𝙾𝚞𝚛 𝚂𝚎𝚌𝚘𝚗𝚍 𝙲𝚑𝚊𝚗𝚌𝚎 [𝚂𝚊𝚔𝚞𝙰𝚝𝚜𝚞] - 𝙱𝙴𝙵𝙴𝙹𝙴𝚉𝙴𝚃𝚃

16.

Nos, asztalon egészen eddig sosem csináltam még Kiyoomival, de bebizonyította, hogy itt is tökéletesen teljesít. Alaposan végezte a dolgát, szerintem nincs olyan hely, ahol ne jelölt volna meg. Kihúzódott utána pedig egyből takarítani kezdte magát. Ő mindig olyan gyorsan képes megtakarítani magát, én csak most ültem fel, bár még picit lihegek. 

Kicsit előre dőltem, hogy elérhessem őt. Megfogtam a kezét és visszahúztam magamhoz. Kezét a derekamra tettem és szabad kezemmel az arcára simítottam miközben lágyan elmosolyodtam.

- Akkor most már biztos? Újra együtt vagyunk?

Nekem ez nagyon fontos. Túl fontos. Sosem gondoltam volna, hogy magamon kívül lesz még valaki, aki érdekelni fog engem. És igyekeztem is úgy feltenni a kérdést, hogy ne hangozzon nagyon érdeklődőnek, de persze ezt nem sikerült megvalósítani.

Nyelt egy aprót és elmosolyodott. Édesem, mennyire gyönyörű! Még így is, ilyen ziláltan és fáradtan.

- Igen.... Ha te is szeretnéd, akkor igen. - suttogta ajkaimra és gyengéden megcsókolt

- Persze, hogy szeretném. Sőt. Akarom! - lelkesedtem fel 

- Szeretlek és ezentúl nem hagyom, hogy nélkülem kilépj az ajtón. Ha kell, minden este lihegve fogod nyögni a nevem, de nem hagyom, hogy újra mással legyél, mert elfoglalt vagyok. Ezen garantáltan változtatok! - kulcsolta össze ujjainkat és szorosan magához ölelt - Gyere, megmoslak.

Mondjuk mondata miatt megnyaltam ajkaimat, hiszen beindítja a fantáziámat elég könnyen. Annak ellenére, hogy zord a külseje, igazán kedves és jó szívű. Így furán hangzanak tőle pont ezek a szavak. De be kell vallanom, tetszik. És mivel ezek után felemelt, így átkaroltam a nyakát. Bár a fürdőbe menet ott puszilgattam ahol értem, ő pedig mosolyogva élvezte is őket.

- Szeretlek, Omi. - mosolyogtam fel rá mikor letett

- Én is szeretlek Tsumu. - hajolt le egy apró puszira

Végül is, teljesen rendben ment utána minden, hogy megbeszéltük a dolgokat. Tényleg segített megfürdeni, aztán pedig - mivel ő hamarabb végzett - kiszállt és már ment is. Gondolom rendet tesz. Én még egy ideig áztattam magamat, aztán kiszálltam és egy törülközőt a derekamra tekerve mentem utána. Nos igen, Omi éppen az ágyat rakta rendbe. Én csak a szekrényemhez mentem és én is felvettem egy alsót, bár én társítottam hozzá egy pólót és mackónadrágot is. 

Nos, azt hiszem túl lehet élni a mérges Sakusát és a legtöbb veszekedésünknek alapból ez a vége.Bár most elviekben együtt vagyunk. Ami teljesen jó, hiszen akkor ezek szerint végre mellettem van. Bár a kérdés az, hogy nem-e fogom elrontani. Egyáltalán nem akarom. De mi van, ha legközelebb nem fog hinni nekem? Vagy ha esetleg majd valami baj lesz? Én nem vagyok jó a problémák megoldásában annak ellenére, hogy király vagyok. Ha lenne egy újabb vitánk, akkor azt nem valószínű, hogy tudnám kezelni. Az anyámmal való problémát is csak kiabálással tudom megoldani, de azt is csak több bajt csinál.

Még egy kicsit merenghettem, mert annyit érzékeltem, hogy Omi egyik kezét az arcomra, míg másikat a derekamra teszi. Felpillantottam rá és érdeklődve billentettem meg a fejemet, természetesen ezzel a tenyerébe simulva. Lehunytam a szemeimet és élveztem a közelségét, kezeim közben a mellkasára kerültek.

- Miért gondolkozol ezeken mindig? - kérdezte halkan

- Hm? 

- A múlton. - tette hozzá - Látom, hogy negatív dolgokon gondolkodsz. Mindig ráncolod a szemöldököd és hunyorítasz. Szóval valami nagyon nincsen rendben, hm?