You make me feel like I'm alive again

Part 48

-Minden rendben van kismama- mosolygott rám a doktorúr- Egyelőre megnyugodhat- emelte el rólam az ultrahangot.
-Köszönöm!- engedtem meg egy halvány mosolyt én is.
-A negyedik hétbe lépett- kezdte- Ilyenkor még félve jelentünk ki bármit, de a 12. Héttől bejelentheti a munkahelyén- mondta.
-Bármi jó tanács?- kérdeztem meg félve.
-Első terhesség gondolom- bólintottam- Jelenleg kerülje a stresszes szituációkat, ne terhelje magát se lelkileg se fizikailag- javasolta az orvosom- Az apuka remélem mindenben segít majd- bíztatott.
-Az apuka még nem tud semmiről- suttogtam- De majd a kereszt apák- vigyorogtam.

Mikor visszaértem a hajóra Max már várt rám egy koktéllal a kezében.
-Alkoholmentes- nyomta a kezembe- Na mit tudunk?- érdeklődött.
-Minden rendben van- mosolyogtam- Negyedik hétben vagyok, de ezt sejtettem- vontam vállat- a 12. Hétben szólhatok Toto-nak, addig is kerülnöm kell a stresszt- húztam el a számat.
-Nagyon örülök- karolt belém- A stressz kerüléshez pedig sok sikert- nevetett fel.
-Hát köszi- löktem meg szórakozottan- Mit mondjak Landonak? És mikor?- kérdeztem.
-Minél előbb szólj neki- javasolta- De ha bármi van, mi itt vagyunk. Ugye tudod?- állított meg maga előtt- Nem leszel egyedül- biztosított.
-Meg fogom tartani, bármi is legyen- bólintottam határozottan.

Úgy határoztam, hogy Landonak a születésnapomon vallom be, hogy terhes vagyok, méghozzá az ő gyerekével. A nap pedig vészesen közeledett.  Szeptember 5. Jelenleg Monzában vagyunk, a futamnak mindjárt vége és úgy tűnik a Tifosik örülhetnek, mivel Charles vezet. De talán ez most mellékes is. A terhességem jelei még nem annyira mutatkoztak ( egy picit látszik a hasamon, de gyakorlatilag puffadásnak néz ki), így elég egyszerű titkolni. Egyébként Landoval a kapcsolatunk nagyon jó, csak ne nyomná a lelkemet a terhesség, de hiszem, hogyha bevallom neki, örülni fog. Apának, illetve Gerinek elmondtam, akik meglepően jól fogadták, hogy gyakorlatilag nagyszülők lesznek. A srácok egyébkén nagyon aranyosak, eddig akárhányszor mentem nődokihoz, vagy egyeztettem új időpontot, mindig jönni akartak. Sőt, egyszer Max egyszer pedig George már el is kísértek, persze a váróban vártak meg. Az ultrahang képek nézegetése és a kis Noris keresése a képeken, pedig hagyománnyá vált a baráti körünkben. Csak azt sajnáltam, hogy Lando mindebből kimarad.

