Madárka ~《18+》~

Örökös ☣️🔥

Grace

Vér fagyasztó Egy pasi tud lenni. Érdekes volt. Tetszett is de féltem is tőle. Teljesen más ember lesz belőle. Ha a másik énjét veti be. Simán nyomtam volna egy pofont az arcára.  Amiért még ragadta a torkom. Biztos fel keltettem a kíváncsiságát. Főleg amikor mondtam. Hogy kérdezze meg a csempészeket.
Volt hogy neki fordultam mikor már be sokkaltam.  Az egyiket meg még is mérgeztem.  Egy másikat úgy alhason szúrtam majdnem el vérzett. Kayden azt hiszi, attól mert szolga vagyok. Nem tudok ki állni magamért. Rosszul gondolja. Az én bizalmam egyszer tudják el játszani. Utána már teljesen más ember lesz belőlem. Tudok egy angyal is lenni. De ha kell szociopata tudok lenni.  Két csempész is majdnem az áldozat lett. Csendesen figyelem a dolgokat és hirtelen csapok le.  A volt gazdámat is meg támadtam. Igazából azért lettem tovább adva. Rossz magatartás. 13 éves koromban rá jöttem, hogy magam kell kezembe venni a dolgokat.
Greta kedvesen mosolyog rám. Tényleg nagyon szimpatikus. Kedves és segítőkész.  Ekkor kedvesen meg szólal.
- Minden rendbe  van gyermek?- kérdezi érdeklődve.  Rá nézek és csak mosolygok egyet. 
- Persze jól vagyok asszonyom.  – mondom nyugodt hangon. Nem akarom, hogy rá jöjjön. De lehet el késtem vele.
- Ugye nem bántott Kayden nagyúr?- kérdezi aggódóan. 
- Nem dehogy. Csak kértem hogy mutassa mega durva énjét.  Ami vér fagyasztó.  – motyogom halk hangon. Együtt érző tekintete van.
- Most már el hiszed, hogy  szeszélyes?- kérdezi érdeklődve.  Közben tovább teregeti a ruhákat.
- Mesélsz róla nekem egy kicsit?- kérdezem tőle suttogva.  Mire bizonytalanul néz rám vissza.
- Nem lenne szabad. De mesélek neked. De ne mond el kitől hallottad.- mondja suttogva ő is. Bólintok neki. Mire vesz egy nagy levegőt. 
- A nagyúr, mindig is szeszélyes volt és önfejű.  Már 30 éve dolgozok itt. És születése korától ismerem. Az apja nevelte ilyennek. Születés percétől erre a hatalomra nevelte. Igaz az anyja ezt nem díjazta. De fejet hajtott rá. Szigorú elválás volt iránta. DE viszont mindent meg kapott, amit a szeme meg kívánt. Első szülött fiú.  Örökös.
- Akkor nagy apai szigor volt felé.  Akkor nem igazán volt gyerek kora. Ugye Greta? – kérdezem suttogva. Erre csak bólint egyet.
- Miután be töltötte a 11 évet. Minden hova vitte magával. Elkezdte ki tanitani.  Fegyvert adott a kezébe. És meg tanította meg különböztetni a drogot. Meg tanította hogy kell gyilkolni. Nem Kayden úr a hibás, hogy ennyire szeszélyes.  Az apja műve.  – ezen meg lepődtem rendesen. Kayden akkor azért ilyen. Mert az apja nevelte ezt belőle. Ő csinált belőle egy gyilkoló gépet és szörnyeteget.
- Meg sajnáltam valamiért.  – suttogom neki.
- Mindent meg kapott, amit csak kért és óhajtott. Viszont cserébe nagyon teljesítenie kellett. 14 éves korában kellett neki gyilkolni leg először. És azóta az áldozatai száma évente több mint 300 ember. És még lehet keveset is mondok. Bérgyilkos és orgyilkos.  Nem is akar milyen. A világ egyik leg keresettebb bérgyilkosa. Az apja a saját hasonmását nevelte belőle. Biztosra akart menni. Hogy a dinasztia jó kezekben kerüljön.  El is kényeztette de viszont nagyon szigorú is volt vele.
- Akkor neki is van saját névjegye?- kérdezem tőle kíváncsian.  Nagyon kíváncsi lettem rá.
- Ez az utolsó amit el módok róla. És többé nem beszélek róla. – mondja határozottan.  Mire csak bólintok neki.
- Mi lenne ?- kérdezem érdeklődve. 
- Bélyeget használ. Amit sajnos nem csak az ellenségein használ. Hanem mindenkin, aki ő alá tartozik. – suttogja a fülembe. Majd fel húzza a karján a felsőt. A belső karjára rá van vésve egy nagy K betű. Ami vagy égés által  van vagy vésés által.
- Ez az ő műve?- kérdezek rá. Kicsit meg ijedtem
- Igen gyermekem. Ez egy tetoválás. Amit mindenkinek viselnie kell akit ő rendel maga alá. Az ellenségeinek bőrébe vágja vagy vési.
- Én is fogok kapni?- kérdezem tőle ijedten.
