We are different. [Hyunlix]

1.

Felix szemszöge:

Újra szeptember,újabb tanév.Ami annyit jelent hogy megint hallgathatom a nap mint nap kapott sértő megjegyzéseket.Amiket azért kapok amiről nem is tehetek.Például a kinézetem miatt,származásom miatt meg ilyesmik.Na meg tavaly sem egyszer kellett bemennem a suli orvoshoz.Legtöbbször Hwang Hyunjin miatt,aki a legjobban bánt és utál,bár én is őt.

-Lix, Felix.-lengette meg barátom a kezét arcom előtt mire megráztam a fejem és kizökkentem gondolataimból.

-Hm?-fordultam felé

-Min agyaltál ennyire?Már vagy ötször szóltam.

-Semmin,bocsi kicsit elbambultam.

-Mindegy,öt perc múlva megérkezünk szóval szedd össze a cuccaid.-állt is fel.

Mivel a nyarat Daeguban töltöttük a szüleinknél,-az én szüleim is és Chané is ott élnek csak mi mióta kollégiumba lakunk nem sokat voltunk Daeguban-így most jöttünk vissza Soulba vonattal.És egyébként van egy húgom,Emma aki 6 éves és nagyon aranyos.Mikor haza megyek mindig elmondja mennyire hiányoztan neki.És Bangchant is nagyon szereti.

Ekkor meg is állt a vonat,majd átverekedve magunkat a tömegen sétáltunk a kolléguium felé.

Azt mondták legalább 2 nappal az évnyitó előtt be kell költözni most pedig pontosan 2 nap múlva lesz az évnyitó.Hamarabb is beköltözhettünk volna,mivel azt mondták augusztus közepétől már lehet,de én persze az utolsó percig halogattam ezt ahogy barátom is.

-Lix,amúgy most szerinted hogy lesznek a szobatársak?-nézett rám Chan mikor már messziről látszott a koli.

-Remélem úgy mint tavaly.-nevettem kicsit,mivel tavaly én Channal voltam egy szobában és nagyon jó volt.De mondjuk vele mi nem?Mármint...inkább hagyjuk ezt.

-Én is,megint veled akarok egy szobában lenni.-sóhajtott majd az út többi részén csak csendben sétáltunk egymás mellett,bőröndjeinket magunt után húzva.

Mikor az épület elé értünk elfogott az a szörnyű érzés amit tavaly minden nap éreztem.Nem akarok bemenni.Nem akarom hogy megint bántsanak majd könnyeimet visszafolytva hallgassam hogy milyen hülye,és ronda vagyok,csak persze sokkal de sokkal durvább szavakkal.

-Chan..-néztem fel rá

-Igen?

-Muszáj most bemennünk?Úgy értem...-nem tudtam befejezni,most mondjam azt neki hogy egy kis félős vagyok aki nem mer újra találkozni az osztálytársaival?!Kösz nem.

Erre Chan egy nagyot sóhajtott majd így szólt:

-Tudom Lix,de muszáj.És...én sem akarok bemenni...-nézett rám kicsit ő is félve.Igen,tavaly őt is bántották de nem annyira mint engem.És ő ha beszól neki valaki meg meri ütni,és akár meg is verni.Bár nem mindig jön ki belőle jól.De én csak vissza szoktam szólni,de ha annyira magam alatt vagyok már azt sem és csak hallgatom ahogy szidnak.

Chan egy bíztató mosolyt küldött felém majd lassan beletörődve a sorsomba elindultunk a nagy üvegajtó felé.

Belépve a recepciós néni mosolygott ránk kedvesen majd mi is magunkra erőltettünk egy kis mosolyt és oda sétáltunk a pulthoz.

-Remek,már csak maguk nem voltak itt.De mostmár minden diák itt van.-mosolygott

-Igen,melyik szoba is lesz a miénk.?-kérdezte Chan én pedig csak reménykedtem hogy megint egy szobába leszünk.A néni pedig az előtte lévő monitort kezdte tanulmányozni.

-Nos idén nem lesznek egy szobában.-nézett vissza ránk mire én egy aprót sóhajtottam.A tavalyi évet csak azért bírtam ki mert egy szobában voltunk,és Chan mindig mellettem volt.De mi lesz most?!Mi van ha valami hülyével raktak egy szobába aki megkeseríti ezt az évemeg is?!De nem akarok ennyire negatív lenni,lehet valami jófej gyerekkel leszek egy szobában és csak felfújom ezt az egészet.

