You make me feel like I'm alive again

Part 49

Üresség. Így jellemezném az egész életemet.
-Öö- dörzsöltem a homlokomat- Nem tudom- támasztottam meg a fejemet- Nem rossz a köridőd- mondtam Georgenak a rádióba.
-Jól vagy?- kérdezte.
-Persze- mondtam érzelemmentesen-Toto!- szóltam a csapatfőnöknek- Átveszed egy kicsit?- kérdeztem, mire bólintott.
Unottan sétálgattam a paddockban, majd végül úgy határoztam, hogy visszamegyek a hotelbe és ott tengetem tovább az időmet.

Szerintem aludtam vagy 2 órát, szóval a srácok már biztos megérkeztek a hotelba és az is lehet, hogy már kajálnak. Kiléptem a szobámból és azonnal beleütköztem valakibe.
-Bocsánat- sóhajtottam, majd a tekintetemet felvezettem az illetőre- Oo! Még be sem mutatkoztam- nyújtottam felé a kezemet- Lynett Horner.
-Ja, nem para- legyintett- Franco Colapinto- rázta meg a kezemet.
-Ügyesen mentél ma- engedtem meg felé egy mosolyt, de után az arcom újból felvette a semleges arckifejezést.
-Köszi, te sem vagy rossz úgy hallottam- vigyorgott megállás nélkül- Russell mérnöke vagy nem?- kérdezte az argentín, én pedig helyeslően bólintottam- És Christian Horner lánya- tett megállapítást, ismét bólintottam.
-Erre mész?- kérdeztem a lift irányába mutatva.
-Aha, megyek eszek valamit. Te is odatartasz?- érdeklődött.
-Igen.
Beszálltunk a liftbe és kínos csendben indultunk meg lefelé az étterembe.
-Jól vagy?- nézett rám megtörve a csendet-Lynett?- kérdezte, mivel nem reagáltam. A nevem hallatára felnéztem a bambuláslból.
-Hm?- néztem a fiúra.
-Jól vagy?- suttogta egy halvány mosollyal az arcán.
-Ööö- néztem fel a lift tetejére, majd kifújtam a levegőt- Nem- mosolyodtam el- De egyszer minden jó lesz- vontam vállat- legalábbis remélem.
-Ha bármiben tudok segíteni- kezdte, mire lemondóan csóváltam a fejemet.
-Ezen nem lehet- vontam vállat- de köszönöm.
Leértünk az étteremhez. Belépve végig vezettem a tekintetemet az ott ülő tagokon és azonnal kiszúrtam Landot, a csapattársaival ült és hihetetlenül boldognak látszott, de az érkezésünkre felénk nézett.
Végig nézett először rajtam, majd a tekintetét átvezette Francora, akit szintén végig mért. Elvittem róla a tekintetemet és tovább kerestem a barátaimat. Amikor aztán meglettek a mellettem ácsorgó Williams pilótához fordultam.
-Ülsz hozzánk?- kérdeztem- Vagy inkább Alexhoz ülsz?- néztem a pilóta társára, aki pár PR-ossal és néhány másik pilótával ült.
-Nem zavarnék?- kérdezte.
-Dehogy- indultam meg- Gyere- intettem neki és odamentünk a többiekhez.
-Sziasztok- köszöntem, majd leültem Esteban mellé, egy másik asztaltól pedig odahúztam magam mellé még egy széket Franconak.
-Hello- köszönt az argentín pilóta, majd kezet fogott az összes fiúval.
-Üdv a csapatunkban- mosolygott rá Charles.
-Én elmegyek kajáért- mutattam a svéd asztal felé.
-Megyek- állt fel mellőlem Esteban azonnal- Figyelem, hogy csak tápláló kaját egyél, neked most az kell- tolta be a székét, mire egy halvány mosoly átfutott az arcomon. Hihetetlen barátaim vannak.
Elindultunk az ételek felé, hogy válogassunk nekem tápláló kajákat.
-Nekem ez kell!- álltam meg egy hatalmas kondérnyi pudingos eper leves előtt.
-Ez rémes- fintorgott a francia- Legalább egyél mást is- mondta, miközben azt figyelte, ahogy telerakom a tányéromat a vattacukor színű finomsággal.
-Jó!- egyeztem bele- választhatsz te is kaját nekem- mondtam, majd követtem és figyeltem miket szed nekem. Estie-Bestie nem viccelt, amikor azt mondta táplálót kell ennen, a világ legegészségesebb ételei voltak a tányéromon.

