You make me feel like I'm alive again

Part 57

~Lando szemszöge~

Mégis mit jelentsen az, hogy "mit akarok". Segíteni akarok és pont, de Lynett nem hajlandó elfogadni az én segítségemet. Komolyan mondom, inkább vitte volna fel egyedül a cuccait, mint sem, hogy elfogadja a segítségemet. Egy részről jogos, mivel tényleg nem reagáltam a legjobban az apaságra, de mégis mit kellett volna tennem 24 évesen, úgy, hogy épp a világbajnoki címért vagyok harcban. És nem elég nekem, hogy Lyn vérig van sértve és nem akar velem szóba állni, nem, még a saját barátaim is ellenem vannak, holott közös barátaink. Talán Carlos az egyetlen, aki nem pártolt el mellőlem teljesen, de azért ő is lehordja a fejemet napi legalább hatszor.

Idegesen vágódtam le a kanapémra, majd a telefonom pittyent egyet. Kérdőn néztem az üzenetet, mivel legalább ezer éve nem írt bele senki.

Lyn üzenetet küldött az Egy nyári kaland nevezetű csoportodnak

Megnyitottam a csoportot, majd dühösen be is zártam. Direkt csinálják ezt velem. A fotón amit Lyn küldött egy babacipő van, mellette egy Franco Colapintos baba ruhával, mögöttük pedig egy hatalmas csokor liliom. Lyn kedvence. Tuti ráhajtott ez a Colapinto gyerek, nagyszerű. Pár másodperc telt el és a telefonom újból megrezdült, jelezvén, hogy Lyn visszavonta előbbi üzenetét. Különös, állapítottam meg magamban, majd visszatérten a duzzogáshoz.

Nagyjából egy olyan 25 perc elteltével kopogtak a lakásom ajtaján. Unottan álltam fel és indultam meg a bejárati ajtó felé. Kitárva az ajtót a szemem elé tárult Daniel, Max, Charles és Esteban.
-Hát ti?- kérdeztem kissé meglepetten.
-Jöttünk lógni- vont vállat a monacói, miközben sorra beléptek mellettem a lakásba.
-Én ezt értem- mondtam- De nem Lynnel kéne lennetek?- érdeklődtem.
-Áhh- legyintett legnagyobb meglepetésemre Max- Majd máskor befejezzük, most inkább pihenjen- válaszolt- És amúgy mizu?- terelte rám a témát.
-Furák vagytok- állapítottam meg.
-Nem, de komolyan- ült le Dan- Mesélj haver- vigyorgott.
-Konkrétan hónapok óta rám sem néztek és hozzám sem szóltok- kezdtem- Vagy ha mégis, akkor az lekezelő, bunkó és kioktató- soroltam- Úgyhogy egyikőtök se hívjon inkább havernak- húztam gúnyos mosolyra a számat.
-Nézd Lando- sóhajtott Esteban és inkább az épp megszólalni készülő Maxbe fojtotta a szót- Nem azzal volt a baj, ahogy reagáltál az apaságra- mondta- Mert valahol igazad van.
-Köszönöm- tártam szét a karjaimat.
-De azért idézd fel néha magadban, hogy milyen szavakat vágtál a barátnődhöz- tanácsolta, nekem pedig cikázni kezdtek a kimondott szavak a fejemben.
-Szóval?- nézett rám Daniel kérdőn- Beszélgetünk..haver?- húzta halvány mosolyra a száját, én pedig üsse kő beleegyeztem.
-Mit akartok mondani?- kérdeztem felváltva rájuk pillantva.
-Először is sajnáljuk, hogy neked nem voltunk itt, holott nyilván szükséged volt ránk- mondta Max.
-Másodszor érdekel minket, hogy hogy vagy, és nem csak a Lynettel kapcsolatos dolgok érdekelnek- mondta Charles- Mi is olvassuk ám a médiát- suttogta.
-Arra vagytok kíváncsiak, hogy vagyok?- horkantottam- Szarul. Szarul vagyok, a vb címem gyakorlatilag a csapatom kezében van, de nem képesek csak engem támogatni, mindeközben a médiából folyamatosan csak a szar, az utálat áramlik felém- túrtam a hajamban- A barátaimra lett volna szükségem, de ők elpártoltak mellőlem, amiért képtelen lennék felnevelni egy gyereket, mert még én sem nőttem fel!- emeltem meg a hangomat- A barátnőmet elveszítettem és kibaszott szar látni, ahogy az új apa jelöltje mellettem száguld a pályán- csaptam a kanapéra- Úgyhogy szarul vagyok srácok- vontam meg a vállaimat egy szarkasztikus mosoly kíséretében.
-Lando- kezdte némi hatás szünet után Daniel- A médiát meg kell próbálni kizárni a fejedből, ha az nem sikerül, bele fogsz rokkanni- suttogta.
-Lynettnek nincs apa jelöltje- tette hozzá Estebab, mire csak megforgattam a szemeimet.
-Ugyan- intettem le- Colapinto akkor micsoda?- érdeklődtem.
-A barátja, sőt inkább a haverja- válaszolt a holland.
-Tudom, hogy azt gondoljátok, hogy csak én vagyok a hibás azért, hogy szakítottunk Lynnel- sóhajtottam- És abban igazatok van, hogy nagyobb részben vagyok én a felelős, de nem csak az én hibám- nyeltem nagyot- Kizárt az életéből, pedig a barátja voltam. Vele terveztem a jövőmet, mégsem volt képes annyira megbízni bennem, mint bennetek- gyűltek könnyek a szemembe- Tudom, hogy mennyi szörnyűségen ment keresztül, én ott álltam volna mellette, de nem hagyta. Megcsaltam és még a kapcsolatunkat sem sikerült újjá építeni, amikor terhes lett, szóval sajnálom, de valószínűsítem, hogy ígyis úgyis szétmentünk volna- vontam csalódottan vállat- Előbb tudtátok, hogy terhes, mint én. Ugye?- néztem szomorúan rájuk, de válasz nem érkezett- Pedig én vagyok az apja, és ebből is kizárt- és ez volt a végszó, nem akartam többet hozzáfűzni.
-Tartunk egy csak fiúk napot a szülinapodon?- kérdezte Charles- Mint régen- húzta mosolyra a száját, mire én is elmosolyodtam és beleegyezésképpen bólintottam.

