Hatalmasat sóhajtottam, majd a bőröndöket Charles felé gurítottam, a babahordozót pedig felkaptam a kezembe. Azt hittem képes leszek semlegesen kezelni ezt a helyzetet, de az van, hogy most talán még vonzóbbnak találom, mint az összeköltözésünk előtt valaha.
-Mindent elraktál?- Nézett rám a barátom.
-Molly mindent becsomagolt, ami a babának kell, majd csak a repülőn kell megetetni.- Ránéztem a papírra, majd gondolkozni kezdtem, hogy biztos semmi nem maradt-e ki.
-Nyugi, ha valami mégis, akkor majd veszünk neki ott, ha megérkeztünk.- Charles bólogatott a fejével, majd leindult a kocsi elé.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
maxverstappen1 🧸🤍B (Instagram)
Összeteszem a két kezem, hogy ilyen könnyű ezzel a babával. Alig sír, ha sír is akkor azért, mert éhes. A pelenkázás egy kicsit nehezemre esik, de megcsinálom, hiszen nincs más aki megtenné helyettem.
A nők amikor meglátnak egyedül a babával szinte elolvadnak és szét folynak a földön, valamiért izgi nekik a szingli apuka látszat.
Ilyenkor mindig jókat mosolygok, mégis egy dolog van amire ilyenkor gondolok, hogy milyen jó lenne, ha Molly itt lenne mellettem.
Nemcsak azért, mert mellette biztonságban érzem magam, ha a babáról van szó, hanem mert maga a személye hiányzik. Hát eljutottunk idáig, pedig ettől féltem a legjobban, hogy egyszer majd elpuhulok és úgy fogok rá gondolni, mint egy személyre, aki fontos számomra.
Az első napon a szabad edzés előtt Bella nagyon érzékeny és hisztis kedvében volt, így bármit csináltam semmi nem volt jó neki, csak az, ha a kezemben volt. Még 4-5 óra, mire Molly ideér, tehát kénytelen vagyok felkészülés helyett a babával foglalkozni, mert nem szívesen bíznám másra.
Éppen a paddockba sétálgattam, amikor az újságírók körénk gyűltek és ész nélkül tolongani, majd kérdezősködni kezdtek.
-Max, miért vállalta az apa szerepet? Nem lett volna jobb a kicsinek a nagyszüleinél? -Mutassa a baba arcát! -Molly kicsoda önnek? Új párt köszönthetünk a Forma 1-ben? -Nem szégyen maguk számára, hogy a kényszerkapcsolatban kell élniük egy idegen gyerek miatt?
A kérdések durvák voltak és túlontúl személyesek. Bella kezdett sírni és egyre hangosabbak voltak az emberek is, nekem pedig zúgott a fülem és kezdtem elveszteni az önkontrollt.
Ott vesztettem el a türelmem, amikor az egyik riporter meglökte a kezem, Bella pedig keservesen felsírt, nekem pedig a szívem szakadt meg.
-Ha most nem léptek hátra mindannyian három lépést, esküszöm lerakom a gyereket és mindenkit szarrá verek. Nem látjátok hogy egy pár hónapos baba fekszik a kezeim között?
