We are different. [Hyunlix]

50.

Reggel Hyunjin karjai közt ébredtem,és mosolyogva kezdtem simogatni az arcát hogy felkeljen.De mikor ez nem vált be apró puszikkal hintettem be.

-Hmm Lixie...-nyöszörgött álmosan és kinyitotta a szemeit.

-Jó reggelt.-folytattam.

-Jó reggelt.-húzott magához egy csókra.-Jól vagy?-nézett a szemembe.

-Persze,miért ne lennék jól?

-Csak tudni akartam.-vont vállat.

Együtt megreggeliztünk,Hyunjin pedig minden egyes mozdulatom figyelte hogy rendesen egyek.Mikor mindenki megreggelizett mindenki ment a saját dolgára,én pedig Jisungal voltam.

Hyunjin szemszöge:

Mosolyogva néztem ahogy Lixie elsétál Jisungal egy irányba,majd mikor eltűntek visszafordultam Minhoékhoz.Jeongin és Seungmin is elment közben.

-Hyunjin,beszélgeténk letten?-kérdezte hirtelen Minho.

-Persze.-bólintottam azonnal majd kisétáltunk a szobából.-Talán baj van?

-Nem,csak mondani akarok valamit.-rázta meg a fejét.

-Hallgatlak.-dőltem a falnak.

-Miután Chan kihozta Felixet és te bent maradtál Jaehoonnal Felix nagyon sírt,és még be is akart menni hozzád.-kezdte.

-Komolyan?Be akart jönni?-húztam össze a szemöldököm.

-Igen,és alig bírtuk megnyugtatni én,Chan és Changbin.Alig állt a lábán de utánad akart menni mert félt hogy bajod esik.És mikor meghallottuk a lövést mégjobban sírni kezdett,és azt hitte bajod esett.Gondoltam hogy ő ezt nem mondta el,ezért mondtam el.És ezzel azt akatom mondani hogy nagyon szeret téged,és nagyon vigyázz rá,és becsüld meg.Mikor felkelt a kórházban az volt az első amit megkérdezett hogy te jól vagy-e?Nagyon érzékeny,és ez az egész nagyon megviselte szóval ne merd megbántani vagy akár egy apró dolgot tenni ellene amit nem akar.

-Köszi hogy elmondtad ezt,ő erről nem mondott semmit.És persze hogy vigyázok rá,nem akarom hogy baja essen.

-Nincs mit.-tette a kezét a vállamra.

Egész nap ezen járt az agyam,de délután beszéltem Channal arról hogy Felixék majd csatlakozni akarnak hozzánk.Először nem tartotta jó ötletnek,de végül beleegyezett,de előtte persze megtanítunk nekik mindent.

Este Felix boldogan jött oda hozzám az erkélyre miután lezuhanyzott.

-Miért nem vagy az ágyban?

-Nem vagyok álmos.-vontam vállat majd rá néztem,és mosolyogva átkaroltam a vállát.-De te mehetsz aludni ha akarsz.

-Inkább maradok veled,amúgy sem vagyok még fáradt.-bújt hozzám aranyosan.

-Lixie.

-Hm?-nézett fel rám ragyogó szemekkel.

-Gyönyörű vagy.-pusziltam meg a homlokát az arca pedig pirosodni kezdett.-Amikor zavarba hozlak akkor pedig még gyönyörűbb vagy.-kuncogtam.

-Hyun~ -bújt a mellkasomba.

-Szeretlek Lixiem.-öleltem magamhoz.

-Én is Hyun.Nagyon szeretlek.-nézett fel rám és lábujjhegyre állt hogy megcsókolhasson.De én a combjai alá nyúltam,és az ölemve vettem,és úgy csókoltam meg.

Pár hónappal később:

El sem hiszem,de már lassan itt van a tanévzáró.Felix és én visszamentünk a koliba pár nap után,ahogy Chan és Seungmin is.És megbeszéltük hogy a nyáron elkezdjük Felixéket kitanítani.Sok boldog pillanatot éltem át Felixel,és még többet akarok.Changbin,Jeongin és ő visszamentek dolgozni a kávézóba,és minden ugyan olyan mint Jaehoon előtt.Vagyis majdnem minden:sokkal jobban szeretjük egymást Felixel.Lixie sokat vátozott ez a pár hónap alatt,ha olyan kedve van tud ijesztő is lenni,nem csak a kedves ártalan Lixie tud lenni.És én is sokat változtam miatta.Oh,pont most jött vissza a kávézóból.