Több a sokknál (Max Verstappen)

22

Molly

A vállamat Tommy vállára hajtva lépegettem a számra, amit a szerelmeseknek ajánlott a házigazda, amikor valaki megállított minket. A hangjától azonnal végig futott rajtam a libabőr, éreztem, ahogy a szívem őrülten kalimpál és nem akar mást, csak azt, hogy Tommy helyett ő legyen az, aki a derekamra teszi a kezét és lassan vezet a táncparketten.

-Lekérhetném a hölgyet egy táncra?- Az arca rezzenéstelen volt, nem láttam rajta habozást sem hasonlót, mint aki tudja, hogy ez a zene most a miénk kéne, hogy legyen.

-De hisz ez a szám...- Tommy próbált magyarázatot találni arra, hogy miért ne kéne átadnia engem, de amikor észrevette, hogy Maxel csak egymást néztük és a tekintetünk egy percre sem szakadt el a másikétól, bólintott egyet, majd a kezemet átcsúsztatta Max hatalmas kezébe és otthagyott minket.

Végignéztem a gyönyörű tengerkék szemű férfin, közelebb léptem hozzá és a szememet nem levéve róla táncolni kezdtünk. A derekamnál pontosan éreztem a tenyerét, az ujjai elhelyezkedését, ugyanakkor azt is, hogy úgy vert a szíve, mintha halálra lenne rémülve, de az arca nem árulta ezt el.

-Hogy vagy?- Tette fel a kérdést lágy, de rekedt hangon.-Miért nem engem kértél meg, hogy vigyázzak Bellára?

Megráztam a fejem és megforgattam a szemem. Desiree és Charles nem tudnak lakatot tenni a szájukra, ez már egyértelmű, de az már más tészta, hogy talán nem is bánom, hogy így alakult és azzal az emberrel kerültem szembe, aki elől épp menekültem.

-Nem akartalak terhelni a hirtelen ötleteimmel, egészen tegnap reggelig úgy gondoltam, hogy nem jövök el.

Max rám mosolygott én pedig nekidöntöttem a mellkasának a fejem, hogy ne csábuljak el a gyönyörű mosolytól.

-Molly, tudod, hogy nem kérdés számomra, bármikor vigyázok rá, amikor épp nem a kocsiban ülök! Ha öt perccel előtte szólsz, akkor is megoldom, Bella számomra sosem lesz teher vagy gond, úgy, ahogy te sem vagy az.

Megmelengetik a szívemet a szavai miatt pedig még a szemem is bekönnyezett. Kicsit kellemetlen számomra, hogy együtt táncoltunk és úgy tettünk, mintha semmi sem történt volna a legutóbbi találkozásunkkor, pedig olyat mondtam, amit egyértelműen nem kellett volna.

-Különben pedig hozzád jöttem. Illetve érted és ma is gyönyörű vagy, ahogy mindig.- Az arcom azonnal vörösre váltott, amint felfogtam a szavait.- Hiányoztok, méghozzá nagyon.

-Érdekes, pedig egyszer sem kerestél az elmúlt pár hétben.

-Tudom, de most ezért vagyok itt. A múltkor amit hozzám vágtál...- Maxre néztem, majd ugyan azt a kétségbeesést láttam az arcán, ami talán az enyémről is visszatükröződött.

Elijesztettem? Talán végleg ellöktem magamtól, ezzel a kijelentéssel? Kérdések százai sorakoztak fel a fejemben, de inkább szó nélkül vártam, hogy folytassa.

-Molly miért nem mondtad soha? Tudod, hogy egy fasz vagyok és nem veszem észre azt sem, ami épp kiböki a szemem... Pedig egyébként...

-Kedves vendégeink, most cseréljen partnert mindenki a mellette jobbra található párossal.

Úgy érzem, ez az este ellenünk van. Max borús tekintettel engedett át a mellette állónak, ugyanakkor az én tekintetem is bosszús lett, amikor megláttam, hogy ki is az, aki a helyre került, Max mellé.
Kelly. Ez a kígyó mindenhol ott van?

Felragyogott a tekintete, ahogy Maxre nézett, a kezeivel közelebb húzta az arcát, hogy puszit tudjon neki adni, amit Max kikerült azzal, hogy elrántotta a fejét.

