Több a sokknál (Max Verstappen)

6

Max

Míg bekentem Molly megégett bőrét végig magamon éreztem a tekintetét. Bambi miatt nem akarom kihasználni a helyzetet, hiszen még sokáig el kell viselnünk egymást, de az igazság az, hogy a mai napig megmozgat bennem valamit.

Az, hogy kettőnk között így alakultak a dolgok, egyedül csak magamnak köszönhetem. Akkoriban nagyon elvitt a hirtelen jött hírnév, egyik lány mászott ki az ágyamból a másik után, és bár Mollyt tényleg megszerettem volna ismerni, egy randinál nem jutottunk tovább.

"-Nem nagy szám?- Felpattant az asztaltól, majd kisétált az étteremből, én pedig utána.

-Állj már meg, mit hisztizel?-Széttártam a kezeim és úgy néztem rá.

-Te normális vagy? Elhoztál randizni, majd idetéved egy csaj, akit összeszedtél a múltkori buliba és miután felkérdez, te válaszképp letagadsz. Ha tudni akarod, amúgy sem érdekelsz, mellesleg a visszhang sem valami bíztató rólad, szóval legalább tettetek egy szívességet és mielőtt esélyt adtam volna neked, gyorsan lehetőségem lett eldobni."

Akkoriban minden szava fájt, mert míg a többi lányt csak a hotelszobámig vittem, addig Mollyt vacsorázni nyilvánosan, vállalva ezzel, hogy talán pletykák születnek, de kockáztatok.

-Azért ezt főzöm mert csak ehhez volt itthon minden. Meg mert az én kedvencem is. Rettentően furcsa, hogy van bennünk valami közös is.- Válaszolta fellengzősen.

-Úgy érted a nagyképűsködésen kívül? Meg néha a flegmaság is megegyezik...

Vállamra csapott, majd a kezembe adta a főzőkanalat, ő pedig bambi felé sétált aki a pihenőágyában pislogott nagyokat.

-Ha nagyobb leszel, majd meséld el, hogy hogy tudod elviselni és még szeretni ezt a két lábon járó elviselhetetlenséget.- Magyarázta bambinak, ő pedig hatalmasakat mosolygott rá.

"-Majd te teszel nekem azzal, hogy elsétálsz és nem kell, hogy tovább hallgassalak téged. Te sem lettél volna más, mint a többi lány. Maximum egy éjszaka és ennyi lett volna a történetünk.

Természetesen csak védekeztem és nem gondoltam komolyan a szavakat, de a gyerek eszemmel azt gondoltam, hogy a legjobb, ha kétszer akkorát adok vissza, mint amekkorát én kaptam.

-Nem lett volna akkora szerencséd, hogy egy éjszakára is megkapj. Előbb sétálnék ki a kocsi elé, mint hogy Max Verstappen elmondhassa rólam, hogy egy újabb strigula vagyok számára.

Akkora lendülettel indult el a kocsi meg köztem, hogy a visszapillantó tükröt letörte.

-Komolyan? Először leborítasz egy kancsó vízzel, most pedig letöröd a tükröt?-Homlokomra nyomtam a kezem, majd úgy figyeltem a lányra.

-Fogd be Verstappen.- Felemelte a földről, majd hozzám vágta.- Veszel 8 másikat, mit számít neked, pöcsarc?!"

-Ajaj Maxie.

Kétségbeesett hangja miatt azt hittem, hogy gond van de aztán nem sokkal később megéreztem a kakis pelenka illatát és azonnal az orrom elé tettem a konyharuhát.

-Nem. Nem és nem! Felejts el, a pelenkázás a tiéd.

-Max!

-Molly!- Egyre közelebb sétált felém a gyerekkel a kezében, én pedig már kezdtem is a bokákolást.

-Muszáj lesz megszoknod, hé! Ha én nem leszek itthon, szerinted ki csinálja meg helyetted?

-Fizetek babyszittert.-Vágtam rá egyből.

Egy szempillantás alatt a kezembe nyomta a kicsit, így esélyem sem volt védekezni, vagy elmenekülni, a talpig kakis gyerek pedig ott kacarászott a kezemben, mint aki a legboldogabb a világon.

-Azt hiszem ebből fürdés lesz.- Felhúzta az orrát, majd elindult a fürdő felé.

-Hogy lehetsz ilyen büdi? Kislány vagy, vagy mi?!.....-Úgy beszéltem hozzá, mintha értené mit akarok neki mondani.

-Képzeld el Max, a lányok is csinálnak ilyeneket, most pedig vehetjük úgy, hogy te vagy az apja és a következő pár évben előfog még fordulni egy párszor, szóval barátkozz meg a helyzettel.

Betartottam a kád felé a kis testét, majd Molly elkezdte a zuhanyrózsával mosdatni.

-Hé! Hé, mondd, hogy az nem pisi!- Sugárban jött rám, mind a locsolócsőből a víz.

A mellettem álló lány úgy nevetett, hogy végül a földön kötött ki, én pedig pisisen folytattam egyedül a fürdetést.

-Legalább ne legyél útba, ha már hasznodat nem tudom venni.- A kád mellett elterülő lány felé léptem terpeszbe, míg ő a lábaim között feküdt.

-Mondták már, hogy jó a segged? Rácsaphatok?- Olyan jól elszórakozott magában, hogy nem is válaszoltam neki csak mosolyogtam magam elé.

A törülközőt lekapva az akasztóról belecsavartam a babát, majd a szobájába vittem és mint egy igazi apuka, bepelenkáztam és felöltöztettem. Összekészítettem a tápszert, megetettem és miután édesen elaludt a kezemben, befektettem a kiságyába.

Ekkor tűnt fel, hogy Mollyt a fürdés óta nem láttam. Elsétáltam a szobája felé, de semmi, majd a fürdőből hallottam meg pár halk hangot, így benyitottam. Egyből tudtam, hogy mi a baj. A zuhan elindítva, hogy elnyomja a sírása hangját, míg ő a kádnak támaszkodva ült és zokogott.

Az ajtót becsuktam, majd a konyhába igyekeztem és kerestem valami édes dolgot, amit vihetnék neki. Hiszen mindenki azt mondja, hogy a csoki az boldogságot ad, igaz?

Egy nagy üveg nutellával és karamella fagyival sétáltam vissza hozzá, utána pedig leültem mellé.

-Nekem is hiányoznak. Főleg Pierre. De muszáj tovább lépnünk bármennyire is nehéz. Most már van egy kis élet akiért közöse felelünk.

Enni kezdte a fagyit, a fejét pedig a vállamra döntötte.

-Egyszer csodás apuka leszel, ugye tudod?-Kérdezte szipogva.

-Egyszer remélem, hogy az leszek. De most már Bambira is úgy tekintek, mint a sajátomra, úgyhogy remélem, hogy neki is elég jó leszek.

És valóban így is gondoltam.