You make me feel like I'm alive again

Part 54

Végül beadtam a derekamat és ott aludtam Landonal, aki felajánlotta, hogy másnap eljön velem baba bútorokat nézni, vagyis Ikeazni. Igazából eléggé meglepődtem a viselkedésén, hiszen az elején elég elutasító volt, most meg mintha kicserélték volna, szeretné ha a babánk Norris lenne és még vásárolni is eljön velem.
-Tudom apa- ismételtem már sokadjára a telefonba- Nem élem bele magam semmibe- biztosítottam az apámat a vonal túl feléről.
-Egészen biztos?- kérdezte gyanakvón- Tudod bármit elintézek, hogy kirúgják az F1-ből- mondta halálosan komolyan.
-Apa, elég!- szóltam rá- Nem vagyok naiv- nyugtattam- Már nem, tanultam a hibáimból- győzködtem- De most megyek, jó éjt!- búcsúztam el, majd meg sem várva a válaszát, kinyomtam.
Nagyot sóhajtva elterültem a brit pilóta vendégszobájában lévő ágyon, de egyszerűen nem éreztem magamat fáradtnak, ellenben nagyon éhes voltam. Biztosra vettem, hogy a pilóta már alszik, ezért a lehető leghalkabban osontam ki a szobából, hogy enni valót kutassak a konyhában.
Meg is találtam amit akartam, vaníliás pudingpor. Amilyen halkan csak tudtam elővettem egy lábast és elkezdtem megfőzni az édességet. Mikor elkészült beledobáltam a már korábban összetördelt Kinder csokit, majd megragadva a lábast beültem a nappaliba. Felkapcsoltam a kis olvasó lámpát és a tekintetemet körbevezettem a szobán. Nem sok minden változott azóta, mióta legutóbb itt jártam. Megnéztem a képeket, amiből rengeteg volt. Egy csomó volt Carlossal, a többiekkel és velem is volt egy csomó. De az egyiken sokáig időzött a tekintetem, én voltam rajta egyedül, de az alsó sarokban egy másik apró kép is volt, Lando Emilianről az egyik ultrahang.

Fel sem tűnt, de már vagy 10 perc álltam kép előtt, amikor megéreztem két kart fonódni a hasam köré. Lando befúrta a fejét a vállam és a nyakam közé.
-Miért nem alszol?- szuszogta a nyakhajlatomba.
-Éhes voltam, de nagyon- mondtam- Kérsz?- kérdeztem a pudingos lábas felé mutatva. Lamdo odavezette a tekintetét, majd vállat vont.
-Jól néz ki- ragadta meg a kanalat és belekóstolt- Ettől azonnal diabéteszt kapok- mondta fintorogva- De ha neked ízlik egyed- nyomott puszit az arcomra.

Elindultunk vissza a szobáinkba, hogy végre aludhassunk, mert már mindketten kellően elfáradtunk. Lando megállt a szobája előtt, majd kinyitva az ajtót félre állt, utat engedve nekem. Óvatosan megráztam a fejemet, amit ő egy csalódott mosollyal nyugtázott.
-Jó éjt- köszöntem el tőle miközben tovább mentem a vendégszoba irányába.
-Jó éjszakát Lyn- válaszolt, majd eltűnt a szobájában. Ez volt a helyes döntés. Vigasztaltam magamat.

Másnap reggel egyáltalán nem voltam jó kedvemben, mivel arra keltem, hogy a babám szétrugdossa a hólyagomat, de természetesen Lando épp a bent volt a fürdőben, így esélyem sem volt beszabadulni.
-Könyörgök siess!!!!- dörömböltem az ajtón.
-Igyekszem- érkezett a válasz, de hallottam, hogy megnyitotta a zuhanyt.
-AHHH!- kiabáltam, majd legnagyobb dühömben felöltöztem és elindultam egy kávézóba. Hála az égnek nem volt sor, így gyorsan kikértem amit akartam, és elrohantam a mosdójukba. Mikor visszaértem az asztalhoz, ahova már kivitték a megrendelt kávékat és mellé az étlapokat is, Lando már ott várt és elég dühösnek nézett ki.
-Normális vagy?- nézett rám keresztbe font karral- Lokátorral kerestelek meg- mutatta fel a telefonját.
-Pisilnem kellet- vontam vállat miközben leültem az asztalhoz- Nagyon éhes vagyok- csaptam fel az étlapot.
-Érdekel egyáltalán, hogy aggódtam?- kérdezte, továbbra sem enyhítve a vonásain.
-Nem- olvastam továbbra is az ételek sorát- Szerinted édeset vagy sósat egyek? Vagy mindkettőt?- gondolkodtam hangosan.
-Hihetetlen vagy- rázta meg végül a fejét és elmosolyodott- Itt ettük azt az isteni palacsintát?- kérdezte magához véve a másik étlapot, mire helyeslően bólintottam.
-Itt, itt- válaszoltam bólogatva- Oké, döntöttem becsapva a menüt.
-Mit esztek?- kérdezte. Jól esett, hogy hirtelen ember számba veszi a gyerekünket, de továbbra sem tudom, hogy mit akar, ezért úgy teszek, mintha meg sem hallottam volna a többes számot.
-Avokadós toast, nutellás gofri és maracujás jeges tea- feleltem és elgondolkodva az ételeken már is összefolyt a nyál a számban.
-Meg fogod hagyni, de oké- nyugtázta Lando, aki egyébként végül egy lekváros palacsinta mellett tette le a voksát.

