Madárka ~《18+》~

A család ⚜️🔐🔥

Kayden/

Imádni való. Imádom ahogy remeg a kis teste a karjaim között. Érdekes hogy milyen fiatal. Még is olyan heves érzelmeket vált ki belőlem. Amit egy nőnek se sikerül. És ráadásul még szűz is. Hozzá se értem még. Még is úgy fel áll rá a farkam. Hogy az hihetetlen. Mintha áram csapás ért volna. Teljesen más. Egy szűz kislányra izgulok fel. Akit csak tegnapelőtt ismerek. De ennyi idő is elég volt ahhoz, hogy be gerjedjek rá teljesen. Bár már rég voltam nővel. Nem volt hangulatom a kurvákhoz. Most más szenvedélyem lett. Az pedig ez az ártatlan és tiszta kislány. Nagy a kor különbség köztünk. Imádom ezeket az apró kezeit. Olyan meleg kezecskéje van. Olyan az én kezembe mint egy kislány keze. Ekkor le értünk a lépcsőn. Kicsit meg torpant a lába. Aggódóan néztem rá.

- Minden rendbe van tesoro?- kérdeztem tőle. Mire bólint egyet.

- Jól vagyok. Csak izgulok nagyon.- suttogja félénken. Édes lány. Pedig nincs mitől tartania.

- Nyugalom kincsem. Nem kell izgulni.- biztattam kedves hangon.

- És ha nem fogok tetszeni nekik?- kérdezi bizonytalanul. Tényleg illik rá a madárka név. Tényleg bizonytalan és félős. Lehet inkább a két öcsém miatt tart. Bár Hans felől én is aggódok. Hamar rá hajtana. Ki telik tőle. De úgyse hagyom neki.

- Ne aggódj madárkám. Nem kell tőlük félned. Itt csak nekem van jogom hozzád érni. Ezt ne feledd soha. - mondtam magabiztosan. Mire a szemei fel csillannak. Édes ártatlanság.

- Rendbe Kayden.- mosolygok rá kedvesen. S meg pusziltam a fejét. Mire le értünk a folyosóra. Épp jött Greta velünk szemben. Elismerően mosolyog ránk. És fejet hajt nekem. Meg állunk egy pillanatra. Mire kedvesen meg fogja Grace vállát.

- Jó helyed lesz itt nálunk gyermek. Majd meg látod. A nagyúr gondoskodik mindenről. Ne aggódj.- mosolyogja a lányra. Grace hálásan bólint neki. Mire rám néz. Greta Elismerően rám nézett. Fejet hajtott majd tovább ment. Majd a nappali ajtajához értem vele. És be léptem vele. Carter bent volt. Mire Grace meg torpan és mögém bujt. Félős kislány.

Az öcsém fel áll és oda jött hozzánk. Carter elismerően biccentett a fejével. Majd meg szólaltam. És vissza húztam magam mellé. Félt tőle.

- Ne félj madárkám. Be mutatom neked az idősebbik öcsém. Carter Gray. - mondom kedves hangon. Majd fel néz az öcsémre. Carter nyújtotta felé a kezét.

- Szia kedves. Carter vagyok.- mondja kedvesen. Ezzel még engem is meg lepett. Madárkám félénken nyújtotta a kezét felé. Mire kacéran el mosolyodtam. Kezet fogtak egymással.

- Uram örülök a szerencsének. Grace Morgan vagyok. - mondja halk hangon. Kis félénk. Meg fogtam a hátát. Mire rám nézett.

- Nyugalom kincsem. Nem kell félned tőle. Nem fog bántani.- mondtam neki mosolyogva. Mire vette egy levegőt.

- Elnézést Carter úr. Csak nagyon izgulok.

- Kérlek szólíts csak simán Carter- nek. Tegezz bátran. Kayden ez nem semmi el ragadó lány.- mondta elismerően. Mire büszke mosolyt villantok.

- Nagyon ismerős hangod van. Te hozatál el engem. Te hoztál ki arról a helyről. - mondja gyanakvóan madárkám. Amin csak mosolygott Carter.

- Igen Grace. Én vittelek ki a kocsihoz és szállítottalak is ki belőle. Én mondtam neked, hogy nézz körbe nyugodtan. - mondja neki kedves hangon. Jó memóriája van a kislánynak. Ekkor be lépett Hans. Mögöttünk áll. Meg fordultunk. Hans szája tátva volt. Kacéran el mosolyodtam.