We are different. [Hyunlix]

23.

Miért van itt Chan?Már elmúlt hat óra,miért vacsorázik Minhoéknál?Lehet hogy már le is cserélt?De az nem lehet,Chan Seunminnel van olyan jó kapcsolatban.De talán tényleg lecserélt?

-Jisung?Te hogy...-Minho még mindig meg volt döbbenve

-Oh...um...én..-beszéltem össze vissza

-Minho ki jött?-hallottam meg az anyukája hangját

-Jisung..

-Akkor engedd be,ne álljon kint a hidegben.-Minho aprót bólintott majd én besétáltam

-Hogy hogy itt vagy?-mosolyodott el aranyosan

-Hát...beszélni akartam veled...de nem akarok zavarni szóval jobb ha elmegyek.-utaltam az asztalnál ülőkre és nyúltam is volna a kilincsért ha Minho nem húzza vissza és fogja meg mindkét kezem

-Nem zavarsz Jisung,kérlek maradj!-nézett rám kiskutya szemekkel

-De...-néztem Chanra aki Minho szüleivel beszélgetett

-Nincs de,azt mondtad azért jöttél mert beszélni akarsz velem,akkor maradsz is.De anyukám sem engedne haza,úgy mint Chant sem,ragaszkodott hozzá hogy vacsorázzon velünk.-nézett rá majd az anyukájára.-Anya Jisungal felmehetünk a szobámba?

-Nem,inkább ő is vacsorázzon velünk,utána felmehettek.Legyél már udvariasabb Minho!-szidta le amin kicsit elmosolyodtam

-Akkor gyere.-fogta meg a kezem majd az asztalhoz vezetett,de én elhúztam a kezem.

-Köszönöm,de nem vagyok éhes.-néztem Minho anyukájára

-Jaj ne butáskodj ülj csak le Minho vegyél elő egy tányért neki.-Minho elő is vett amíg én leültem Chan mellé,mivel csak ott volt hely.

Elém tette a tányért és a villát,én pedig nyúltam volna érte hogy szedjek magamnak,de persze csak egy keveset akartam szedni mivel nincs étvágyam.De Minho elvette a kezemből a villát.

-Nehogy már a vendég szedjen magának,hagy legyek udvarias.-küldött felém egy ravasz mosolyt és egy csomó ételt pakolt a tányéromra.Túl jól ismer,tudja hogy én keveset szedtem volna.

-Ugye hogy tudsz udvarias is lenni fiam.-mondta Minho apja

Minho elém tette a teli tányért.Hogy egyek meg ennyit?!Napok óta keveset eszem,most pedig ennyit kellene megennem?!

-Jó étvágyat.-ült le a másik oldalamra Minho.Szuper,a jobb oldalamon Chan,aki fogalmam sincs miért van itt,a balon pedig Minho,akiről nem tudom mit higgyek.

Elkezdtem enni,Minho szülei pedig beszélgettek és néha tőlünk is kérdeztek.

Csendben ettem,de hirtelen elfogott egy rossz érzés.A tányérról egy negyed fele már eltűnt,de a többit nem tudtam megenni.Zúgni kezdett a fejem,és csak el akartam tűnni onnan.

Ekkor egy kezet éreztem meg a combomon,oda néztem,majd a kéz tulajdonosára.Minho aggódó tekintettel fürkészte az arcom.

-Jól vagy?-kérdezte lágy hangon

-Igen.-a fejem megtámasztottam a kezemmel,a könyököm pedig az asztalon,mivel úgy éreztem ha nem teszem rossz vége lesz

-Jisung jól érzed magad?-kérdezte Chan mire Minho szülei is felém néztek

-Jól vagyok.-hunytam le a szemeim

Egy kezet éreztem meg a hátamon majd csak azt hogy balra húz valami és sötétség lett.

-...isung...

-...Jisung...

Hallottam hogy valaki szólít mire lassan kinyitottam a szemem.Valami puhát éreztem meg.Hol vagyok?