A mosolyom kicsit előbukkant, majd Max ajkát figyeltem, ahogy tátogta felém; "nemsokára folytatjuk", én pedig egy bólintással egyeztem bele a kijelentésébe.

Fogalmam sincs, hogy miről beszélhettek, de borzasztóan kíváncsi és ideges voltam egyszerre. Frusztrált a helyzet, hogy nem tudok hallgatózni, hogy egyre messzebb és messzebb járunk egymástól. Mi ez valami kicseszett Bridgerton forgatás?

Szinte percenként váltottuk a partnereket, míg nem egyszer csak Tommyval találtam szembe magam. Illene bocsánatot kérnem, amiért ilyen egyszerűen otthagytam Maxért? Hiszen ő volt a párom, akivel a rendezvényre érkeztem, éj meg csak úgy leváltottam.

-Mi ez Molly? Mi van köztetek?- Megráztam a fejem és elkaptam a szemeiről a tekintetem.

-Nem szeretnék beszélni erről.

Bosszantott a felkérdezés, hiszen nem ígértem neki jóformán semmit. Ugyan arról nem tudott, hogy milyen érzéseim vannak a férfi iránt, de arról igen, hogy nem akarok egy kapcsolatba bonyolódni vele, mert a szívem foglalt.

-Nem gondolod, hogy jogom lenne tudni arról, ha kapcsolatban vagy? Max pont akkor kért le, amikor a szerelmeseknek szólt a zene.

-Tommy, mi nem vagyunk együtt és azt hittem, hogy ezt a részt sikerült megbeszélnünk...

-Igen, de azt hittem, hogy majd valami kialakul... És akkor majd...

A váltás, miszerint újra párt cserélünk pont jókor jött, így ismét Max került elém, de a tánc helyett a csuklómnál fogva húzni kezdett, végül az épület előtt álltunk meg, ahol a vakuk azonnal villogni kezdtek.

-Nyomorult Monaco! Intézem a taxit...

A taxiban szótlanul ültünk egymás mellett, azonban Max keze végig az én kezemen pihent. Valami azt sugallta számomra, hogy ma este vagy így vagy úgy, de pont kerül a mondat végére.
Kérdés nélkül követtem az előttem sétáló férfit a lifthez, utána pedig végig a folyosón.

-Kérsz inni valamit?- Tette fel a kérdést, miközben leemelt két poharat a szekrényből.

-Bort, ha van.

A kedvenc poharamba kaptam az italomat, borospohár helyett, de cseppet sem bántam, hiszen örömmel töltötte el a szívem, hogy emlékszik ezekre az apró dolgokra.

-Nem akarok tovább menekülni az egyértelmű elől. Nem akarom tovább húzni a választ a kérdőjelekre, szóval remélem nyitott vagy a beszélgetésre.

Bólintottam, majd kortyoltam az italomból. Már éppen nyitottam volna a számat, hogy belekezdjek a mondatomba, ami a fejemben már megfogalmazódott, de azonnal belém fojtotta a szót, amikor rátámaszkodott a konyhapultra és figyelve engem elkezdtek ömleni belőle a szavak.

-Sosem gondoltam volna, hogy egyszer így leszek, hogy így fogok érezni, de elképzelhetetlennek tartom, hogy ne szerepelj az életemben, és nem azért, mert Bella összeköt minket. Megszerettelek Molly és akármennyire is próbáltam ellene lenni a dolognak, nem megy tovább. Hiányzol és nem akarom elnyomni azokat az érzéseket, amiket érzek irántad.

A sokk miatt még a pohár is kiesett a kezemből, ami darabokra törött. A pohár amiből hónapokig imádtam inni a vizet, a kávét, a bort. Az a pohár amiről Max is tudta, hogy a kedvencem és én összetörtem.

A szám kiszáradt és úgy éreztem, hogy rosszul leszek, nem tudtam eldönteni, hogy rosszul hallottam, vagy tényleg ezt mondta. Mikor tekintetem visszavezettem rá, szembetaláltam magam azzal a káprázatos kék csillogó szemével, aztán a kezein felhajtotta az ingjének ujjàt és elindult felém.

-Kérlek, helyre szeretném hozni azt, amit elbasztam... engedd, hogy jóvá tegyem.