Madárka ~《18+》~

Várt hír ♂️🔥♀️

Kayden

Na végre hogy be vallotta. Tudtam hogy az, de az ő szájából hallva. Ez teljesen le döbbent. Egész más érzelmek törnek fel belőlem. De olyan volt, mint ha kicsit félne. Lehet tartott tőle, hogy mit mondok rá. Lehet azt gondolta, ha meg tudom. Utána már nem fog nekem kelleni. Már hogy ne kellene. Hisz ő a mindenem. Az első és egyetlen, aki bánni tud velem. Pedig ez nagy szó. Csak neki hagyom, hogy kezelni tudjon. Sokszor eszembe jut. Hogy mennyi mindenbe állt mellettem. És mennyi mindenért lehetek hálás. Nem hittem volna, hogy létezik olyan nő. Aki nem a pénzre hajt és a hírnévre. Hanem hogy végre szeresse valaki. Őszintén leg belül én is csak erre vártam. Hogy mikor toppan be az életembe. Az a nő, aki el veszi az eszem.

Közel se gondoltam volna. Hogy ezt egy ártatlan, hozzám képest kislány fogja nekem ezt meg adni. Hogy egy ártatlan és tiszta kislány. Így magába tud habaritani. De ahhoz képest, hogy mennyire fiatal. Nagyon merész és talpra esett. Erős és makacs. Meleg szívű és törékeny, de meg is a világon a leg erősebb. Hogy annyi fájdalom után is itt van és küzd. Ezért tisztelet és becsület jár neki. Meg érdemeli hogy szeresse valaki. Meg küzdött érte. Már az első perctől kezdve éreztem rajta. Hogy ő még sokra viheti. És tessék életem szerelme lett belőle. A menyasszonyom és az én gyermekem hordja a szíve alatt.

Valami lángra lobbant ott bennem. Amit eddig nem éreztem. Ahogy múlt héten először tapasztaltam meg saját magam. Hogy abban a pocakban van valami. Akkor tudatosult bennem, hogy baszki apa leszek. Ahogy a kezem a hasára tettem. Ahogy akkor ott a szemeibe néztem. Az az öröm és boldogság, ami áradt belőle. Ahogy a pocakjához beszéltem éreztem, hogy akkor ott ki alakult bennem valami. Vágyni kezdtem a kis apróság után . Kötődni kezdtem hozzá. Ahogy láttam a kicsi domborulatot. Az a érzés amit ott éreztem. El se tudom mondani. Nem is tudom mihez hasonlít.

Most is épp a csinos pocakját nézem egyre nagyobb. Úgy örülnék ha kislány lenne. Mint az édes anyja. Lélegzet elállító és merész. De elég kívános a mami. Mindig jót kuncogok rajta. Főleg hogy mennyi mindent össze eszik. Nem tudom, hogy fér bele ennyi minden. Amilyen apró teste van.

Ki szedtem belőle hogy ma jön az orvos. Állítólag azt mondja, hogy ma ki derül hogy mi lesz. Már izgatott nagyon. Őszintén. Én is az vagyok. Rég éreztem ekkora izgalmat. A vérem gyorsan száguld az ereimbe. Épp fel kel és neki áll készülődni. A gardróbba megy utána lépek és meg állok az ajtóban. S az ajtó félfához dőlök, úgy nézem. Már elég jól megy a járás. Nagyon ügyes. De oda figyelek rá. Azért aggódok érte.

Csak állok az ajtóban és nézem, hogy öltözik. Melltartóba áll a tükör előtt. Végig néz magán, óvatosan meg simogatja a kerekedő pocakját. Akaratlanul is el mosolyodok tőle. Mögé lépek, s a tükörben néz rám. Majd a hasára pillant. Rá teszem a kezem. És Grace hajába nyomok egy nagy puszit. Neki dől a mellkasomnak és rá teszi a kezét az enyémre. Rá pillantok a tükörben. Lágyan mosolyog. Halk hangon szólalok meg.

- Cuki pocakod van életem. Olyan cuki és a gondolat, hogy milyen picike apróság van benne. - mosolygok rá kedvesen. Meg fordul velem szemben. Így még cukibb. Ez nem igaz, el olvadok teljesen. Baszki Kayden! Mennyire fogást talál rajtad egy kisbaba. Mosoly ül ki az arcomra ettől a gondolattól. Lágyan rá mosolyog, finoman végig simítok az arcán.

- Szeretlek drágaságom. És ezt a picike apróságot is imádom. - mosolygok rá. S érzékin az ajkaira tapadok. finoman magamhoz húzom. Át karolja a nyakam, s viszonozza csókom. Lassan távolodok el tőle. A homlokára nyomok egy nagy puszit. S hátrébb lépek tőle. De nem megyek ki. Meg fordul és ki vesz egy világos kék ruhát. Gyorsan bele bújik. De a cipzárt nem éri el. Kuncogok egyet rajta.