We are different. [Hyunlix]

4.

Hyunjin szemszöge:
Reggel arra ébredtem hogy Minho írt hogy délután találkozzunk.Még szinte félálomban válaszoltam egy okéval.De persze visszaaludni már nem tudok.Gondolkodni kezdtem mit csinálhatnék így reggel hatkor de nem sokra jutottam.Ha csinálnék reggelit akkor Felix felkelne a zajra.Meg amúgy sem vagyok még éhes.Ekkor eszembe jutott hogy elmegyek sétálni.Ilyenkor reggel úgy sincsenek sokan az utcákon.Meg amúgy is van mit átgondolnom...főleg a szőkével kapcsolatban.

Felvettem egy fehér kicsit hálós pulóvert és egy szürke farmert és a tegnapi cipőm majd indultam is.

Nos amint említettem van min gondolkodnom,pontosabban Felixről.Nem tudom mi lett velem tavaly óta,de nagyon nem tetszik ez az érzés,vagyis...
Ahj,nem tudom.Valamiért azt érzem...tetszik.De közben utálom is...
Miért?!Miért gondolom hogy az a hülye szőke aranyos amikor elpirul,és cuki ahogy piszkálom és ő próbál ellenkezni?!

Órákig sétáltam a városban majd már csak azt vettem észre hogy egyre több embert látok.Megnéztem a telefonom ami 12:34-et mutatott.Asszem vissza kellene mennem,és már éhes is vagyok.

És hogy mire jutottam Felixről?Nos...eldöntöttem.Azt hiszem.Újra csak egy érzésem lesz iránta.És az az utálat lesz.Megint bunkó leszek vele,mint tavaly,talán még jobban is.Lehet hogy most tetszik,de ebből később nagy baj lehet.Ezért nem szerethetem,és nem is akarom.Szóval mától megint bunkó leszek vele.Meg amúgy is hogy nézne már ki az ha Hwang Hyunjin,a suli rossz fiúja akiért oda vannak a lányok,és másokat bánt,és Lee Felix a suli jó tanulója,akit sokan bántanak össze jönne...Meg amúgy is,Felix utál azért amiket tettem vele.

Mikor visszaértem benyitottam a szobánkba,de szinte lefagytam mikor megláttam a szőkét.A kedvenc pulcsimból próbálja kiszedni a kaját?!Mi a francot csinált ez amíg nem voltam itt?!Ekkor éreztem hogy szemeimve könnyek gyűlnek,de nem sírhatom el magam előtte.
-Te meg mit csináltál?!-mentem oda hozzá és vettem ki kezéből a ruhát.De nem engedte el.
-Hyunjin én nagyon sajnálom,tényleg véletlen volt.-nézett rám aggódva és húzta a gyenge anyag egyik végét,én pedig a másikat.Ekkor egy hangott hallottunk.Ekszakadt a pulcsi.
-Gratulálok Lee Felix.-mondtam drámaian majd elvette kezéből a maradék pulcsi darabot.
-Én...komolyan sajnálom...jóvá teszem...-akadozott hangja a félelemtől és aggódástól.
-Jóvá teszed?!Kösz inkább ne,még mást is elrontasz.-néztem szemeibe mérgesen.
-Kifizetem tényleg.-mondta félve
-Hogy?!Minhonak igaza volt...egy kis csóró vagy.Nem kell a hülye pénzed.-mentem hozzá közelebb majd mutatóujjammal mellkhasát kicsit meglöktem.
-Nagyon sajnálom.-nézett le majd mondta alig hallhatóan.
-Azzal nem megyek sokra.Ugyan olyan vagy mint tavaly.Egy hülye szőke vagy.Mindent elrontasz.És még csak nem is vagy koreai.Ronda vagy.Jobb lett volna ha Ausztráliában maradsz.És a szeplőid is undorítóan rondák.Bárcsak ne veled lennék egy szobában.Sőt,bárcsak el is mentél volna a suliból,mindenkinek jobb lenne ha nem lennél itt.-ostromoltam hangosan míg ő a padlót nézve hallgatta végig az egészet.Ekkor megláttam az arcán egy könnycseppet.Össze szirult a szívem és majdnem nekem is legördült egy könnycsepp az arcomon.
-Szánalmas vagy.-mondtam undorral.Erre ő kiszaladt a szobából sírva.Én pedig néztem arra a pontra ahol a szőke állt,kezemben a Tteokbokkis,elszakadt pulcsival.Mindig is vigyáztam erre a pulcsira,és Felixnek fogalma sincs miért volt ez ilyen fontos nekem...

Idegesen a hajamba túrtam majd erőből ledobtam a kezemben lévő ruhát a padlóra,ahol egy perce még Felix állt.
Miért érzem most rosszul magam...

