You make me feel like I'm alive again

Part 56

-Köszi, Estie- mosolyogtam rá, miközben elkezdtük felvinni a baba cuccokat, valamint festékeket és egyéb lakberendezési kellékeket a lakásomba.
-Ugyan- mosolyodott el- Nem tudom mi a fene ütött belé- sóhajtott- Nem így ismertem Norrist- csóválta a fejét.
Miután mindent felcipeltünk leültem a kanapéra és kissé fáradtan dőltem hátra. A kezeimet a hasamon pihentettem. Esteban hozott be nekem egy jegeskávét, majd helyet foglalt mellettem.
-Nem tudom, hogy elkezdhetem e a jövő szezont veletek- sóhajtottam, mire kérdőn nézett rám.
-Miért?- kérdezte.
-Március 14-én kezdődik a szezon, 7 hónapos terhesen már nem utazhat ennyit az ember- mondtam- De az felmerült bennem, hogy Ausztráliába még elmegyek és maximum Danielnél maradok, aztán ausztrál kórházban születik a bébim- nevettem el magam.
-Szerintem ne terheld túl magad- javasolta- Ha nem tesz jót az utazás, ne tedd. Neked most nem az a fontos, hogy a száguldó cirkusszal legyél- karolt át.
Pár perc múlva kopogtak a bejárati ajtómon, mire a francia azonnal felpattant és beengedte az újonnan érkezőket.
-Na hali- jött be Charles és Max.
-Sziasztok- álltam fel és léptem oda hozzájuk, hogy ölelésbe vonjam őket.
-Jól láttam, hogy Lando kanyarodott ki a lakás előtti parkolóból?- kérdezte Charles- Hogy hogy nem jött fel?- furcsállta.
-Nincs itt helye- vontam vállat. Bár erős volt, amit mondtam, nem bántam meg.
-De a gyereked apja- közölte Max.
-A biológiai apja- javítottam ki, Esteban pedig csak elhúzta a száját.
-Én nem tudom mi történt- kezdte Max nyugodtan- De nem is biztos, hogy akarom- vonta össze a szemöldökeit.
-Szerintem engedjük el- legyintettem- Inkább mondom az inspót a festéshez- kezdtem el előkeresni a lementett Pinterest fotókat.
-Többiek nem jönnek?- kérdezte Charles, mire automatikusan rázni kezdtem a fejemet.
-Nem mindenki- válaszoltam- Danielt, illetve Francot várom még, mások elfoglaltak- mondtam.
-Franco?- lepődtek meg tökéletesen egyszerre.
-Igen, Franco. Mi a gond vele?- furcsálltam- Szegény még nem ismer senkit, szóval elhívtam- vontam meg a vállaimat.
-Hát jó, te tudod- mondta Max és megindulta gyerekszoba irányába, a másik kettő pedig követte. Ebben a pillanatban már kopogtak is. Amikor kinyitottam az ajtót Daniel állt előttem, mögötte pedig kicsivel Franco.
-Szia Kicsi!- vont azonnal Daniel ölelésbe- Baby Lando- hajolt le a hasamhoz és vigyorogva üdvözölte a babámat is.
-Srácok már a szobában- intettem befelé, mire Dan meg is indult.
-Szia- köszönt Franco és látszott rajta, hogy kicsit zavarban van- Ezt neked hoztam- nyomott a kezembe egy hatalmas csokor liliomot.
-Úristen- ámultam el- Köszönöm szépen- vontam szoros ölelésbe- Gyere be- léptem odébb az ajtóból.
-Igazából még ez is a tiéd- nyújtott felém egy ajándék zacskót én pedig kérdő tekintettel vettem el tőle- Pontosabban a gyereknek- helyesbített, nekem pedig azonnal könnybe lábadt a szemem.
-Ne szórakozz már- töröltem ki egy könnycseppet a szememből, miközben kicsomagoltam az ajándékot. A világ legkisebb és legcukibb babacipője volt, valamint egy Franco Colapintos apró body, amin halkan felnevettem.
-Nagyon nagyon köszönöm- ugrottam megint a nyakába.
-Igazán nincs mit, én köszönöm a meghívást- mosolygott zavartan.
Elindultunk a gyerekszobába a többiek után és büszkén vittem a kis ajándékaimat.
-Nézzétek!- mutattam fel őket vigyorogva- Hát milyen cuki lesz a paddockban, ezekben a cuccokban- álmodoztam, a pilóták pedig helyeselve bólogattak.
-Na most kérem ki magamnak, hogy ilyet Ferrarisban is be kell szerezne- kötötte ki Charles, mire felnevettem.
-Hát persze- egyeztem bele.