- Te lehet hogy nem. Szerencsés vagy. Tedd össze a két kezed. Hogy el nyerted a tetszését.  És el nyerted a kegyeit.  Minden nője, aki neki dolgozott az alárendelt volt.
- Tudom hogy engem is ennek szán.  Nem tudom mennyire jelent jót számomra.- mondom neki. De nagyon bizonytalan lettem vele szemben. Tényleg tartanom kell a távolságot vele szemben. Tényleg megbánhatom.  Akkor ezért figyelmeztetett.
- Le feküdt már veled?- kérdezi érdeklődve tőlem.  Rá nézek. Közbe mellé lépek segíteni a ruhákat teregetni
- nem még.  Azt mondja nem állok készen rá. És túl fiatal vagyok hozzá. – suttogom a fülébe. Mire rám néz
- Pedig lassan készülj rá. Nem megijeszteni akarlak. De nem fog túl sokat várni vele. Lehet nem lesz durva veled. De készülj rá. – suttogja ő is a fülembe. Mire be lépett Hans. Meg ugrottam. Rá néztem. Gyanakvóan nézett ránk. Greta szólal meg helyettem.
- Segíthetek valamiben Hans úrfi?- kérdezi tőle nyugodt hangon. Mire Hans rám néz. Túlságosan aljas ez a pasi. 
- Csak pillangót keresem. – mondja határozottan  ő is.
- Kint találja meg az udvaron. Ruhát szed. – mondja neki. Mire bólint. De meg ragadja a csuklóm és húzni kezd maga után. Nem tudom mit akar.
- Hova viszel ?- kérdezem tőle.  Ijesztő.  Ő rosszabb mint Kayden. Sokkal aljasabb. Mire meg áll velem a szolgálói folyosón. És a falnak nyom. A két karomnál fogva. Fel nezek rá. Mire egyik kezével végig simít az államon. Nem akarom hogy hozzám érjen.
- Kár hogy nem én kaptalak meg. Kayden milyen féltékeny lenne most. Ha Látna minket. – suttogja a fülembe. Mély hangja van. De nem annyira mint Kayden hangja. Kayden  hangja rekedtes. Carter hangja nagyon mély.  Neki is mély de nem annyira mint nekik.  Az egyik kezével végig simít az oldalamon.
- Kérlek ne csináld.- suttogom. Mire meg ragadja az arcom. Kezdek félni.
- Ha egy szót is szólsz neki! Leg közelebb ájulásig duglak! Értetted!- morogja a számba. Amire csak bólogatok. Majd alattomos mosolyra húzza száját.  És hirtelen meg csókol. Teljesnek a falnak nyom. Durván csókol. Közben erősen rá markol a fenekemre.  Amire fel szisszentem.  El távolodott az ajkaimtól. Ekkor  egy nagyon meg gondolatul  cselekedek. Hirtelen löktem rajta egyet, amivel neki löktem a falának a hátát. De  hátra esett.  És elkezdtem ki szaladni. Fel szaladtam a szobába és kulccsal be zártam. Dörömbölt az ajtón.
- Te kis kurva! Na várj csak! El rendezem a sorsod! Csak jöjjön haza! – morogja be az ajtón. Amire sírva fakadok és le ülök az ajtóba. A fejem a térdemre hajtom. Végem van. Istenem miért löktem meg. Most ki nyírat. Olyan hülye vagy Grace! Hülye  csitri ! Morgom magamnak. Majd fel álltam és még is ki merészkedtem. S a konyhába mentem. Elkezdtem szépen össze takarítani mindent. Fel mostam a padlót. És a szekrényeket is el töröltem. Közben hallgattam a zenét.
Épp az asztalt töröltem el. Mire éreztem, hogy át karolja valaki a csípőmet. És a csípömön előre csúsztatta a kezét.  Amivel teljesen magához nyom . A másikkal a felső alá  nyúl es végig simít a gerincemen. Basszus Kayden. Mit művelsz velem. Ki egyenesedtem. A hatalmas mellkasához nyomódik a hatam. S a nyakamba csókol.
Lassan elkezdi a nyakam csókolni. Közben a szoknyám alá nyúl . A másik karjával át karolja a mellkasom. És a torkomra csúsztatta a kezét. Gyengéden rá szorít egy kicsit. Miközben a másik kezével már a bugyimba jár. És a csiklómat kezdi dörzsölni. Nyöszörögni kezdek. Olyan jó érzés. Az ujja hevesen köröz a csiklómon.  Közbe nyakam csókolja. Gyengéden harapja a nyakam.  Remegni kezdek az ujjától. Fel nyögök tőle.

  Erősen magához szorít közben. Érzem ahogy forróság el önt. És  be fogja a szám. Ami jobb is. Mert meg feszül a testem, s hangos nyögéssel önt el a gyönyör. Lassít a tempón míg teljesen el nem élvezem.  Majd ki vette a kezét es meg fordít. Fel kap az ölébe és az asztalra ültet.  Mohón az ajkaimra tapad. Amit én is szuszogva viszonzok.  El távolodik az ajkaimtól. Még mindig csak szuszogok. Majd le vett az  asztalról.  És a  nappaliba ment, le ült a fotelbe ahova szokott.  Ekkor Hans lép mellé. Gonoszul rám néz és mosolyog. Istenem most nekem végem van. Ekkor sarkon fordulok és mosogatni kezdek, közbe hallgatom mit mond neki.