Természetesen a brit pilótának igaza lett és ott hagytam az ételek felét.
-Nem kéred?- toltam elé a tányérokat.
-Biztos, hogy nem- csóválta a fejét- Ez több kalória, mint amit a diétán egy hétre enged- húzta el a száját, majd jelzett a pincérnek és elkérte a számlát. Lando a brunchozó előtt parkolt, szóval azonnal kocsiba is pattantunk, hogy elmenjünk a legközelebbi Ikeába, de természetesen út közben megakadt a tekintetem egy boba teázón és mindenképpen meg kellett állnunk.
Immáron teával a kezünkben robogtunk tovább az Ikeáig. Nagyjából 25-30 perc után meg is érkeztünk és kezdetét vehette a baba bútor vadászat.

-Légyszi- nézett rám könyörgőn, miközben megállt egy versenyautó alakú ágy mellett.

-Nem- mondtam ellentmondást nem tűrően.

-De miért?- nézett csalódottan hol rám, hol az ágyra- Egyszerűen tökéletes.

-De nem egy újszülöttnek- kötöttem az ebet a karóhoz, tök jogosan- Majd ha nagyobb lesz. Egyébként meg, hozzám vesszük a bútorokat, szóval én hozom meg a végső döntést- mondtam ki kegyetlenül, erre már nem érkezett reakció.
Sikerült kiválasztanunk mindent, a kiságytól kezdve a pelenkázó asztalig. Fizetés után pedig elugrottunk egy barkácsboltba festéket venni, mivel elhatároztam, hogy saját készítésű falfestést fogok csinálni a srácokkal a baba falára. Az inspo a monacói pálya, valamint mindenféle F1-es cucc, és bár festeni egyikünk se tud, szerintem fantasztikus lesz.

-Köszi a segítséget- mondtam Landonak, ahogy kiszálltunk a lakásom előtt a kocsiból.
-Igazán nincs mit- mondta- Segítek felvinni- mutatott a csomagtartóban lévő dobozokra, mire csak legyintettem.
-Nem kell, Esteban már itt van és szerintem percek kérdése, hogy a Lestappen duó is befusson- mosolyodtam el.
-Biztos ne maradjak segíteni?- kérdezte újból, közben pedig Esteban odaért hozzánk.
-Mit akarsz Lando?- néztem rá komolyan- Mert én nem értelek. Miért akarsz segíteni, ha nem akarod vállalni velem a gyereknevelést?- kértem számon.
-Uhh, rosszkor jöttem?- kérdezte a francia.
-Dehogy, épp jókor- válaszolta a brit pilóta és már be is szállt a kocsiába- Kiszedhetnétek a cuccaidat, mennék- sürgetett minket, mire Esteban egy rosszalló pillantást vetett rá.
-Elég lesz Norris- mondta hihetetlenül nyugodt hangnemben- egy perc és indulhatsz, de amikor ilyen fasz vagy, jusson eszedbe, hogy a terhes Lyn azonnal haza indult hozzád a brazil nagydíjról, de te meg sem érdemled a törődését- vágta hozzá komoran.

Lando elhajtott, mire a többiek ideértek és kezdetét vehette a szerelés és festegetés.

Sziasztok!!!!!!! Sajnálom hogy ennyit kellett vàrni a részre, de egyszerűen semmi időm nem volt az érettségik mellett, igyekszem egy kicsit többet foglalkozni a könyvvel, de nem merek ígérni semmit egyelőre🥹
Nagyon szépen köszönöm annak, aki még mindig el fogja olvasni ezt a rész hihetetlenek vagytok és imádlak titeket😍😍😍
Koszonom a 60k olvasot😘😘🥰🥰🥰