Felix szemszöge:
Szinte már sírva hallgattam a fekete bántó szavait,majd teljesen összetörtem.Sírva rohantam ki a szobából,az emberekkel nem foglalkozva akik engem bámultak egyenesen Chan szobájába mentem.
Bekopogtam majd Seungmin nyitott ajtót a barátom helyett.
-Ó,mi a baj?-kérdezte aggódva mikor meglátta hogy sírok.Ekkor Chan is odajött,és azonnal aggódni kezdett amint meglátott.
-Felix?!Mi történt?!-bementem majd Seungmin becsukta az ajtót,én pedig csak zokogva néztem barátomra.Ekkor ő magához húzva megölelt és kezét hátamon fel-le kezdte lassan simogatni.Szorosan vissza öleltem majd kicsit hangosabban sírtam.
-Shh semmi baj.-nyugtatott de nem sok eredménnyel

Pár perc múlva már nyugodtabban néztem fel rá.
-Hyunjin...-ennyit tudtam mondani,mivel szemembe ismét könnyek gyűltek.
-Mit tett az a szemét?-aggódott Chan.

Miután elmeséltem nekik részletesen mi történt mindketten aggódva néztek rám.
-Maradhatok itt egy kicsit?
-Persze,addig mardsz ameddig csak akarsz.-mosolygott rám Seungmin.Tényleg kedvesnek tűnik.
Én is rá mosolyogtam.
-Pedig már azt hittem talán tud kedves is lenni.-sóhajtottam
-Ne foglalkozz vele Lix,ő sosem változik.-mondta Chan komoly hangon.Mire nekem össze szorult a szívem.Valamiért úgy érzem...talán...kedvelem Hyunjint.
-Chan...én...-nem tudtam hogy helyes lenne-e befejezni,ezért nem tettem meg.
-Hm?-várta hogy befejezzem.
-Semmi,nem fontos.-néztem más felé.

Még sokat beszélgettünk,vagyis inkább csak Chan és Seungmin mivel nekem csak Hyunjinon járt az agyam.Nem is vettem észre eddig hogy tetszik...nagyon fájtak a szavai...mintha egy késsel szúrta volna le a reményt,hogy kedves legyen velem.
-Felix jól vagy?-kérdezte Seungmin
-Persze,csak kicsit elbambultam.

Talán azért fájtak ennyire a szavai mert beleszerettem?Tavaly is nagyon fájt,jobban mint ha bárki más sértegetett volna.De ez nem csak sima fájdalom,mint amikor egy olyan szól be akit nem is ismerek.Ez több.Ez sokkal jobban fáj.Mert Ő mondta.

Este kilenc körül kicsit félve megszólaltam:
-Srácok...nem lenne gond ha most az egyszer nálatok aludnék?-a mai után nem akarok Hyunjinnal lenni.Nem akarom hogy mégjobban szidjon.
-Persze hogy maradhatsz.-mosolyogtak rám mindketten.

Miután mindannyian lezuhanyoztunk Chan és Seungmin elaludtak,míg én csak néztem ki a fejemből.Hyunjin,tényleg ennyire utálsz?

Hyunjin szemszöge:
A tervem,hogy bunkó leszek Felixel sikerült.Túl jól sikerült.Annyira jól sikerült hogy az már fáj...azt hiszem túl durva voltam...

Ha már most rosszul érzem magam nehéz lesz mindig ilyennek lennem vele...

Na meg hogy még Minho is rátegyen a rossz kedvemre egy lapáttal a délutáni találkozónkon kicsit össze vesztünk.De persze nem mondtam el amit tettem.Először azt akarta hogy menjünk el inni valami bárba,de nemet mondtam.Semmi kedvem most inni,bár nem gyakran mondok le ilyen ajánlatot.Csak a szőke miatt nem mentem..
Utána pedig meg akart győzni hogy milyen jó lenne,mivel lesz sok szép lány akik közül ő már nem egyet fűzött,na persze én is csináltam ilyet már többször de most semmi kedvem azokhoz a ribancokhoz.Azt mondta nekem is simán elintéz párat de ekkor rákiabáltam hogy hagyjon ezzel a hülyeséggel.Ő nem tudja hogy nem a lányokat szeretem igazából.
Ez után pedig kérdezősködni kezdett hogy miért vagyok ilyen,és mi történt de persze azt mondtam hogy semmi.

Visszajöttem a szobánkba hátha a szőke visszajött már,de nem.Vártam este 11-ig de mivel holnap már suli,és évnyitó így nincs sok kedvem fent maradni.De azért aggódom érte....remélem jól van.