- Bátyám. Jól meg kéne nevelni azt a csitrit. – mondja neki. Mire rá néz.
- Miért is öcsém? – kérdezi érdeklődve.  A szívem a torkomban dobog.
- Ma ellenőrizni akartam mit csinálnak. Ő  és Greta. Flegmán beszélt velem. És fel emelte a hangját rám. – mondja neki. A hazug. Akkor erre értette, hogy el rendezi a sorsom.
- És mi van vele?- kérdezte Kayden tőle.
- Ki hívtam, hogy adjam le neki Zade feladatát. De megpofozott és neki lökött a falnak. – mondja neki. Istenem ekkora hazug embert. Kayden rám néz, majd fel áll és felém indul. A vér is meg fagy bennem. Majd meg áll a szekrény előtt.
- Ez igaz Grace?- kérdezi tőlem. Mire nyelek egyet. De nem bírok meg szólalni. Mire ismét meg kérdezte, de ez esetben már feljebb emelte a hangját .
- Grace ! Ez igaz!? Utoljára kérdezem! – morogja. Ez vér fagyasztó.  Nem tudok meg szólalni. Nem bírom. Mire Hans- rá nézek. Aki csak gonoszul mosolyog rám. Kayden hirtelen  elém lép. Amire a vérem is meg fagy. Meg ragadja a csuklóm és húzni kezd maga után. Hans pedig csak kacag. De utalom. Kayden rángat maga után. Mire oda szólok neki.
- Ne rángass már ennyire. Ez fáj Kayden.  – mondom neki, mire szembe fordul velem. Félek nagyon.  És nyelek egy nagyot. A falnak nyom. Na már ő is. Le hunyom a szemem.  Nem akarom látni. Érzem ahogy a szememből folyni kezdenek a könnyek. Meg jobban a falnak nyom. Majd ki nyitom a szemem. Kayden csak néz. De szigorú tekintete van.
- Igaz amit mondott?- kérdezi szigorú hangon. Nem akarok válaszolni. Úgyis az öccsének fog hinni nem nekem.
- Ugyan mindegy mit mondok. Úgyis az öcsédnek adsz igazat. – motyogom. Mire még fogja az arcomat, s fel emeli a fejem. Erősen fogja az arcom. Mire a szemeimből ismét a könnyek kezdenek folyni. Majd morogva szólalok meg
- Büntess hát  meg! Ha  annyira akarod! Ugyan mindegy!- morgom neki. De közben a hangom bele csuklik. Mire el engedi az arcom.
- Gyere velem.- suttogja. Majd ismét meg fogja a csuklóm. De már nem rángat. Be visz a dolgozó szobájába. S  kulcsra zárja az ajtót. Felém fordul. És csak le hajtott fejjel várom. Elém lép fel emeli a  Fejem egy ujjával.
- Mit csinált az öcsém?- kérdezi érdeklődve.  Nagyon meg lepődtem rajta. 
- Nem mondhatom el. – mondom neki suttogva,  elém lép fel ültet ismét az asztalra.  Es a két kezét mellém teszi az asztalra.
- Ismerem az öcsémet. Tudom hogy rád akar hajtani. Szóval mit csinált?- kérdezi érdeklődve.  Közbe oda hajol hozzám. Le hunyom a szemem. Meg fogja az arcom.
- Bántott téged kincsem? – kérdezi halk hangon.
- Hinni fogsz nekem ?- kérdezem tőle bizonytalanul.  Mire rám mosolyog.  És bólint egyet.
- Greta és én mossuk a ruhát. És beszélgettünk.  Mikor be toppant és ki hívott. A falnak nyomott és elkezdett fogdosni és csókolgatni. Azt mondta, ha el merem mondani neked. Ájulásig fog dugni.- suttogom halk hangon.  Mire Kayden arca komoly lett.
- Most ki nyírom! Meg mondtam neki. Hogy ne merjen hozzád érni! – morogja mire ki  akar menni. De még  fogom a csuklóját.
- Kérlek ne. Nem akarom, hogy miattam haragban legyetek. Nézd el neki kérlek. Most az egyszer. Kérlek Kayden. – suttogom mire vissza fórum hozzám. Sóhajt egy nagyot.
- Pedig meg érdemelné, hogy orrba vágjam.  De most az egyszer kivételt teszek.  De csak a te kedvedért. – mondja határozottan. Majd magához ölel. Ami meg nyugtató érzés. Képes lenne az öccsével miattam haragban lenni.  Nagyon jól esett. Hitt nekem. Ez nagyon mélyen érintett. Szorosan át ötletem és hozzá bújtam. Mire fel vett az ölébe és le ült velem a fotelbe az asztala mögött.