We are different. [Hyunlix]

10.

Reggel mikor kinyitottam szemeim Hyunjin még aludt.Felöltöztem és elkeudtem reggelit csinálni magamban,és Hyunjinnak is.Hiszen ő is szokott nekem és tegnap is segített.Viszonozni akarom ha csak ennyit tudok tenni,akkor is.

Miután végeztem elgondolkodtam hogy tegyek-e fel alapozót.Tegnap Hyunjin azt mondta szépek.Valahogy mostanában a szokottabbnál is furcsább.De nem bánom,sőt élvezem is.Sokkal odafigyelőbb lett de még mindeg érdekel mi ennek az oka.Csak ne legyen megint olyan mint tavaly,azt nagyon nem szeretném.

Tetszik a viselkedése,és azt akarom hogy ilyen legyen mindig.Kedves,gondoskodó...

Gondolataimból akkor eszméltem fel mikor észrevettem hogy őt nézem.Pár fekete tincs az arcába lógott.Sima bőrére pedig rásütött a nap.Szép látvány.

Az órára néztem ami azt mutatta hogy 15 perc múlva el kellene indulnunk.Lassan Hyunjin mellé mentem és kicsit még bámultam a szép látványt.Majd lassan egy tincset füle mögé tűztem.

-Hyunjin ébredj,suliba kell menni.-mondtam neki halkan de csak jobban a paplan alá bújt.

-Muszáj?-nyöszörögte

-Igen muszáj.-mondtam.-Csináltam reggelit is szóval kelj mialőtt kihüll.Vagy nem marad neked.-suttogtam fülébe a végét elkuncogva mire elmosolyodott én pedig táskámhoz mentem és pakolászni kezdtem a könyveimet és azt hittem amit mondtam annak hatására Hyunjin fel fog kelni.

De mikor 5 perc múlva visszafordultam Hyunjin még mindig feküdt csukott szemekkel így kicsit hangosabban szóltam rá.

-Te nem mész ha suliba? Vagy segítsek felkelni?-löktem meg játékosan vállát és lehúztam róla a takarót ami hatására mosolyogva felült az ágyon.

-Vagy talán felöltözni is segítsek?-kérdeztem kicsit kuncogva de arra nem hámítottam amit ez után mondott:

-Azt szívesen elfogadnám.De akkor már le is vetkőztethetsz.-Utalt pizsamájára mire az arcom rózsaszín lett Hyunjin pedig elkuncogta magát.

-Hülye.-Kuncogtam kicsit én is majd leültem enni és próbáltam takarni zavaromat.

Hyunjin jobban nevetni kezdett majd megfogta ruháit.

-Naaa...-nyafogott.-Akkor nem is segítesz?-kuncogott.-Pedig tényleg szívesen fogadnám.És viszonoznám is.-hogy tessék?!Itt majdnem félre nyelten egy falatot amin Hyunjin jól szórakozott majd bement a fütdőbe felöltözni.

Miután majdnem elkéstünk a kedves Hyunjin miatt a suliba érve kezdődött a szenvedés.

Ebéd szünetben szokásosan Channal és Seungninnel ettünk.

-Lix mi történt tegnap?-fordult felém Chan

-Mire gondolsz?-kérdeztem vissza

-Láttuk hogy 3 srác rajtad nevet és meg akartak dobni kosárladbával.

-Oda akartunk menni de megláttuk hogy Hyunjin ott van és láttuk hogy elhúzott a labda elől.-folytatta Seungmin

-Ja hogy az...

-Nagyon furcsa mostanában Hyunjin.-mondta Seungmin.

-Csak barátkozni akar.-rántottam vállat de tényleg furcs tőle

-Hyunjin veled akar barátkozni?-nevetett fel Chan.-Ez elég furcsa.

-Tudom de...jó érzés..én örülök neki.Kedves velem és nem olyan mint volt.

-Jólvan.-sóhajtott Chan-De valamiért rossz érzésem van vele kapcsolatban.Hyunjin sosem változik.Ne éld bele magad nagyon.

---------------