-Akkor kivel leszünk egy szobában?-kérdezte csalódottan Chan.

-Bangchan Seungminnel lesz egy szobában.-nézett rá a néni.Seungmin kedves srác,és nem is bántott minket de nem sokag beszéltünk veld.Sőt soha.Nem ezért mert nem szimpatikus csak úgy sosem volt okunk hozzászólni.

-És én..?-kérdeztem de még rá sem néztem a nénire.Lehet nem mondtam még de volt már nem egyszer pánikrohamom is a sok bántás miatt,de sosem látta senki csak Chan.Talán ezért van az hogy ha megyünk valahova nem én beszélek először hanem Chan.Mindig félek hogy valami hülyeséget mondok..

-Felix te Hyunjinnal leszel egy szobában.-amint kimondva a nő ezt a nevet én szinte pislogni sem tudtam a félelemtől,és a meglepődöttségtől.Miért pont ő?!Miért pont az a személy aki a múlt évben a legjobban megkeserítette az életem?!Úgy érzem itt helyben sírva tudnék fakadni,de nem lehet..

Megkaptuk a kulcsokat majd felmentünk az első emeletre ahol a szobáink vannak.Persze előtte megkérdeztük hogy esteleg nem-e lehet változtatni de azt mondta lehetetlen.

-Felix..-állt meg Chan majd rá néztem.Azt vártam hogy mondjon valamit de nem.Helyette magához ölelt.Meglepődtem de persze másodperceken belül a kezeimet a hátára vezettem.

-Jól leszel?-tolt el magától pár perc után és szemeimbe nézett.

-Nem tudom...és te?

-Én igen,de te sokkal rosszabbul jártál mint én...

-Majd valahogy megoldom.

Chan még utoljára rám mosolygott bíztatás képpen majd bement a saját szobájába.

Én is elindultam a sajátom felé.Pedig reménykedtem hogy valaki olyat kapot mint Seungmin,és jó is lehet még.De hogy is képzeltem én ezt?!Nem is én lennék ha nem alakult volna el is szarul.

Remegő kézzel lenyomtam a kilincset majd benéztem.Hyunjin nincs a szobában.

Megkönnyebbülten bementem majd körülnéztem.Az ajtónál van egy kis előtér ahova le lehet tenni a cipőket majd jobbra van egy ajtó ami valószínűleg a fürdőhöz tartozik.Van egy kisebb konyha és két ágy amit egy éjjeli szekrény választ el egymástól.A második neki van tolva a falnak és van felette egy ablak is.Az elsőn pedig ruhák voltak ami valószínűleg Hyunjiné.Akkor enyém a második ágy.Az úgy is jobban tetszik valamiért.Van még két asztal és ennyi.Nem sok de két embernek elég.

Lezuhanyoztam majd az ágyamban olvasni kezdtem kiélvezve hogy Hyunjin még nem jött vissza,a fogalmam sincs honnan.

De nyugalmam nem tartott sokáig mivel hirtelen kinyílt az ajtó és Hyunjin amint meglátott az ágyon ülve kezemben a könyvvel szinte lefagyott pár percre.Én pedig csak bámultam rá várva hogy mit fog mondani.De egy darabig ő is csak bámult engem,így jobban megnézhettem.Nem sokat változott tavaly óta.Fekete majdnem vállig érő haj,ugyan olyan magas és barna szemek.

-Te?!Egy szobában vagy velem?!-akadt ki mire én csak kicsit félve bólintottam majd ő idegesen a hajába túrt.

-Most szólok valakinek hogy ez így nagyon nem lesz jó.-ment is ki volna ha nem szólalok meg.

-Már szóltam,azt mondták lehetetlen változtatni.-néztem vissza a könyvembe.
Erre ő becsapta az ajtót-ami nem kicsit csattant-majd a fürdőbe ment gondolom lezuhanyozni.

Kb 30 perc múlva kijött pizsomában majd rám nézett.

-Ha bármimhez is hozzá mersz érni azzal az undorító kezeddel eltöröm.-ezzel befeküdt az ágyába

Őszintén rosszabbra számítottam.Még csak le sem üvöltötte a fejem,vagy meg sem ütött.