valamit. Rendben? - kérdezte mosolyogva

- Biztos ez? - kérdeztem ahogyan megemeltem a fejemet 

Nézni valamit vele. Kettesben. Ah, annyira jól hangzik! Hozzá is bújhatok, ha akarok! És akarok. Nem akarok leszállni róla soha! 

- Jó. - bólogattam - Omi, csinálsz forrócsokit? - kérdeztem mellékesen

Végül is sikerült lenyugtatnia. Ez jól esett. Biztosít arról, hogy együtt maradunk és ez nagyon jó érzés. Azt mondta, hogy a hátralévő életét velem akarja letölteni. Nem teljesen hiszek ebben, de szeretnék a férje lenni! Mármint, erről szó sem volt, de jó lenne. Istenem, mennyire boldog lennék. Sokkal boldogabb, mint valaha.

- Amit csak szeretnél!

Kezei közé vette az arcomat és össze is nyomta a pofimat. Aztán elengedte és mosolyogva puszilta meg ajkaimat, aztán a kanapéra tett vissza. 

- Szólok ha jöhetsz. - simította meg a fejemet, még a tincseimbe is beletúrt 

A fürdőbe ment és hallottam ahogyan engedi a vizet. Elvolt egy darabig, addig én dúdolgattam magamban. Próbált felvidítani, ami sikerült is neki. Ah, ő a mindenem. És ha anya azt mondja, hogy nem fog velem maradni ő se sokáig, hát akkor téved. Mert Omi az enyém, együtt vagyunk és ez így is fog maradni, főleg ha rajtam múlik. Semmi nem választhat el minket. Soha. 

Végül kiszólt az ajtó mögül. Édesen kidugta a fejét a falap mögül. Édesem~

- Jöhetsz! - mosolygott

Azonnal odakaptam a fejemet és elmosolyodva pattantam fel a kanapéról. Fellelkesedtem. Nagyon édes. Annyira imádom, hogy ilyen kedves velem.

- Megyek is!

Siettem is oda, kinyitottam az ajtót egy kicsit jobban és körbenéztem. Azta— mindjárt megint elérzékenyülök. Egy tökéletes habfürdő. Pár gyertya, valószínűleg forró víz és a párom, aki már egy boxerben álldogál. Milyen szexi.