We are different. [Hyunlix]

6.

Vajon mit mondott neki Minho?Nem szokott csak így kiakadt rá,hiszen barátok és nem láttam még sosem hogy Hyunjin ennyire kiakad rá.

De ez nem az én dolgom,nekem most mással kell foglalkoznom.Pár napja mondtam hogy munkát kell keresnem,és kersegélni kezdtem.Találtam néhányat amit tudnék suli után csinálni szóval elmegyek beszélni a tulajokkal.És még Hyunjinnak is kell vennem egy ugyan olyan pulcsit,mint amit tönkre tettem.Tudom hogy a pénzt nem fogadná el,így egy ugyan olyan pulcsit veszek neki.

Kicsit lejött az alapozó,szóval újra felkentem majd elindultam az első boltba ahol dolgozhatnék.

Nem volt rossz,de kicsit bunkó volt a tulaj,és a fizetés is kevés volt így mentem a következő helyre.

Majd a következő helyre,míg nem találtam egy szimpatikus kávézót ahol a fizetés is jó és a tulaj is kedves.Így fel is vettek,és holnap már kezdhetek is.

Ennek nagyon örültem,és immár mosollyal az arcomon indultam el a ruha boltokba hogy keressek egy olyan pulcsit mint Hyunjiné volt.

Egyik boltról a másikra jártam,de sehol sem találtam,pedig még az eladókat is megkérdeztem de azt mondták nincsen.

Szinte már majdnem feladtam,és az a mosoly is eltűnt az arcomról.Mire egy boltban végre megpillantottam a tökéletes darabot.Ugyan olyan mint az amit tönkre tettem.És már csak egy volt belőle.Gondolkodás nélkül vettem le a polcról majd mentem vele a kasszához.

Boldogan mentem vissza a kollégiumba,és már van munkám is és Hyunjinnak sem fogok tartozni miután oda adom neki a pulcsit.Letettem a pulcsit az ágyára mivel még nem jött vissza majd lezuhanyoztam és a telefonomba merültem.

Hyunjin szemszöge:
Mikor Minho felhívott teljesen kiakadtam.Azt mondta hogy tetszik neki az a Jisung gyerek aki mellé ültette a tanár.Ezzel még nincs is semmi baj,de azt mondta hogy piszkálni,és bántani fogja mint Hyunjint.Ezen nagyon kiakadtam.Azt mondta ha bántja fel fog figyelni rá.Ja,csak meg fogja utálni,úgy ming engem Felix...

Most komolyan azt gondolj hogy ha bántja Jisungot majd bele szeret?!Csak meg fogja utálni..

Nem akartam hogy a szőke hallja a beszélgetést így inkább letettem majd átmentem Minhohoz.
-Te komolyan gondolod ezt?!-akadtam ki ismét
-Igen.Mert az hogy nézne ki ha én,aki mindenkit bánt hirtelen kedves lennék Jisunggal?!-ez most magamra emlékeztet
-Minho,én tudom de....-most mondjam azt neki hogy legyen vele kedves,de én nem vagyok Felixel az?
-El mondhatok valamit?-néztem a szemébe komolyan mire csak bólintott.
-Én...tetszik nekem Felix.-mondtam el neki az igazságot.Minho kikerekedett szemekkel nézett rám.
-Tetszik neked az a hülye szőke?!Mióta?!
-Őszintén nem pontosan tudom mióta,de még az sem teljesen biztos hogy szeretem lehet csak valami kamasz kori hülyeség.De szerintem nem kellene többet bántanom,mivel csak jobban meg fog utálni,de ugyan úgy vagyok mint te.Hogy nézne ki ha én,akiért minden lány oda van,és kavartam is nem egyel most hiretelen kedves lesz Felixel.-sóhajtottam.
-Szóval ha tényleg szereted azt a srácot akkor ne bántsd,hanem legyél vele kedves.
-De akkor mindenki furának fog nézni,hogy mi lett a "rossz fiú" Minhoval.
-Tudom,de ha igazán szereted akkor kérlek ne bántsd...mert te is úgy fogod érezni magad mint én.Én is bántottam sokáig azt akit szeretek és most csak szenvedek.Ne foglalkozz másokkal,csak vele.-mosolyogtam rá kicsit.
-Nem tudom...talán igazad van...-tudom hogy igazam van.
-Akkor kérlek gondold át.-mosolyogtam rá.
-Oké...de csak akkor leszek kedves vele,ha te is Felixel.Akkor legalább nem csak engem fognak furának nézni.-nevette el a végét.
-Oké,megegyeztünk.-mosolyogtam.