Visszaültünk a többiekhez és enni kezdtünk.
-Ez mi?- turkáltam a tányéromon lévő egyik köretet.
-Bulgur- válaszolt Carlos- Tök finom- mondta.
-Olyan mint valami lárva- fintorogtam.
-Tessék- rakott le elém Checo egy tálnyi gyümölcsöt- Ezek jót tesznek te..- akadt meg egy pillanatra, majd Colapintora vezette a tekintetét.
-Mi az?- kérdezte értetlenül.
-Terhes vagyok- vontam vállat, mire meglepett arccal nézett rám.
-Gratulálok- mondta végül mosolyogva.
-Köszi- mondtam, majd végig néztem a Sergio által hozott gyümölcsökön. Volt ott mangó, eper, barack és málna is.
-Hány hetes vagy?- kérdezte Franco- Nem muszáj válaszolni- tette fel a kezeit védekezően azonnal, mire megjelent egy mosoly az arcomon. Landot nem érdekelte ennyire.
-9. Hét- mondtam vidáman- még egyszer ennyi és kiderül a neme- mondtam izgatottan- Jaj! Tényleg- jutott eszembe hirtelen- Nézzétek- raktam a telefonomat középre, amin a legújabb ultrahang képei voltak megnyitva.
-Nagyon szép- mondta az újonnan köreinkbe érkező pilóta.
-Sziasztok- lépett el Lando az asztalunk mellett, majd meg is állt kezet fogni a többiekkel. A tekintete elidőzött a telefonomon megnyitott képre, majd rám nézett, végül vissza a telefonra. Gyorsan elraktam a telefonomat.
-Akarsz valamit?- kérdezte Max nem túl kedvesen, de Lando továbbra is csak a telefon hűlt helyét nézte.
-És érzed már, hogy mocorog?- kérdezte Franco, aki nem érezte a helyzet kínosságát.
-Öhhm- kaptam felé a fejemet- Nem, még nem- feleltem zavartan.
-Nem akarok semmit- válaszolt a McLaren pilóta végül Maxnek- Sziasztok- intett egy utolsót.
-Felmegyek- mondtam végül, mire a többiek egyetértően bólintottak- Beavatjátok?- kérdeztem Francora nézve.
-Persze- mondta Pierre.

A szobámban bedőltem az ágyamban és azon kezdtem agyalni, hogy vajon Landot meghatotta e az ultrahang látványa, vagy csak még inkább meggyőzte arról, hogy ő nem akarja ezt. Nem sokáig tudtam ezen gondolkodni mivel kopogás hallatszódott az ajtó felől.
-Gyere- hívtam be az illetőt és titkon reméltem, hogy a gyerekem apja az.
-Úgy érzem csalódtál- mosolyodott el Max.
-Dehogy!- tiltakoztam- Csak meglepődtem.
-Beszélgessünk jó?- kérdezte- Mintha a legjobb barátodnak mesélnél a kisbabádról, akit úgy vársz- mondta és már közbe akartam vágni, de nem hagyta- Mintha minden rendben lenne- kötötte ki, mire bólintottam jelezve, hogy oké.
-Remélem, hogy kislányom lesz, mert akkor egy csomó csajos programunk lehet és minden este pletyka este lenne- mondtam mosolyogva, elképzelve a jelenetet- Ugyanakkor remélem, hogy fiam lesz, mert akkor olyan lenne mint az apja. Gokart versenyekre járnék minden héten- vázoltam fel a helyzetet, Max pedig némán mosolyogva hallgatta.
-És név ötleted van?- kérdezte.
-Ha lány lesz, akkor Lauren Cisca Horner lesz- mondtam.
-Mint a te anyukád és Lando anyukája- bólintott- szép gesztus tőled Norris irányába.
-Ha pedig kisfiam lesz- sóhajtottam- Lando Emilian Horner lesz- mondtam vigyorogva, várva Max reakcióját.
-Emilian lesz a második neve?- kérdezte és láttam rajta, hogy meghatódott.
-Hát persze!- helyeseltem- Ez a minimum- borultam a nyakába.
-Köszönöm- suttogta.
Pár percig csak öleltük egymást, majd kisvártatva megszólaltam és kimondtam azt, ami a szívemen volt.
-Nagyon félek- mondtam- Félek, hogy a média mit fog szólni. Gyakorlatilag rászolgálok arra, hogy Lynett "ribanc" Horner legyek, mert csak megbasztak és terhesen ott hagytak- kezdtem szaporábban venni a levegőt.
-Lyn- simította meg Max a hajamat- Kitalálunk valamit jó? Nem mondjuk, hogy Lando az apja- próbált nyugtatni- Kitaláljuk, hogy ki lesz az "apja" a gyereknek- rajzolt idéző jelet a levegőbe- Nem hagyom, hogy a média szétszedjen- ígérte meg.
-Miért nem lehet minden olyan, mint régen?- kérdeztem, hiába tudtam, hogy választ nem fogok kapni.

Sziasztok!! Itt is lenne a következő rész, remélem tetszik nektek. Sok puszi🎀❤️❤️❤️