We are different. [Hyunlix]

9.

Végül lefeküdtem aludni mivel már fél tíz de Felix még sehol.Negyed óra múlva sem sikerült elaludnom így inkább csak ültem az ágyamon és vártam.Felixre.

Nagyon nem tetszik ez,mert szerintem túl terheli magát.Még csak pár nap telt el  hogy suli után estig dolgozik,majd még tanul de ez hosszú távon nem tesz neki jót.Nem fogja bírni a kettőt egyszerre.

Ekkor  kinyílt az ajtó majd egy fáradt Felix lépett be rajta,mire nekem egy kisebb mosoly jelent meg arcomon.

-Te még nem alszol?-tette le táskáját

-Nem tudtam aludni.-hazudtam félig

-Mindig ilyen későn fogsz végezni?-kérdeztem miközben a szőke pakolászott a táskájában.

-Nem,csak ma sok volt a vendég.Plusz sokat is kellett takarítani.-nézett rám majd elment lezuhanyozni.

Miután kijött még tanult is amit én fekve fél szemmel néztem hogy ne vegye észre hogy figyelem.Majd lassan elnyomott az álom.

Reggel hamarabb keltem mint Felix és csináltam reggelit kettőnknek.Majd felvettem egy bő farmert és azt a pulcsit amit Felixtől kaptam.Tényleg sokat jelent nekem,úgy mint amit anyámtól kaptam.Mint a ketten nagyon fontosak nekem.

Ekkor Felix is ébredezni kezdett majd miután felöltözött-ami egy egyszerű szett volt,egy világos farmer,fehér póló és egy rövidebb cipzáros pulcsi,meg persze alapozó aminek én nem örültem-az asztalra nézett.

-Wow csináltál reggelit?-mosolygott rám aranyosan.

-Igen jó étvágyat.-ültem le.Tegnap nem láttam hogy evett volna miután visszajött,szóval aggódtam hogy nem evett.De akkor is csináltam volna neki id reggelit.

Miután megettük együtt mentünk suliba majd ott kettéváltunk mivel nekem első órám angol neki pedig japán,hiszen neki az anyanyelve az angol.Második óra matek volt igaz egy teremben,de nem egymás mellett ülünk.

Szünetekben sokszor oda jött vagy egy srác vagy egy ribanc aki oda van értem és Minhoért hogy mégis mi lett velünk hogy "a hülye buzi szőkével" ebédeltünk,ahogy ő hívta Felixet.De egyébként nem az,vagyis...nem mondta ki soha de néha úgy öltözködik.Bár őszintén...nem bánnám ha az lenne,sőt.

A többi óra is is unalmas volt,Felixet ha kétszer láttam de tudom hogy Bangchannal van így nem aggódom érte.

Felix szemszöge:
Suli után a koli felé sétáltunk Channal és Seungminnnel.

-Amúgy.-nézett rám Chan

-Igen?-néztem rá.Jó napunk volt,és hamarabb is végeztünk szóval van időm a koliban tanulni mielőtt mennem kellene a kávézóba.

-Nem akarom elrontani a jó hangulatot de Hyunjin még mindig kedves veled?

-Igen,ma reggel is csinált reggelit.

-Wow milyen figyelmes lett hirtelen.-nevetett Seungmin majd mi is csatlakoztunk.Pár perc múlva Seungmin meglátott egy kutyusos éttermet ahol evés közben kutyusokat leszet simizni.Chan persze vette a lapot és bementek ketten miután elköszöntek tőlem mivel nekem nem volt kedvem menni velük és inkább kihasználom az időt tanulásra mert este már nem lesz kedvem.-ez úgy hangzott mintha most lenne-

Ekkor hirtelen megláttam három felettem járó srácot akik miatt tavaly párszor pánikrohamom is volt,annyira durván bántottak-persze Hyunjin után-úgymond ők voltak a második számú bántalmazóim.

Azonnal eltűnt a mosoly az arcomról majd csak magamban imádkoztam hogy ne vegyenek észre.De persze én vagyok Lee Felix és nem lehet egy nyugis napom sem.Először rám néztek majd elindultak felém én pedig gyorsabban kezdtem sétálni.De hirtelen megálltak majd vissza mentek a kosárpályához.Ez furcsa miért mentek vissza ilyen hirtelen?