We are different. [Hyunlix]

24.

Először aludtam Minhoval,de mégis féltem hogy mi lesz ezután.Félek elmomdani neki mit mondott Kai.

Reggel hamarabb keltem,és lassan simogatni kezdtem Minho arcát.

-Jó reggelt.-suttogtam halkan

-Hmm jó reggelt.-nyújtózkodott majd magához húzott

-Minho suliba kell mennünk.-próbáltam kiszabadulni de jobban szorított

-Nem akarok.-dünnyögte a nyakamba

-Naaa Minhoo~

-Csak ha kapok valamit érte.-mosolyodott el sunyin

Én is elmosolyodtam majd egy apró puszit adtam a szájára mire kinyitotta a szemeit.

-Az arcomra akartam,de így is jó.-mondta majd tarkómnál fogva megcsókolt

-A suliban ne mutassuk hogy együtt vagyunk,kérlek.-mondtam az ajkaira a szavakat

-Oké Sungie,addig nem mondjuk el amíg nem akarod.De még Hyunjin sem tudhatja?

-Oké,Hyunjin és Felix tudhatja,de senki más.

-Na és Chan?

-Oké,ő is.

-Na és-

-Jó,akkor a barátaink tudhassák,de senki más a suliból.És én akarom elmondani Felixéknek.

-Megeggyeztünk.

Felix szemszöge:

Tegnap este már nem csináltunk browniet,mivel fáradtak voltunk.

-Lixie~ -szenvedett Hyunjin a felkeléssel

-Igen?-pirultam el a becenévre

-Muszáj suliba mennünk?Nem hagyunk ki egy napot?-hisztizett mint egy kisgyerek

-Nem,és ha nem készülsz itt hagylak.-erre kimászott az ágyból és készülni kezdett

-Ne hagyj itt!-ment be a fürdőbe a ruháival,én pedig megnéztem a telefonom,hátha írt Jisung.De nem,pedig azt mondta ír hogy mi történt.Remélem csak elfelejtette,és nem lett baj.

Beérve a termünkbe leültem Chanék elé,a szokásos helyemre.

-Szia Lix.-intett Chan egy mosolyg kíséretében

-Lixie sziaa~ -ölelt meg Seungmin de pár másodperc múlva más imsét Chan mellett ült

-Hogy vagy?Történt valami a hétvégén?-kérdezte Chan

-Nem igazán.Kellett volna?

-Hát nem tudom.-vont vállat.-Jisungal besztél?

-Igen,tegnap este elkísértük Minhohoz.

-Ki az a mi?-kérdezte Seungmin

-Hyunjin és én.

-És azután beszéltél Jisungal?-kérdezte Chan

-Nem,azt mondta ír majd,de nem,szóval remélem nincs baj.

-Oh..-mondta Chan szomorúan

-Szerintem nincs baj.-mondta Seunmin és a fejével az ajtó felé bökött amin Minho és Jisung lépett be és az utóbbinak egy kis mosoly húzódott az arcán

Ebédig nem tudtam beszélni vele,sem szinte senkivel de a 6.óra után az ebédlőben már a szokásos asztalunknál ült Minho,Jisung mellet velük szemben pedig Hyunjin,de nem sokáig volt üres a mellete velő hely,mivel oda ültem mellé.

-Sziasztok.-köszöntem mosolyogva

-Szia.-köszöntek majdnem egyszerre

-Leülhetünk ide?-jött oda Chan mellete Seunminnel