We are different. [Hyunlix]

30.

A szobánkba benyitva sötétség fogadott.A redőnyök lehúzva,a lámpa leoltva és alig láttam.

Felkapcsoltam az ágyam melletti kislámpát és megláttam Hyunjint,ahogy az ágyában össze gömbölyödve alszik.Akkor tényleg csak én gondoltam túl,és azért nem írt nekem mert elaludt.Megint a többieknek lett igazuk.

A kis lámpámat égve hagytam és elmentem lezuhanyozni, fogat mosni és megcsinálni az esti rutinom.

Legalább egy óráig álltam a langyos víz alatt miután rávettem magam hogy mostmár aludni kéne.Vissza mentem a szobába egyenesen az ágyamhoz.

Hamar el is aludtam,ami nem csoda egy fárasztó nap után.Bár jobb lenne ha Hyunjin mellett aludhatnék,furcsa lenne ha felkelteném csak ezért,vagy csak úg oda feküdnék melllé.De nagyon jól esne.

Éppen egy szép álmom elején voltam,melyben Hyunjin sosem bántott.

-...ix...

Együtt sétáltunk a tengerparton egymás kezét fogva.

-...lix...

Majd Hyunjin felém fordult és ajkaimra hajolt.

-Felix...-erre kipattantak a szemeim és ijedten ültem fel az ágyamban mikor Hyunjin hangosan,majdnem kiabálva szólingatott.Az álom pedig sosem teljesült be.

-Hyunjin?Mi a baj?-néztem rá de ő az ágyában feküdt de forgolódott.

-Felix...-motyogta.Talán álmodik.Rólam?Erre a gondolatra elpirultam.De mikor jobban megfigyeltem észrevettem hogy ez nem egy jó álom lehet.Összeráncolta a homlokát és a szemét és össze vissza mocorgott.

Egyre jobban elöntött a pánik és Hyunjinhoz siettem.

-Hyunjin..-tettem a kezem az arcára.-Kelj fel!-mondtam kicsit hangosabban és gyengén meglökdöstem a vállát de nem igazán segített.

-Felix...ne...-kezde gyorsabban venni a levegőt én pedig jobban aggódni kezdtem.

-Hyunjin ébredj fel!Itt vagyok!-mondtam hangosabban mire kinyitotta a szemeit,amikbe azonnal könnyek gyűltek és aggódva nézett rám.

-Felix!-húzott magához hirtelen ami miatt én a mellhasán kötöttem ki.

-Csak egy rossz álom volt,semmi baj.-nyugtattam a haját simogatva.

-Ne hagyj el kérlek.-mondta a szemeit megtörölve.

-Miért tenném?-néztem a szemébe és letöröltem néhány könnycseppet.

-Csak...ne.-húzott magához

-Nem foglak Hyun.-öleltem magamhoz szorosan és a hajába pusziltam.

-Nem érted.-suttogta

-Mit nem értek?Persze hogy nem hagylak el,hiszen a legjobb barátom vagy.

-A legjobb barátod vagyok?-kérdezte talán kicsit csalódottan

-Igen,mi más lennél?-ekkor eszembe jutottak Chan szavai.Talán több mint legjobb barát?Én biztosan azt akarom hogy több legyen.

-Nem csak a legjobb barátod akarok lenni Lixie.-simított hüvejkujjával az arcomra míg én feldolgoztam az előbb hallottakat.

-Komolyan mondod?-mosolyodtam el -Akkor...-belül majd kicsattantam az örömtől,de ezt próbáltam nem mutatni

-Sokkal több akarok lenni,az aki örömet okoz neked,aki vállán sírhatsz,akivel mindent megbeszélsz,aki szerethet igaziból téged,mert megérdemled.-suttogta az ajkaimra én pedig csak jobban elmosolyodtam.