~Lyn szemszöge~

-Te maradsz még?- fordultam az argentin felé, miután kiengedtem a többi srácot.
-Hát- vont vállat- Ha nem zavarok.
-Dehogy- vágtam rá azonnal, majd a játékkonzolok felé nyúltam- Játszunk?- nyújtottam felé az egyiket.

-Tényleg nem akarok beszólni, de ez egy kriminálisan szar játék- tette le maga mellé egy óra után a konzolt Franco.
-Dehogy! Ez az egyik kedvencem- vigyorogtam- Mondjuk...a te házad tényleg elég szar. Miért földből van?- néztem a Minecraftban megépített házainkra.
-Mit tudom én- vont vállat- Úgyse omlik össze, nem mellesleg ez így nem valami reális, szóval minek építsem olyan csecse kövekből mint te?- kérdezte belőlem pedig kitört az őszinte röhögés.
-Ebben teljesen igazad van- nevettem folyamatosan.
-Tiszta hülyeség- csóválta a fejét- Ez például mi?- bökött a képernyő felé, amin egy creeper jelent meg- Nagyszerű- bólintott- Felrobbantam a házammal együtt. Fantasztikus- nevette el magát.

Ahogy pörgettem a telefonomat, hogy kirakjak egy képet insta sztoriba, véletlenül a lokátort nyitottam meg. Felvont szemöldökkel néztem a barátaim helyzetét, ami azt jelezte, hogy az eddig itt tartózkodók átmentek Landohoz.
-Azt mondták fáradtak- mutattam Franco felé a telefonomat- De ezek szerint csak Landohoz mentek- horkantottam- Eddig ők papoltak arról, hogy Norris milyen szar ember. Álszent banda- fújtattam.
-Jó, de ő is a barátjuk- közölte a tényt a mellettem ülő pilóta- Nekik Lando nem ártott- húzta el a száját.
-Igaz- értettem egyet- De akkor is elmondhatták volna- vontam vállat csalódottan.
-Viszont szerintem én megyek- állt fel- Már elég késő van- mondta, én pedig elkísértem az ajtóig.
-Megleszel egyedül?- kérdezte miközben kilépett a lakásból.
-Hát persze- húztam halvány mosolyra a számat- Köszönöm a társaságot- búcsúztam el tőle.

Unottan vágódtam le a kanapéra és ott is aludtam el. A bébim rugdosására keltem fel, de csak arra volt energiám hogy elvánszorogjak a szobámba és az ágyamban folytassam az alvást.

Sziasztooook! Itt is lenne az újabb rész, egy kis betekintés Lando szemszögébe is, hogy elkerüljem, hogy esetleg Lando unszimpatikussá válik. Viszont be kell valljam, hogy olyan lépésre készülök a kövi részben, ami nem biztos, hogy mindenkinek tetszeni fog, de ettől függetlenül remélem várjátok. Addig is sok puszii❤️❤️❤️❤️❤️