Neki álltunk a falak megfestésének, és bár maga a pálya vonala egész könnyen ment, az autók, valamint a háttér viszont már kevésbé. Az első problémát az autók sorrendje okozta a srácoknál.
-Értelem szerűen egy Redbullnak kell elől menni- mondta Max- Mivel Horner- intett felém- És a gyerek is az lesz, meg hát én vezetem a világbajnokságot- mondta cseppet sem nagyképűen.
-Nem akarok közbe szólni- kezdtem de Charles leintett.
-A monacói futamot én nyertem, és ez a monacói pálya- bökött a falra.
-Deee srácok- próbálkoztam újból.
-Lehetne egy Alpine elől, úgyse nyerek soha, legalább most- vont vállat Esteban.
-Akkor lehetne Williams is- szólt közbe Franco is.
-Na jó! Elég- emeltem fel a hangomat, hogy rám figyeljenek- Először is ez nem a való élet, ez egy falfestés, tehát nem kell a valóságnak történnie- mondtam, mire Franco és Esteban lepacsiztak- Másodszor, a gyerek Lando Emilian Norris lesz, szóval a Redbullt ejthetjük és mehetne McLaren- vetettem fel az ötletet.
-Lyn- kezdte Max masszírozni az orrnyergét- Azt ne mondd nekem, hogy megkapja a nevét annak a balfasznak- nézett rám komolyan.
-Miért ne kaphatná? Az apja- mondtam.
-Eddig te szajkóztad, hogy "csak biológiai"- utánozta Charles a hangomat és ebben igaza volt.
-Mégis mit kellett volna tennem?- néztem rájuk megadóan- Megkért, hogy hadd kapja az ő nevét- tártam szét a karomat.
-Mondhattál volna nevet- mondta Franco halkan- Nem ismerem őt jól, és annyira titeket sem, de ha egy apa nincs teljes mértékben a gyereke mellett, akkor nem érdemli meg, hogy osztozzanak a nevén- osztotta meg az álláspontját.
-Majd én tudom, hogy mi lesz a neve- puffogtam és elindultam ki a szobából.
-Ilyenkor emlékeztess magad mit művelt le ma is a ház előtt- szólt utánam a francia, de mint aki meg sem hallotta átmentem a saját szobámba és bevágtam az ajtót.

~Max szemszöge~

Nem tudtam, hogy azzal teszek e jót, ha utána megyek, vagy ha inkább hagyom, hogy egy kicsit duzzogjon. Sajnos nem tudom átérezni, hogy Lyn min megy keresztül. Nem tudom elképzelni, hogy mi zajlik benne Lando iránt. Soha nem láttam még olyan boldognak, mint akkor, amikor vele volt, de a kapcsolatuk több ponton elcsúszott. Nyilván nem lehet egy kapcsolat tönkremenését egy emberre fogni, természetesen Lyn is lehet hibás, sőt biztos vagyok benne, hogy ő is hibázott. Bár ki tudja, lehet, hogy tényleg csak az kavart be nekik, hogy Lando még kevésbé érett meg a szülői szerepre, mint Lynett. Ezt csak ők tudják.
-De igazunk van srácok- mondta Charles- Lando tényleg az egyik legjobb barátom, de egy ideje katasztrofális a viselkedése- csóválta a fejét.
-Nagyon szar, hogy én mondom ki- sóhajtottan- Mivel Lyn a legjobb barátom, de ha talán egy kicsit megpróbálnánk Landora fókuszálni?- vetettem fel- Talán meg lehetne érteni, és tudnánk segíteni- mondtam.
-Lássuk be, Lynettnek fantasztikus barátai vannak, de Landonak borzalmasak- húzta el a száját az Alpine pilótája- A probléma pedig az, hogy az emberek megegyeznek.
-Akkor legyünk jobb barátai Landonak- mondta Charles- Segítsünk kettejüknek úgy, hogy Landot próbáljuk ráterelni a jó útra, nem pedig Lynt át egy másikra- mondta ki azt, ami addigra mindegyikőnk fejében megfogalmazódott.
-Franco- fordultam az argentín felé- Fontos lenne, hogy Lynt lekösd azokon a napokon, amikor Landoval vagyunk, hogy azért ő se szenvedjen hiányt- bíztam rá Lyn barátságát, mire bólintott.

Ezzel meg is alakult a kis tervünk, miszerint megpróbáljuk Landot összekaparni és újra egy párt csinálni a két friss szülőből.

Sziasztooook!! Itt is van az új rész, tudom nagyon sokat kellett várni és én nagyon hálás vagyok, hogy türelemmel vártatok rám🩷🩷🩷
Remélem sikerült egy nektek tetsző részt írni! Sok sok puszi mindenkinek❤️❤️❤️