Szóval a suli két rossz fiúja kedves lesz a suli két ártatlan,aranyos fiújával,akiket eddig bántottak és megaláztak mindenki szeme láttára.És kiderül hogy melegek?!Vajon mi lesz ebből?

Ez után még kicsit beszélgettünk majd vissza mentem a szobánkba Felixhez.Fogalmam sincs mit fogok neki mondani,vagy mit fogok tenni.De már reggel is amikor bejött a ruhájáért bocsánatot akartam kérni tőle,de nem tudtam hogy mondjam el szóval inkább nem mondtam.És mikor kijött a fürdőből és láttam hogy azokaz az aranyos szeplőit lefedte alapozóval úgy éreztem mindent elrontottam.Miattam takarja el őket,mert azt mondtam undorítóak.Annyira utálom magam amiért ezt tettem vele...

Mikor benyitottam a szobába azonnal Felixen akadt meg a szeme.Az ágyán ülve telefonozott majd rám nézett mikor beléptem.Kicsit rá mosolyogtam,de nem viszonozta.Csak vissza nézett a képrnyőre.

Ekkor megláttam az ágyamon egy fehér pulcsit.Pontosan ugyan olyan mint amilyet a szőke tönkre tett.Nem is,nem tette tönkre,csak baleste volt.

Azonnal megnéztem közelebbről a pulcsit majd meglepődve Felixre néztem aki rám sem nézett.Csak tovább nyomkodta a telefonját.

Én elé sétáltam,majd megálltam előtte.Lassan kivettem a kezéből a telefont majd letettem az ágyára.
-Ezt te vetted?-néztem le rá mire bólintott.
-Mostmár nem tartozok neked.És mégegyszer sajnálom hogy tönkre tettem.-hajtotta le a fejét kicsit félve mire mellé ültem.Kicsit arrébb húzódott tőlem.Fél.
-Felix...köszönöm.-próbáltam szemébe nézni de elfordította a fejét.
-Kérlek nézz rám.-lassan felém fordult majd szemembe nézett.Össze szorul a szívem hogy fél tőlem.
-Tudod hogy mennyire vigyáztam arra a pulcsira,igaz?-bólintott.
-De nem csak maga a pulcsi miatt,hanem azért mert egy számomra nagyon fontos ember volt akitől kaptam.-sóhajtottam.Ezt sosem mondtam el senkinek.
-Miért mondod ezt el?És hogy érted hogy volt?-kérdezte halkan,félve.
-Csak...szeretném ha tudnád.-sóhajtottam egy aprót.Ha azt akarom hogy viszonozza érzéseim el kell érnem hogy bízzon bennem.Vagyis meg kell nyílnom neki.
-Miért?-kérdezte halkan.Erre mit válaszoljak?
-Csak.Kérlek hallgass meg.-erre csak bólintott.-Emlékszel mikor tavaly december körül majdnem egy hónapot hiányoztam a suliból?-elgondolkodott majd rám nézve bólintott.-És arra is hogy utána mennyire bántottalak?-emlékeztem vissza mikor sebesre ütöttem szegény arcát és úgy üvöltöttem vele mint még soha senkivel.-ismét bólintott szomorúan.-Októberben anyám kórházba került.Akkor kezdtelek el bántani...-Az utolsó mondatot alig hallhatóan mondtam.-Nagyon beteg volt,december elején pedig csak romlott az állapota.Ezért nem jöttem.Egy nap mikor bementem hozzá oda adta azt a pulcsit,azt mondta karácsonyi ajándéknak szánta de nem tudja mennyi ideje van még ezért akkor adta oda.Másnap pedig...-nem fejeztem be mivel szemebe könnyek gyűltek.Anyám halála miatt is,és mert Felixen vezettem le a feszültségem pedig egyáltalán nem érdemelte meg,és azután apám mindig ordibált velem ami nagyon fájt.A szőke félve rám nézett.
-Én...komolyan nagyon,nagyon sajnálom hogy tönkre tettem...Nem tudtam .-mondta szemembe nézve.
-Nem tudhattad.Senkinek sem mondtam  el.-Ekkor lassan közelebb ültem hozzá,mire ő kicsit megijedt.
-Nem akarlak bántani...-néztem szemébe komolyan.Nem húzódott el mostmár,én pedig lassan megöleltem vékony kis testét.Megijedt a hirtelen mozdulatomtól.
-Nagyon sajnálom amit tegnap mondtam.És amit reggel kérdeztél...a válaszom nem.Nem gondoltam komolyan.-néztem le rá könnyes szemekkel.Ő pedig megszeppenve nézett szemeimbe.
-Ezt komolyan mondod?
-Igen.Komolyan.-ezzel szorosabban húztam magamhoz majd lassan viszonozta ölelésem.