Szeptember 5.
Mindent elterveztem. Sokkal korábban keltem, mint Lando, vettem egy kis babacipőt, méghozzá külön kértem, hogyMcLarenes legyen. A pozitív terhességi tesztet kiraktam az asztalra a kis cipők mellé és vártam, hogy Lando felkeljen. Direkt haspólót viseltem, ami láthatóvá tette a kis dudort a hasamon.
-Jó reggelt Szivem- lépett be Lando a konyhába elnyomva egy ásítást- És nagyon boldog szülinapot- jött oda hozzám egy csókért.
-Szia- üdvözöltem- Köszönöm- mosolyodtam el.
-Az ajándékodat majd este adom oda a srácokkal együtt- mondta- Te választasz, hogy hova menjünk ünnepelni, de mindenmást intézünk- avatott be, majd a tekintete megakadt az asztalon- Hát ez?- emelte fel a cipőket és fel sem tűnt neki a teszt.
-Lando- köhintettem, miközben a kezét óvatosan a hasamra helyeztem- Babánk lesz- mondtam, majd összeszorított szájjal vártam a reakciót. Lando elvette a tenyerét a hasamról, a cipőket kicsit sem kedvesen helyezte vissza az asztalra, majd a tesztért nyúlt.
-Mióta?- kérdezte.
-Másfél hónapja- suttogtam- A magyar nagydíj előtt estem- kezdtem volna mesélni, de félbe szakított.
-Mennyire pontos ez a cucc?- dobta az asztalra a tesztet.
-Hát- kezdtem tördelni az ujjaimat- a nőgyógyász megerősítette- mondtam- Mutassak ultrahangot?- kérdeztem egy mosollyal az arcomon.
-Nem kösz- intett le, nekem pedig a döbbenettől elakadt a szavam-  El kellett volna mondanod, hogy tudjunk cselekedni, de gondolom már késő- sóhajtott- Mi legyen?- kérdezte.
-Tessék?- kérdeztem összeráncolt szemöldökkel- Azt akartad volna, hogy vetessük el?- kérdeztem értetlenül, mire bólintott.
-Szóval, mi legyen? Vagy el lehet még vetetni?- kérdezte, halálosan komolyan- Gondolom te sem akarsz 24 évesen édesanya lenni. Meg mit szólna a média- csóválta a fejét.
-Kit érdekel a média??- akadtam ki- Lando, gyerekünk lesz. Neked és nekem, egy kisbabánk- mutattam a hasamra- Nem kell ott hagynod az F1-et, melletted állnánk és ha hazaérsz, vagy vissza a hotelba ott leszek, a gyerekeddel- vázoltam fel  a képet elé.
-25 éves leszek- mondta- Nekem ez még nem kell. Pár év múlva igen, de nem rég jöttünk újra össze- magyarázta- Sajnálom, de ha neked ez kell, akkor egyedül vagy- tárta szét a karját.
-Vállalnod kéne a felelősséget- teltek meg könnyekkel a szemeim- Sőt, örülnöd kéne.
-Felelősség?- horkantott- Nem tudom, hogy ki mondta, hogy csináljuk gumi nélkül. Nesze, ott van a hasadban az eredménye- vágta a fejemhez- Egyébként az lenne a felelős döntés, ha elvetetnénk és tisztalapot nyitnánk. Aztán pár év múlva tervezetten alapítanánk családot- mondta továbbra is a magáét, én pedig megsemmisülten álltam előtte- Döntsd el mi legyen, nem csak a babával, hanem a mai nappal- hagyott ott.

Én pedig döntöttem. Egy sporttáskába összedobáltam pár cuccot és elmentem Maxhoz és Kellyhez.
-Hàt te?- nyitott ajtót a legjobb barátom, majd a tekintete megakadt a táskán- Ó Lynett- húzott magához, én pedig utat engedtem az eddig elfojtott könnyeimnek.
-Nem akarja- sírtam, sőt inkább zokogtam- Szülinap lefújva- bújtam szorosabban hozzá.
-Kinyírom- jelentette ki- De legalábbis izguljon az elkövetkező futamokon- mondta dühösen a holland.

Pár óra múlva kicsit lehiggadtam. Aludtam egy keveset, az alvásból pedig némi erőt merítettem. A telefon legalább 30 nem fogadott hívást jelzett. És volt néhány Landotól is, de egyszerűen nem volt erőm vele beszélni.
-Maxi- szóltam a pilótának halkan- Beszélsz vele?- mutattam felé a telefont, amin Lando neve már csak arra várt, hogy megcsöngessék.
Max bólintott, majd kihangosítva helyezte le kettőnk közé a készüléket.
-Lyn!- hallottam meg a brit pilóta hangját- Tényleg ezt akarod?- kérdezte- És egyáltalán hol vagy? Hazamentél? Vagy a reptéren vagy, hogy Angliába repülj?- faggatott tovább- Itt vagy?
-Velem van- szólalt meg Max.
-Lynnel akarok beszélni- jelentette ki.
-Biztos nem haver- nevetett fel idegesen Max- örülj neki, hogy még nem keresett fel egyik barátod sem- mondta- lenne hozzàd egy két szavunk- jegyezte meg, mire  a vonal túl feléről hallgatás volt a válasz.
-Hagyjuk ezt- szólalt meg Lando kisvártatva- Lynnel akartam beszélni, de ha nem, hàt nem- mondta- Csak annyit üzennék neki, hogy gondolja át.
-Fogadd meg a saját tanácsodat- javasolta Max. Lando nem reagált, csak folytatta.
-A lényeg, hogy jó helyen van- mondta, majd lerakta a telefont.
-Sajnálom- nézett a legjobb barátom mélyen a szemembe, de azokból semmit nem lehetett kiolvasni. Tombolt bennem a fájdalom, de teljesen üresnek éreztem magamat.

Sziasztok!! Itt is van az újabb rész, remélem tetszik. Ez most kicsit komolyabb hangvételű lett, de sajnos muszáj volt mellőzni a vicceket.
Szép estét mindenkinek🎀❤️❤️
Illetve köszönöm a több, mint 50k olvasót🫶🏻🫶🏻🫶🏻🫶🏻